Vén Emil (Fiume, 1902. április 9. – Budapest, 1984. július 13.)

Anyai ágon olasz, míg apja magyar származású, ezért gyermekkorát Triesztben töltötte, az első világháború idején került Magyarországra. 1927-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Rudnay-növendék volt. Tanársegédként 1925-ben bízta meg Rudnay Gyula a Makói művésztelep vezetésével, itt ismerkedett meg Juhász Gyulával és József Attilával. Espersit János a művészek mecénásának segítségével hosszabb időre Makóra, majd Hódmezővásárhelyre költözött. Makón és Vásárhelyen rendszeresen állította ki jellegzetesen egyéni hangú, mediterrán derűt árasztó képeit. Majd Tornyai János asztaltársaságának alapító tagja lett.

Az impresszionizmus jeles magyar képviselője minden rangos kiállításon szerepelt, önálló kiállításainak többek között Toulon városa, Bécs, az Ernst Múzeum, a Műcsarnok, a Csók Galéria, a Vigadó Galéria és a Nagytétényi Kastélymúzeum adtak helyet.

Nagyvonalú, színes és könnyed képi világ jellemzi művészetét, ahogyan Vén Emilt az embert is. Mindenki ismerte és szerette, lépten-nyomon felbukkant Budafok utcáin, közvetlen volt és szívesen beszélgett az emberekkel, akiket alkalomadtán le is skiccelt. Jó humora, empátiája és szenvedélyes életszeretete életművét is átitatja.

1940-ben Budafokra költözött és 1984-ben bekövetkezett haláláig itt élt és alkotott. 

A kiállítás május 29-ig tekinthető meg.