„Szent László napja, égi jelenések napja”

A lovagkirály tiszteletét jelzik azok a Kárpát-medence-szerte megtalálható változatos templomi falképek, amelyeken a király alakját legendája alapján ábrázolják.

A csillagos égboltra emelt Szent László küzdelme a kunnal, Székelyderzs, 1419 Fotó: Sashalmi-Fekete-Tamás Forrás: Magyarságkutató Intézet

László szentté avatását III. Béla király kezdeményezte 1192-ben. Ekkor III. Celesztin pápa két bíborost küldött Váradra, hogy felülvizsgálják az itt történt csodákat. Miután számos gyógyulás szemtanúi lehettek,

1192. június 27-én a váradi székesegyház felett fényes csillag jelent meg, amely majd két órán át fénylett.

Ez az esemény adta a végső bizonyosságot a két pápai küldöttnek arról, hogy nem hétköznapi halandó ügyét vizsgálják. Szent László kultusza nem sokkal a halála (1095. július 29.) után elterjedni kezdett: nagyváradi sírja csodatévő zarándokhely lett, illetve peres ügyekben istenítéletek helyszíne. 1192 óta azonban nem halálának, hanem az égi jelenés időpontjának napján, június 27-én ünnepeljük a szent királyt.

A szerző a Sashalmi-Fekete Tamás, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának ügyvivő szakértője

Az eredeti cikk a Magyarságkutató Intézet oldalán olvasható el.