Paár Julcsi hangja a Dalinda énekegyüttesben bűvölt el először, de aki figyeli a kortárs magyar népzenei vagy népzenei gyökerű áramlatokat, az a Tárkány Művek, a Bazseva, a MagyarVista Social Club vagy a Nana Vortex soraiban is találkozhatott vele. Az ismertető szerint a zeneterapeutaként is dolgozó énekesnő gyermekei születése után kezdett interaktív népzenei foglalkozásokat tartani ÖsszeHangoló címmel. Idén megjelent a Paár Julcsi – Hangoló: Kerekerdő lemez, ami nemcsak családoknak szól, hanem pedagógusoknak is. Lehet belőle oktatási segédanyag, közös családi hallgatnivaló meg inspiráció is mindenféle színházi-zenés gyerekfoglalkozáshoz.
Magyar népdalokat hallunk teljesen szabad világzenei felfogásban, gazdag hangszerelésben elővezetve; van itt hegedű, cimbalom, kaval, tárogató, de még szaxofon is. A zenei rendező Paár Julcsi volt, nyilván a dramaturgiát és az átkötő meseszövegeket is ő állította össze, ugyanis ez nem egyszerűen egy leleményes, jó játékkedvvel, humorral, fényesen elővezetett magyar nép- és világzenei rongyszőnyeg, hanem egy hangjáték, mesejáték is. Pontosabban az énekesnő elmesél egy történetet egy Jancsi nevű legényről, aki elindult feleséget keresni. Útközben találkozik mindenféle bűvös állattal, boszorkánnyal, kocsmai sírva vigadásba is keveredik, sőt a pokolba is eljut, míg végül saját szülőfalujában találja meg a neki való menyecskét.
A lemez 12 száma a mese 12 fejezete. Ezek vagy több népdalból álló dalcsokrok, vagy narráció és dalok jó ízléssel, jó arányérzékkel összefolyatva. A dalok és dalfolyamok szerencsére nem didaktikusan, elbeszélői jelleggel ábrázolják Jancsi kalandjait, hanem szép, népművészhez méltó, asszociatív alapon vannak hozzárendelve a fordulatokhoz. És többnyire olyan jók, hogy a hallgató valahol a lemez közepe, az Áj falusi csárda környékén simán elfeledkezik róla, hogy itt egyébként azon kellene izgulni, talál-e végre feleséget ez a kóbor legény.
Így nézve a Kerekerdő mégsem annyira mesejáték, hisz abban narráció vagy dialóg van túlsúlyban, hanem egy mesélt konceptalbum. És mivel napjainkban akármilyen mesejátékból és konceptalbumból igen nagy hiányt látunk a konzumidióta zenefogyasztási közszokások miatt, ezeknek minden formában örvendezünk. Paár Julcsi abszolút autonóm alkotó, aki a tiszta forráshoz nem valami ájult pietizmussal járul, hanem beleugrik a vízbe. Teheti, hisz hangja és elkötelezettsége megvan rá. A zenészek meg bátran mennek vele, és a végeredmény egy nagyon jópofa, játékos, az egész családnak hallgatható mesezene.
A stúdiómunka kákáján a csomó keresése helyett pedig inkább buzdítanám a muzsikusokat: bánjanak sokkal bátrabban a zajokkal, atmoszférákkal. A népzenének-világzenének mindig jót tesz egy kis koszosság, karcosság. A CD-tokból egy szép képet hajtogathatunk ki Makhult Gabriella grafikájával, és van egy kipattintható legényfigura is, akivel le lehet járni a képen a világ körüli feleségkereső utazást. Az ilyesmi a legrendesebb családban is könnyen elsüllyed a gyerekszoba valamelyik titokzatos sarkában, de attól még aranyos.
Paár Julcsi – Hangoló: Kerekerdő. Fonó Budai Zeneház, 2019.
