Klasszikus kéz, jazzes szabadság
Pege egyik legérdekesebb sajátossága éppen az volt, hogy nem akarta eldönteni, melyik zenei világba tartozik. Egy 1982-es interjúban úgy fogalmazott:
nagybőgőművész, aki „mellesleg” jazzt is játszik
– majd rögtön hozzátette, hogy valójában a barokktól a free jazzig mindenféle zenei stílust játszik.
A klasszikus képzettség nem valamiféle ellenpontja volt a jazznek. Pege maga is úgy gondolta, hogy hangszeres tudása éppen klasszikus képzettsége miatt tűnt ki a jazzben. A technikai tudást azonban nem választotta el a kifejezőerőtől: számára a virtuozitás akkor ért valamit, ha zene is született belőle.
Pege Aladár a világszínpadon
A nemzetközi sikerek sorra érkeztek. Fellépett a legfontosabb jazzfesztiválokon, a hetvenes évek közepén Nyugat-Berlinben Reinhold Zepperitznél, a Berlini Filharmonikusok első bőgősénél folytatta tanulmányait. 1982-ben a New York-i Carnegie Hallban vendégszólistaként közreműködött Herbie Hancock koncertjén.
Ekkor kapta meg Charles Mingus özvegyétől a legendás jazzbőgős hangszerét is.
A hazai és a nemzetközi jazzéletben egyaránt ismertté vált. Olyan muzsikusokkal játszott együtt, mint Dexter Gordon, Art Farmer, Johnny Griffin vagy Albert Mangelsdorff. Közben nem hagyta abba a klasszikus zenei munkát sem: lemezei között jazz- és komolyzenei felvételek egyaránt szerepeltek, szólókoncerteket adott, komponált és hangszerelt.
„Tanulás, gyakorlás, munka”
A legenda mögött azonban meglehetősen kemény munka állt. Pege egy vele készült interjúban arról beszélt, hogy voltak olyan évek, amikor napi hat órát gyakorolt, és egyetlen napot sem hagyott ki.
Tanulás, gyakorlás, munka!
– ezt ajánlotta minden tehetséges zenésznek.
A „Pegenini” mögött tehát nem valamiféle könnyed virtuozitás állt: Pege számára a technikai tudás folyamatos munkát jelentett.
Nemcsak játszotta, tanította is
Pege Aladár számára a tanítás nem vált el az előadóművészi munkától. 1969-ben művésztanári oklevelet szerzett, egy évvel később pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanársegédje lett; mellette a Bartók Béla Tanárképzőben is tanított. Később a főiskolán docensként oktatott. Egy interjúban nem is jazzmuzsikusként, hanem „nagybőgőművész-tanárként” határozta meg magát.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!