Egy incidens történt, Kürti Balázs, aki gyártásvezetőnek készült, légpuskatussal agyonvert egy kígyót a sötétben. Megijedt, ilyesmi a pesti aszfalton nem tekergőzik. Hiába fogták volna vissza a többiek, „te gyilkos keresztes vipera!” felkiáltással széttrancsírozta. Sikló volt az, mondta egykedvű nyugalommal idősebb Jászi Antal, nem bánt senkit. Mindenesetre az éjjel a vendégek közül erősen felszerelkeztek zseblámpával, botokkal, ha a szükség kihajtotta őket a budira. De nem volt több találka állatokkal, a siklók meg a sündisznók között is elterjedt a hír, hogy veszélyes látogatók időznek a tanyán.
Jobb így egyedül itt, gondolta a motorral krosszozva a buckák között. Bundás, a szomszéd kutyája nem ugatott, csak nézte, míg elberreg az úton. Micsoda idill, micsoda csönd, gondolta a motorját megállítva, körbenézve a tanya kapujánál. Meddig maradjon, ez itt a kérdés. Mintha Bundás szuszogó hallgatásában rejtőzne a felelet.
Jön Ferke, a bolond. Ugrándozva, mint egy kölyökkutya, holott már negyven körüli. Az apja ad neki munkát a ház körül, szüretkor is be van fogva, cserébe meghúzhatja magát a tanyán. A haja mintha kihullott volna, de nem. Magát nyírja a metszőollóval, attól ilyen zűrzavaros kívülről is. „Minek költsek fodrászra, nem igaz?” Nekitámasztja a motort a kerítésnek, s kérdi Ferkét: „Mész egy kört vele?” Nem sokat kockáztat, tudja, hogy nem meri vezetni. „Jaj, Tónikám, nem ugrálok én ilyenekre!”, mondja s görnyedten el is himbálódzik a félelmetes járműtől. Ferke tavasz óta ugyanazt a kinyúlt, szürke szvettert viseli, amelyet még a télen ő hozott neki kiselejtezett ruhatárából. Elszalonnásodott rajta, fel is feslett több helyen. „Aztán tippmixőtél, Tónikám?”, ugrándozott Ferke, míg a kútból zománcozott kannába szivattyúzta a vizet.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!