L. Simon László: Múzeumi zászlóshajót hozunk létre

Nagyobb lobbierő, múzeumi életpályamodellek, egységes régészeti igazgatás, jótékony szinergiák – ezekkel az előnyökkel járna a múzeumi integráció. L. Simon Lászlóval, a múzeumi ­integrációért felelős miniszteri biztossal, Bernert Zsolttal, a Magyar Természettudományi Múzeum igazgatójával és Cselovszki Zoltánnal, az Iparművészeti Múzeum igazgatójával beszélgettünk az összevonás okairól és lehetőségeiről.

Bernert Zsolt az MTTM főigazgatója, L, Simon, László, országgyűlési képviselő, Cselovszki Zoltán, az IMM főigazgatója Fotó: Bach Máté

Sokakat meglepett, hogy L. Simon Lászlót a Magyar Nemzeti Múzeum megújításáért és a múzeumi integrációért felelős miniszteri biztosnak nevezték ki (megbízatása 2022. április 22-ig tart). Leginkább azért, mert már kiírták a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) új főigazgatói pályázatát az intézmény éléről leköszönő Varga Benedek lehetséges utódjának; ám ezt hamar visszavonták. Mint kiderült, leginkább azért, mert közben felmerült az integráció gondolata.

– A strukturális változás sok-sok okát összeszedték a kollégák, engem a változások előkészítésével bízott meg Kásler Miklós miniszter úr. Az a célunk, hogy egy nagy múzeumi zászlóshajót hozzunk létre, mely az ország három legrégebbi múzeumából áll. Ez egy olyan erős bástya lenne, mely a hazai és a nemzetközi térben is sokkal jobban látszana és sokkal jobban tudná menedzselni magát. Az MNM két rendkívül fontos intézménnyel egészül ki, melyek bizonyos értelemben visszatérnek az anyaintézményükhöz – mondta L. Simon László országgyűlési képviselő az új feladatáról.

A három közül két múzeum felemás helyzetben van. A Magyar Természettudományi Múzeumot (MTTM) éppen Debrecenbe költöztetik, az Iparművészeti Múzeum (IMM) főépületét bezárták, és nemsokára elkezdődhet a rekonstrukciója.

Az ellenzéki sajtóban rengeteget bírálták a tervezett költözést, tehát a miniszteri biztos kemény diót örökölt, ám ő inkább azt furcsállja, hogy a magyar állam az elmúlt száz évben nem épített múzeumot – az utolsó éppen az Iparművészeti volt –, és a nagy állami intézmények közül csak három működik a neki szánt épületben: a Nemzeti és a Szépművészeti Múzeum, valamint a már említett iparművészeti.

– A hazai és európai múzeumok története integrációk és dezintegrációk története. Klebelsberg Kunó anno létrehozta az Országos Magyar Gyűjteményegyetemet, melyben benne volt az összes nagy állami közgyűjtemény, ezt később szétszedték és önállóan működtették bizonyos egységeit. Mi nem olyan rendszert akarunk, amely örökre bebetonozza ezeket az intézményeket, hanem olyat, amelyik lendületet ad nekik. Ha majd más irányba megy a kultúrpolitika, akkor ez nyilván megváltozhat. Hála Istennek a kormány elindított egy nagy múzeumépítési programot, és remélem, hogy Karácsony Gergely szabotázsa ellenére az új Nemzeti Galéria is elkészül. Most két megrekedt projektünket kell gyorsan tető alá hoznunk: az MTTM új, központi, debreceni épületét kell felépítenünk, és rendbe kell tennünk a budapesti bázisait. A múlt héten tárgyaltam Debrecenben a polgármester úrral és az országgyűlési képviselőkkel. Egy nagy, látványos természettudományi múzeumot szeretnénk építeni, mely a jelenlegi múzeum gyűjteményének azon elemeit fogadná be, melyek mozdíthatók és az állandó kiállításon bemutathatók, valamint tudományos kutatás céljára is használhatók. Öt éven belül meg kell építenünk az új intézményt, de a budapesti egységek felújítása is stratégiai jelentőségű – mondta a miniszteri biztos, aki szerint a legnagyobb kárt azzal okoznák, ha az Embertani Tárat és a gyűjtemény egyéb sérülékeny részeit költöztetnénk Debrecenbe, mert azokat amúgy sem állítanák ki soha, hisz tudományos kutatásra használják őket. L. Simon László szerint az összes gyűjtemény Debrecenbe szállítása amúgy is annyiba kerülne, mint egy új múzeum felépítése, ezért ezt – a szakma bevonásával – érdemes újragondolni.

