A nyelv nem csupán kommunikációs eszköz, hanem az identitásunk egyik legfontosabb hordozója

Tizennégy ország huszonegy kutatója vett részt a Magyarságkutató Intézet kétnapos budapesti nemzetközi nyelvpolitikai konferenciáján. A tanácskozás középpontjában az anyanyelvek megőrzése, a kisebbségi nyelvi jogok, a nyelvvesztés folyamata, valamint az a kérdés állt, hogyan őrizhetik meg a közösségek nyelvi és kulturális identitásukat a globalizáció és a digitális világ kihívásai között.

Magyarságkutató Intézet: Language Policy in European Countries and in the Post-Soviet Region – Current Trends and Challenges konferencia Forrás: Magyarságkutató Intézet:

A megnyitóban szó esett korunk egyik sajátos ellentmondásáról is. Miközben a globalizáció a sokszínűséget hirdeti, a tudományban, a technológiában és a szórakoztatóiparban egyre erőteljesebb az angol nyelv dominanciája. A főigazgató szerint önmagában nem jelent problémát az angol világnyelvi szerepe, az azonban már igen, ha térhódítása az anyanyelvek rovására történik. 

Különösen fontos kérdésnek nevezte ezért, hogyan lehetünk a modern világ részei úgy, hogy közben saját anyanyelvünket is megőrizzük.

Fotó: Magyarságkutató Intézet

Veszélyben lévő nyelvek Európában

A konferencia több előadása arra mutatott rá, hogy a nyelvvesztés korántsem csak távoli térségek problémája. Fañch Broudig, a bresti Université de Bretagne Occidentale kutatója a breton nyelv helyzetét mutatta be. A 2024-es felmérések szerint 

Alsó-Bretagne-ban már mindössze mintegy 81 ezren vallották magukat olyan beszélőnek, aki jól vagy meglehetősen jól tud bretonul. 

A beszélők számának jelentős visszaesése jól mutatja, milyen gyorsan megszakadhat egy nyelv generációk közötti továbbadása. A folyamat megfordítására többek között kétnyelvű és immerziós oktatási programokkal tesznek kísérletet.

Hasonló kérdéseket vetett fel Andrea Picciau a szárd nyelv kapcsán. Bár a szárd mintegy egymillió emberhez kötődő újlatin nyelv, a fiatalabb nemzedékek kevesebb mint tizenöt százaléka rendelkezik valamilyen szintű nyelvtudással, miközben a nyelv generációk közötti természetes átadása már évtizedekkel ezelőtt meggyengült. 

Trond Trosterud, a norvégiai Tromsøi Egyetem kutatója azt vizsgálta, milyen feltételekre van szükség egy kisebbségi nyelv újjáélesztéséhez. Előadása szerint önmagában az állami támogatás nem elegendő: olyan valós társadalmi és szakmai közeget is teremteni kell, amelyben szükség van a nyelv használatára. Ehhez az anyanyelvi oktatás mellett könyvekre, szótárakra, a kisebbségi nyelvet igénylő munkahelyekre, valamint a digitális korban megfelelő technológiai háttérre – például billentyűzetekre, helyesírás-ellenőrző programokra és beszédtechnológiára – is szükség van. 

A határon túli magyar nyelv helyzete is napirendre került

A kétnapos tanácskozás kiemelt figyelmet fordított a Kárpát-medence magyar közösségeinek nyelvi helyzetére is. Beretka Katinka vajdasági kutató előadásában arra mutatott rá, hogy Szerbiában a magyar az egyik leginkább intézményesült kisebbségi nyelv, különösen a Vajdaságban, ugyanakkor még itt is érzékelhető eltérés a jogszabályokban biztosított nyelvi jogok és azok mindennapi gyakorlati érvényesülése között. Az előadás szerint a tényleges megvalósulást többek között az igazgatási kapacitás, a politikai akarat és a demográfiai küszöbök is befolyásolják. 

Benő Attila, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem oktatója a romániai kisebbségi névhasználat kérdését vizsgálta. Előadásában a személynevek, földrajzi nevek és intézménynevek használatának jogi és gyakorlati kérdéseit, illetve az ezekhez kapcsolódó kisebbségi nyelvi jogokat járta körül. 

Nagy Noémi a szlovéniai magyar nyelv helyzetét elemezte. Szlovéniát gyakran a kisebbségi nyelvi jogok kedvező példájaként említik, hiszen az etnikailag vegyes területeken a magyar és az olasz is társhivatalos státusszal rendelkezik. Az előadás ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a magas szintű jogi védelem és a nyelv tényleges mindennapi használata között ott is mutatkozhatnak különbségek. 

