Írta: Szerb Tóni bácsi – ez olvasható a Nagy emberek gyermekcipőben című könyvben, az utolsó vers, a Földrajz című alatt. A kis stílusparódia Szerb Antal 1934 és 1941 között a Magyar Rádióban elhangzott remekei mellett kapott helyet a kötetben. Cs. Szabó László, az Irodalmi Osztály vezetője kérte fel az írót, hogy a rádió számára írjon irodalmi és művelődéstörténeti jegyzeteket.
A könyvben megjelent összeállítás az író hagyatékában található V.5462/208-as számú dosszién alapul. A tizenegy jegyzetet a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában őrzik, találhatunk közöttük kevésbé vagy jobban ismert esszét, tanulmányt és másutt már közölt írást is.
Az első gépelt oldalra ceruzával írták rá: Rádióelőadások. Szerb Antal írásaiból árad a szerző lenyűgöző tudása, a műfajok, írók, műveik és hőseik ismerete. Az Elmélkedés a regényről című jegyzetében szellemesen arról értekezik, hogy miért olvasunk regényeket, azok miben hasonlítanak, illetve térnek el az eposzoktól, és hogyan keletkezett például az antik, a lovag- vagy a csirkefogóregény. Másik esszéjében az európai szellem utolsó nagy stílusegységéről, stílusáról, a romantikáról, a kor nagy képviselőiről, az érzelmességről, a szentimentalizmusról és a magányról elmélkedik. A rózsakeresztesek című előadásában a titkos társaságok iránti igényünket rajzolja fel, illetve a szabadkőművesek mellett alakult különös társaságokat mutatja be. „A legrégebbi magyar rózsakeresztes, úgy látszik, Báróczy Sándor volt, a testőríró, kinek művét olvasva, Kazinczy oly emlékezetesen fel-felsikongatott. […] Kazinczy ezt a könyvet Rózsika titkai néven emlegeti.”
Aztán az író az elvágyódásról, az utópiáról, Platónról, Morus Tamásról, a nagymesterről, H. G. Wellsről és a legszellemesebb modern ellenutópia, Aldous Huxley Szép új világ című könyvéről bölcselkedik. A rá jellemző humorral ismerteti meg olvasóit a XVIII. században élt szélhámosokkal. Ez volt a csalók fénykora, ekkor tevékenykedtek azok az emberek, akik azt állították magukról, hogy több száz vagy ezer évesek, és annak idején Pontius Pilátussal és Jézussal is találkoztak… Ez az izgalmas kor adja a hátteret és persze a lehetőséget Alessandro Cagliostro grófnak, azon szélhámosok egyikének, akik árasztják maguk körül a homályt és a titokzatosságot. A következő jegyzetében Szerb felteszi a kérdést: Szabad-e a költőnek pénzről beszélnie? És ha igen, kinek? Arányban áll-e az író jövedelme a tehetségével? Szerb Antal szerint „az írónak pénztelenségében nem is az fáj igazán, hogy a bankigazgató többet keres, mint ő, hanem az, hogy egy másik, nála tehetségtelenebb író többet keres”.