– A debreceni vezetés is azt szeretné, hogy építsünk egy nagy múzeumot, melynek látványos kiállítóterei vannak, és neveljünk ki hozzá helyi szakembereket. De tény, hogy a gyűjtemény azon részének, melyet nem viszünk Debrecenbe, jobb feltételeket kell teremtenünk – szögezte le a miniszteri biztos.

Állatorvosi dinoszaurusz

Az MTTM jelenleg három fővárosi épületben működik: a Ludovikán, egy Baross utcai régi bérházban – ahol 1929 óta van „ideiglenesen” – és a Tündérpalotában. A két utóbbi épületben található a gyűjteményük legnagyobb része, meglehetősen rossz körülmények között. Bernert Zsolt, az MTTM főigazgatója szerint a jelenlegi állapotok egy­aránt méltatlanok az intézmény múltjához és jelenéhez.

– A Természettudományi minden budapesti bázisa megérett az átmozgatásra, ennek meg kell találnunk a racionális módját, hogy ne sérüljön a Herbárium vagy a rovargyűjtemény, és közben folyamatosan lehessen kutatni. Gondolkodnunk kell azon, hogy melyek azok a gyűjteményrészek, amelyek kiállíthatók. és nincs értelme, hogy továbbra is a raktárban porosodjanak; azokat Debrecenbe lehet szállítani. Az integrációnak egy nagyon nagy előnyét abban látom, hogy az MNM hagyományosan a történeti és régészeti tudásbázison alapulva gyűjti a múltunk, örökségünk tárgyi emlékeit, az MTTM Embertani Tára meg azon emberek maradványait, akik ezt a kultúrát létrehozták. Ebből a kutatás és a kiállításszervezés terén is olyan szinergiát lehet létrehozni, mely csak együtt érvényesülhet, mindkét esetben jobb, ha egy közös intézményen belül vannak a régészek és az antropológusok – mondta Bernert Zsolt.

L. Simon László a főigazgatóval egyetértett abban, hogy minden egyes gyűjteményelem „megérett a mozgatásra”, mert hogyha a fővároson belül, okosan és praktikusan mozgatják a dolgokat, akkor kicsi az esély, hogy bármi megsérüljön.

– Az Embertani Tár helyzete jól szemlélteti a problémát, hisz a klasszikus múzeumi feladata alapján nehéz valahova besorolni. Az önállósodáskor az MTTM-hez került, de ugyanígy kerülhetett volna az MNM régészeti részlegéhez, hisz a két terület elválaszthatatlan egymástól. Az integráció ebben is előrelépést fog jelenteni, mert a mi szándékaink szerint nemcsak e három intézmény egyesül, hanem az egységes régészeti irányításhoz is visszatérhetnénk. Jelenleg egyes régészeti feladatok a Várkapitányságnál vannak, ezeket majd behozzuk az MNM-be; szerencsére ezt mind Gulyás miniszter úr, mind pedig Fodor Gergely kormánybiztos támogatja. Ha a hatósági feladatokat is átadnánk a jelenlegi régészeti központnak, ez a tudományos kutatás és népszerűsítés terén is óriási előrelépést jelenthetne – mondta a miniszteri biztos, aki szerint két fontos szempontot kell majd szem előtt tartaniuk: a területi elvet, mégpedig azért, hogy a gyűjtőkörrel rendelkező, területi hatáskör joga ne sérüljön – tehát ami egy megyei ­múzeum felségterületéhez tartozik, ott az illető intézmény végezhessen feltárást – és a gazdasági szempontot, hogy a beruházók idejében meg tudják valósítani a beruházásaikat.

