Százéves az Erdélyi Helikon – az írók utódai meséltek a tovább élő örökségről

Háromnapos rendezvénysorozattal ünnepelték a hétvégén az első Helikon-találkozó centenáriumát Marosvécsen. A Kemény-kastélyban és a település központjában színházi előadással, kiállításokkal, konferenciával, könyvbemutatókkal, valamint Kemény János mellszobrának avatásával emlékeztek a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom egyik legfontosabb szellemi műhelyére.

Forrás: Facebook/Marosvécsi Kemény Várkastély

Kiállítások is nyíltak a várkastélyban: Medgyessy Éva összeállításában a Helikoni asszonyok, Szász István Tas gondozásában az Erdélyi Helikon–Hitel, valamint Benedek-Huszár Botond és Benedek Klára munkájaként az Olosz Lajos emlékezete című gyűjtemény várta a látogatókat. Bemutatták a H. Szabó Gyula szerkesztésében készült és újra kiadott Kemény János-kötetet, A havas dicsérete és Gy. Dávid Gyula építész Bánffy Miklós könyvgrafikáit elemző könyvét. Irodalomtörténészek szóltak a helikoni szerzők munkájáról, az egyik legemlékezetesebb előadást pedig a mai erdélyi magyar kultúra nagy öregje, a 98 éves Dávid Gyula tartotta. Szántó György műveiből érdekes összeállítást hallhattunk.

A marosvécsi Helikon-ünnepségsorozat egyik legmeghatóbb pillanata az a kerekasztal-beszélgetés volt, amelyen az Erdélyi Helikon alkotóinak leszármazottai vettek részt. Többek között Bánffy Miklós, Kemény János, Tompa László, Maksay Albert, Kacsó Sándor, Bartalis János és Szentimrei Jenő utódai osztották meg emlékeiket, családi történeteiket 

és legfőképpen mindazt az örökséget, amelyekkel őrzik az Erdélyi Helikon mélyen magyarságszerető, mélyen humánus, rendkívül igényes szellemiségét. Ez a különleges beszélgetés nemcsak arra teremtett alkalmat, hogy a mindenkori irodalomtörténet mögötti emberi sorsok elevenedjenek meg, de számvetésként száz év távolából az alkotók és családtagjaik együtt bizonyítsák: 

a százéves Erdélyi Helikon öröksége mai is élő, nagy becsben tartandó, óriási közösségi érték.