Összegzés a folk-rocktól a musicalig

A jelen dalai ezúttal is nyílt sisakkal mutatnak utat a nemzeti összetartozás éthosza jegyében, mint az albumnyitó A jövő himnusza.

Koltay Gergelyt a legtöbben a Kormoránnal azonosítják. A 43 éves, stílusteremtő együttes kétségkívül a zeneszerző főműve, ám Koltay mindig is vonzódott ahhoz a zenei monumentalitáshoz, amit rockoperáiban, filmzenéiben tudott kiteljesíteni. Jelenleg lehetőségei korlátlanok az összegzésre, a dalcímek és a közreműködők sorát nézve A jövő himnuszai címmel kiadott lemezén pedig kimondottan a múlt és jelen összekötése a cél: a kezdeti folkkorszak újrahangszerelt dalai váltakoznak a most vagy a közelmúltban eleve nagyszínpadra komponált műveivel, és ugyanúgy szerepel a lemezen Tzortzoglou Georgiosz (Jorgosz), mint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara.

A jelen dalai ezúttal is nyílt sisakkal mutatnak utat a nemzeti összetartozás éthosza jegyében, mint az albumnyitó A jövő himnusza, vagy mementót állítanak, mint a Rákosi-érában lerombolt templomnak a Regnum Maria­num. Hogy egyértelmű legyen a Kormorán (illetve Koltay) korsza­kain átívelő híd, A jövő himnusza után rögtön a Holdfényt vetettem következik – az anno akusztikusnak induló zenekar 1978-as, bemutatkozó műsorának címéül is Weöres Sándor verse szolgált.

Az első lemezről, az 1984-es, meghatározó Folk & Rollról három dal is átdolgozásra került: a Ha meghalok (Nagy László bolgár versfordításainak egyike), a most Zsoltár címen az Egy ágyon, egy kenyéren (Ratkó József dalszövege, egyértelmű és a korszak népies-látomásos, azóta sem megkopott költői hatása), amit a borítón a dal 1976-os bemutatójára emlékezve ajánlanak a hajdani 25. Színháznak, illetve az Édesanyám rózsafája népdalunkon alapuló Ne sírj. Mindhárom dal legendás, és a kíváncsi hallgató nyilván enged is a kísértésnek, hogy összehasonlítsa a körülbelül 35 év különbséggel készült felvételeket.

Hogy Koltay zenei rendezőként és Lippényi Gábor hangszerelőként és hangmérnökként jól él-e az említett korlátlan lehetőségekkel – nagyzenekarral, kórussal –, azt majd eldönti az egyszeri rajongó füle. Mindig lesznek olyanok, akiknek ez giccs, és akiknek reményt, erőt adó himnusz. Mindenesetre Koltay egy következetesen és végigjárt zenei úton jutott el ehhez a bátran és őszintén vállalt teatralitáshoz, a bombasztikus dallamívek és szövegfordulatok mögött valódi érzelmek laknak.

Ez népi rockszínház, végig operás és musicales hangsúlyokkal. Mint a Magyar ballada, amit eredetileg az azonos című, 2003-as, Varga Miklóssal közös albumon hallhattunk. Vadkerti Imre hangján is megdörren a heroikus történet, az újrahangszereléstől meg pláne.

Majdnem hét percével az album legtekintélyesebb darabja, ha nem is a legmonumentálisabb – utóbbi jelzőért szoros a verseny a tizennégy tétel között, de vitathatatlanul a Szelekován János tenorjával vezetett Non Abbiate (Ne féljetek!) nyer.

És azt se titkoljuk el, hogy Horváth Charlie és Papadimitriu ­Athina is közreműködik az albumon. A jövő himnuszai Koltay Gergely abszolút személyes összegzése pályájáról teljes fegyverzetben.

Koltay Gergely: A jövő himnuszai. Szerzői album, 2019, Budapest.