– Érdemes elgondolkodni azon, hogy emeljük meg a feltárások hatósági árát, mert jelenleg túl alacsony, és ez sok múzeumot és fenntartót nehéz helyzetbe hoz – mondta L. Simon László.

Csúcsműtárgy

Sokan azt hiszik, hogy az Iparművészeti Múzeum be van zárva, ám ennél pontosabban fogalmazunk, ha azt mondjuk, hogy csak az Üllői úti épületükre tettek lakatot. Cselovszki Zoltán főigazgató szerint „ezerrel dolgoznak”, most éppen Japánban van kiállításuk, és nemsokára Franciaországban is nyitnak egyet. De hazánkban szinte nincs olyan hazai tárlat, amelyen ne lennének jelen a műtárgyaik, elég ha csak a Nemzeti kastélyprogramot említjük, amelynek részeként kilenc kastélyt rendeztek be az Iparművészeti anyagával.

– Nem rekedt meg semmilyen projektünk, egy óriási műemlékmentő munkán vagyunk túl, majdnem 80 ezer darab kerámiaelemet szedtünk le a Lechner Ödön által tervezett épület faláról. Már olyan rossz állapotban voltak, hogy egy részük függönyszerűen levált. Ezek bent vannak a raktárunkban, nemsokára elkezdődik a restaurálásuk, mert nekünk az épületünk is „csúcsműtárgy”. A londoni Victoria & Albert volt a világ első iparművészeti múzeuma, a bécsi MAK a második, a miénk pedig a harmadik, de a magyar gyűjtemény létrejötte megelőzi a ­bécsiét. Az a baj, hogy kevés az olyan műtárgyunk – körülbelül ötezer –, amelyik azonnal kiállítható állapotban van. Nekünk ez a gondunk, erre a helyzetre kell hosszú távú megoldást találnunk, hisz kétszer-háromszor annyi restaurátornak is tudnánk munkát adni, mint jelenleg – mondta az igazgató, aki hangsúlyozta: mire megnyitják az Üllői úti épületet, 6-8 ezer műtárgyat kell restaurálniuk. Az Esterházy-kincseken is folyamatosan dolgoztak, az Esterházy Privatstiftung alapítvánnyal való sikeres pereskedés idején is.

– Újdonságot is bejelenthetek: megnyertük a közigazgatási pert is. Ebben a felperes azt támadta, hogy a Miniszterelnökség minisztere a restitúció ügyé­ben nem megfelelő határozatot hozott, a bíróság azonban kimondta, hogy ez egy tökéletes határozat volt. Lehet, hogy tovább pereskedünk, de az alapvető dolgok ki lettek mondva: a kincsegyüttes a magyar állam jogos tulajdonában van – mondta a főigazgató, majd arra emlékeztetett, hogy az a hétszáz műtárgy, amit Esterházy-kincsnek hívunk, nemcsak a névadó család, hanem a teljes magyar főnemesi világ műtárgyait tartalmazza, ám a történelem folyamán – hagyatékként vagy házasságok révén – az Esterházyakhoz került – mondta a főigazgató, aki a restaurátorhiányt tartja intézménye legnagyobb gondjának. Szerinte el kell gondolkodni azon, hogyan lehetne növelni a fizetésüket, hogy ne csak „lasszóval lehessen összefogni” őket.