A Magyarságkutató Intézet munkatársa, Ferenczi Gábor és Sütő Éva, a Pécsi Tudományegyetem kutatója az ausztriai magyar közösségek nyelvi helyzetét vizsgálta. Előadásuk szerint 

a burgenlandi magyarság elismert őshonos kisebbség, a magyar nyelv pedig jelen van az oktatásban, a közigazgatásban és a médiában is, ugyanakkor a nyelvváltás és az asszimiláció folyamatai továbbra is kihívást jelentenek. 

Az anyanyelv az iskolai siker feltétele is lehet

A konferencia földrajzi horizontja Európán és a posztszovjet térségen túlra is kitekintett. Simon Neuhaus a csádi anyanyelvi oktatás tapasztalatairól számolt be. Az általa ismertetett adatok szerint az iskolába kerülő gyermekek mintegy nyolcvan százaléka nem érti megfelelően az oktatás hivatalos nyelvét, a franciát vagy az arabot, és hasonló arányban nem érik el az alapvető olvasási készségek minimális szintjét.

Az ismertetett program ezért a gyermekek anyanyelvén, a dazaga nyelven alapozza meg az első készségeket, és csak fokozatosan vezeti be a francia nyelvet. 

Fotó: Magyarságkutató Intézet

A mesterséges intelligenciától a magyar helyesírás jövőjéig

A konferencia a legújabb technológiai változásokra is reflektált. Andreas Witt, a mannheimi Leibniz Német Nyelvi Intézet kutatója generatív mesterséges intelligencia segítségével vizsgálta több európai és posztszovjet ország államnyelvének jogi szabályozását. A kutatás nemcsak az AI kínálta új lehetőségekre, hanem a módszer korlátaira és az eredmények ellenőrzésének szükségességére is kitért. 

Fehér Bence, a Magyarságkutató Intézet Klasszika-filológiai Kutatóközpontjának igazgatója, a konferencia egyik fő szervezője a magyar helyesírás közeljövőben várható kihívásait vizsgálta. Arra hívta fel a figyelmet, hogy 

miközben a magyar helyesírás erősen szabályozott rendszer, a tényleges írásgyakorlat egyre gyorsabban változik, így fokozatosan nő a távolság a szabályozás és a mindennapi nyelvhasználat között.

Előadásában hangsúlyozta: a következő helyesírási szabályozás előkészítéséhez előbb átfogó tudományos vizsgálatra lenne szükség annak feltárására, mely területeken mutatkoznak valódi problémák, és milyen irányú módosítások indokoltak. A változtatásoknak egyszerre kellene megőrizniük a magyar helyesírás rendszerszerűségét és alkalmazkodniuk a tényleges nyelvhasználathoz. 

A magyar nyelvpolitika történeti gyökerei

Pomozi Péter, a Magyarságkutató Intézet Nyelvtörténeti és Nyelvtervezési Kutatóközpontjának igazgatója a modern magyar nyelvpolitika 19. századi kialakulását helyezte közép-európai történeti összefüggésbe. Előadásában bemutatta, hogy a történelmi Magyar Királyság évszázadokon át többnemzetiségű és többnyelvű államként működött, amelyben már a középkortól léteztek területi, kulturális és nyelvi autonómiák. 

Pomozi kitért az 1844. évi II. törvénycikkre, amely a magyart hivatalos nyelvvé tette, valamint az 1849-es és az 1868-as nemzetiségi szabályozásra is. Előadása azt is vizsgálta, hogyan alakultak át a Kárpát-medence évszázados nyelvi és etnikai viszonyai az első világháborút és Trianont követően, az utódállamok új nyelvpolitikai rendszereinek kialakulásával. 

Közös kihívások, eltérő válaszok

A kétnapos budapesti tanácskozás előadásai különböző országok és nyelvi közösségek példáin keresztül mutatták meg, hogy egy nyelv fennmaradása nem pusztán nyelvészeti kérdés. Szorosan összefügg az oktatással, a családon belüli nyelvátadással, a közösségek önazonosságával, a jogi környezettel, az intézmények működésével és egyre inkább a digitális térrel is.

A breton, a szárd, a szaha vagy éppen a határon túli magyar közösségek helyzete jelentősen különbözik egymástól, az előadásokból mégis közös tanulság rajzolódott ki: egy nyelv valódi erejét nem csupán jogi státusa mutatja meg, hanem az, hogy jelen van-e a családokban, az iskolákban, a közéletben és a mindennapokban.

A budapesti konferencia az eltérő tapasztalatok egymás mellé helyezésével arra is lehetőséget adott, hogy láthatóvá váljanak azok a módszerek, amelyekkel egyes közösségeknek sikerült lassítaniuk a nyelvvesztést, és azok a folyamatok is, amelyekre időben reagálni kell.

A rendezvény az NKFI Alapból, a Tudományos Mecenatúra pályázati program keretében valósul meg.