Háromnegyedig töltjük meg a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermét, ez valamivel több mint másfél száz érdeklődő. Pitti Katalin koncertjének címe Oh, örvendj, hív lélek. Bach legszebb darabjai és a szív húrjait legjobban megérintő Bach-átiratok között a Liszt-díjas opera-énekesnő, érdemes művész a barokk zene legkiemelkedőbb egyéniségének életéről mesél.
A koncert zárásaként közös éneklésre szólít fel, mindenki megkapta már korábban a Parasztkantáta egy szakaszának szövegét. Bátortalan a közönség, így a művésznő lejön a színpadról, dalolva jár a padsorok között, kiengedjük hát mi is a hangunkat, kinek amilyen van, és végül gyönyörű öröménekléssel zárul az este.
A zongoránál a meghirdetett kísérő helyett Soltész Enikő zongoraművész ült, láthatóan izgult és meg is volt illetődve, de a billentyűket uralta, játékán nem érződött, hogy szinte nem volt ideje gyakorolni. A csere okáról, illetve a részletekről az előadás után Pitti Katalin lebbentette fel a fátylat.
Pitti Katalin és Soltész Enikő három erdélyi koncert után Kárpátalján is fellépett
Fotó: Havran Zoltán
Megtudtuk, hogy Hegedűs Valér zongoraművész korábbi műtétjéből még nem épült fel annyira, hogy vállalni merje az utazást, a többnapos távollétet az otthonától. Pitti Katalin számtalan zongoraművészt megkeresett, de mindenki foglalt volt. Barátnője végzős zongora szakos lánya végül elvállalta, viszont az első koncert előtt három nappal megsérült a keze, így vissza kellett mondania a fellépést.
Pitti Katalin már többször koncertezett Soltész Enikővel, de neki komoly szervezést igényel, hogy ennyi időre távol legyen a családjától. Mégis elvállalta, hogy kísérője lesz; az első koncertre másfél napot tudott készülni, azóta is minden percet kihasznál, hogy gyakoroljon. Pitti Katalin maga állította össze a műsort, az összekötő szöveget szintén nagy gonddal válogatta, a benne szereplő idézeteket különösen, hogy tényleg „örvendhessen a lélek”.
A nagyváradi előadás a turné harmadik helyszíne volt, előtte Gyergyóalfaluban és Gyergyószentmiklóson lépett fel; mindkét helyszínen a római katolikus templom falai közt csendültek fel Bach dallamai népes közönség előtt. Az utolsó helyszín a beregszászi római katolikus templom.
A szlovákiai Ipolynyék, a nagykürtösi járás legnépesebb települése a nyelvhatáron található, az utolsó magyar falu ebben az irányban, lakosainak nyolcvanöt százaléka magyar. Ez a környék legkiválóbb bortermelő vidéke. Dombok ölelésében található a felújítás alatt álló római katolikus templom, nem is közelíthető meg a főbejáraton. Éppen a lépcsőt burkolják a tényleg szorgos kezek, mégsem végeznek aznap, így elnézést kérnek és kiteszik az oldalajtó használatára utasító cetlit a szép kovácsoltvas védőrácsra.
Bábel Klára igazi utazó nagykövetként érkezett Ipolynyékre
Fotó: Havran Zoltán
Igazi utazó nagykövethez méltón, Bábel Klára egyedül érkezik, a kocsi leengedett hátsó ülésén az „utazó hárfa”. – Nem sínyli meg a hangszer a hercehurcát? – kérdem aggódva, de a művésznő megnyugtat, hogy egyrészt van neki védőtokja, másrészt meg egyet se kényeskedjen, bírnia kell a strapát. Bábel Klárának nincs személyes kötődése a településhez, most van itt először, meghívásra érkezett. Bach-átiratokat fog játszani, hiszen Bach nem írt műveket szólóhárfára.
Azt, hogy tízéves korában szeretett bele a hangszerbe, már a koncert közben tudjuk meg, ugyanis a zeneszámok között a hangszerét ismerteti, sőt feladványt is ad a közönségnek: vajon hány ujját használja játék közben egy hárfaművész és miért annyit? Az előadás végén felajánlja a közönségnek, hogy próbálja ki a hangszert. Vonakodunk, végül a lelkész jár elöl jó példával, így felbátorodunk mi is.
Bábel Klára az előző években is fellépett a fesztiválon szólóban, de más hangszeresekkel vagy énekesekkel kiegészülve is, ma pedig a gödöllői királyi kastélyban az esti nagykoncerten találkozhatunk vele, ahol a Magyar Honvédség Tata Helyőrségi Zenekara lép fel Balázs Attila őrnagy és Medveczky Ádám dirigálásával, közreműködik Harcsa Veronika énekművész és Demeniv Mihály harmonikaművész is.