– Minden intézmény restaurátorhiánnyal küszködik, nincs utánpótlás, nemcsak a múzeumi szektorban, hanem a piacon is alulfizetettek. Már tárgyaltunk a képzőművészeti egyetem kancellárjával; az MNM-nek közös képzési programja van az intézménnyel; mi is hasonlót szeretnénk. Furcsa helyzet ez, hisz a restaurátortanulók szinte mindig a mi műtárgyainkon dolgoznak, mégsem vagyunk benne a képzésben. Öt évig még zárva lesz az Üllői úti épületünk, addigra megoldást kell találnunk ezekre a problémákra: kiállítóhelyekre, partnerekre, szövetségesekre van szükségünk, hogy a kulturális közéletben folyamatosan tudjunk dolgozni – mondta Cselovszki Zoltán.

Bernert Zsolt, az MTTM főigazgatója, L, Simon, László országgyűlési képviselő és Cselovszki Zoltán, az IMM főigazgatója

Közös ügyek

Bernert Zsolt a restaurátorhiányt az intézmények közös ügyének nevezte, csak náluk preparátornak hívják őket, és épp most dolgoznak azon, hogy a preparátori szakmának egy vizsgával végződő, elismert képzést szervezzenek.

– A nagy intézmények problémái nagyon hasonlók, mivel megújulnak az intézmények, bezárulnak a megszokott kiállítóhelyek, ami megnehezíti a működésüket. Mi vándorkiállítások ­tucatjait próbáljuk kitalálni, mert az a célunk, hogy a gyűjteményünk anyaga elérhető legyen. Cselovszki úr említette a kastélyprogramot; szinte nincs olyan magyar kastély, mely ne a mi trófeáinkkal lenne feldíszítve. Hogyha az intézmények egységes fenntartói rendszerbe kerülnek, akkor biztos, hogy nyerni fognak a változással és jobban megbirkóznak ezekkel a gondokkal – mondta az MTTM főigazgatója.

L. Simon László szerint az is furcsa, hogy a három intézmény körül csak az MNM képviselteti magát abban a kulturális tanácsban, melyben a miniszterelnök is részt vesz, az integráció ezt a problémát is orvosolná, hisz növelné az intézmények kulturális súlyát.

– Miközben az ország a járvánnyal küzd és egy új uniós költségvetési időszak elején járunk, joggal mondják nekünk, hogy ne vegyünk igénybe uniós hiteleket, melyekhez politikai elvárásrendszert kapcsolhatnak hozzá. Az imént említett beruházásokhoz viszont sok pénz kell, a debreceni épülethez pedig igen komoly forrástömeg, de ezt együtt könnyebben, hatékonyabban tudnánk megszerezni.

A Nemzeti Múzeum is kinőtte már a klasszikus épületét, az IMM gyűjteményéből legalább ötven Ráth-villát tudnánk berendezni, ezért azon is el kell gondolkodni, hogyan tudunk olyan épületeket bevonni a múzeumi világba, melyekben nagy, sok embert vonzó kiállításokat tudnánk rendezni. Ezt a munkát is elkezdtük, azt vizsgáljuk, hogy milyen állami érdekkörbe tartozó épületeket vonhatunk be ebbe a projektbe.

A múzeumok látogatószámai nem a legfényesebbek, ezeket növelnünk kell. A bérek tekintetében a 2022–26 közötti kormányzati ciklusban a közgyűjteményeknek kell sorra kerülniük. Itt is érdemes volna bevezetni az életpályamodellt, a Petőfi Irodalmi Múzeum jó példa erre, ők véghezvitték a bérfejlesztést. Az a feladatunk, hogy ugyanezt megcsináljuk a többi intézményben is – mondta a miniszteri biztos.

Noha a miniszteri biztos mandátuma a ciklus végéig tart, ám addig sok fontos dologba bele szeretné vágni a fejszéjét – a bérfejlesztésbe, az időszaki kiállítóterek létrehozásába, az Esterházy-gyűjtemény sorsának rendezésébe és az MTTM fejlesztésébe – annak érdekében, hogy „visszafordíthatatlan” folyamatok induljanak el a választásokig.