Virágok, szélcsengők, rendőrök

Molenbeek neve a 2015-ös párizsi, illetve 2016-os brüsszeli merényletsorozatot követően égett bele a köztudatba, amikor is kiderült, hogy nagyobb a baj, mint azt a hatóságok sejtették.

A párhuzamos társadalmat beolvasztanák a belgák közé Fotó: © Yves Herman / Reuters Forrás: Reuters

– Molenbeek egyes részei nagyon is feltörekvők. A vízparthoz közel eső részekbe rengeteg pénzt öl a városvezetés – meséli az egyik belga ismerős, aki szerint az itt üzletet nyitó marokkói vagy török családok némelyike nagyon is jól él. Mint mondja, erős törekvések vannak rá, hogy a párhuzamos társadalmat beolvasszák a belgák közé.

Az emlegetett revitalizációs tervet ránézésre aligha lehet kritikával illetni, de érdemes felhívni a figyelmet arra is, hogy nemcsak virágok és szélcsengők, hanem megerősített rendőri védelem is jár az intézkedéscsomaggal.

Jan Jambon egykori szövetségi belügyminiszter – a bevándorlásellenesnek kikiáltott Új Flamand Szövetség politikusa – a brüsszeli merényletsorozatot követően állt elő az úgynevezett Plan Canallal, amelyet Molenbeeken túl immár másik hét brüsszeli városrészre is kiterjesztettek.

A belgák ennek értelmében nem csak a kerületben járőröző rendőrök számát növelték, illetve fokozták a potenciálisan radikalizálódott személyek ellenőrzését, hanem kísérletet tettek rá, hogy felfedjék, pontosan kik is élnek a dzsihadista fellegvárnak kikiáltott hat négyzetkilométeren.

A párhuzamos társadalmat beolvasztanák a belgák közé
Fotó: Reuters

A politikai idillbe a 2018-as molenbeeki polgármesterváltás zavart bele, amikor a szocialista Catherine Moureaux került hatalomra Molenbeekben, majd rögtön kritikával illette a Plan Canalt. – Nincs szükségünk további egyenruhásokra. Elsősorban emberséget kell mutatnunk, hogy megakadályozzuk az itt élők radikalizálódását – idézte a polgármestert a belga sajtó.

Moureaux szavait idén januárban vették újra elő, miután szilveszterkor Molenbeekben több rendőrt is megtámadtak, és az utcai mulatságok erőszakba torkolltak. Válaszul a kerület vezetése ismét ígéretet tett rá, hogy komolyabb biztonsági garanciákat hoznak létre.

A relatíve élhető jelzőt persze nem csak a brüsszeli no go zónákra használhatjuk: „alig” százhetven kilométerrel arrébb, a hollandiai Hágában is feltörekvő kerületként emlegetik a főként muszlimok lakta Schilderswijket.

Mindezt annak ellenére, hogy a statisztikák – akárcsak Molenbeek esetében – itt is riasztónak tűnnek: 2007-ben még a harmincezres lakosság hetven százaléka tartozott az alacsony jövedelmű kategóriába, és főleg a kilencven százalékban bevándorlók lakta terület fiataljai szenvedték meg a munka- és pénzhiányt, akik jobb híján bűnözésből kezdtek élni.

Az utóbbi évtizedben Schilderswijk ugyanakkor a kormányzati befektetéseknek köszönhetően elkezdett felzárkózni. – Itt nem látsz hajléktalanokat vagy drogosokat. A lopásokért is leginkább az iPhone-okra vadászó tinédzserek a felelősek – hangsúlyozta egykor hágai vendéglátónk, aki egyúttal arra figyelmeztetett: totális tévedés lenne Schilders­wijket a brüsszeli Molenbeekkel vagy a stockholmi ­Rinkebyvel egy lapon emlegetni.

Való igaz, ha Molenbeek megkapta a rendezett jelzőt, a hágai zónát egyenesen patyolattisztaként jellemezhetjük. A kerület zsúfolt bevásárlóutcája bár ­ki­vétel nélkül keleti ruhaboltokkal és étkezdékkel van tele, illetve még a tinédzsereken is ott virít a ­fejkendő, rengeteg holland fiatal is megfordul errefelé.

Ők a helyiek elmondása alapján sokszor csak egy-egy étel- vagy textilkülönlegessé­gért érkeznek Schilderswijkbe, de arra is van példa, hogy bizonyos szolgáltatásokat itt szereznek be – a holland árszínvonalnál jóval alacsonyabban.

A lakások átlagára is viszonylag alacsony, mégis csak kevés nem bevándorló hátterű család költözik az egyébként központi fekvésű kerületbe. Ez a szemfüleseknek úgy szúrhat szemet, hogy az itt található lakások java parabolaantennával van felszerelve: a hollandul nem igazán beszélő külföldiek ugyanis így fogják be a török vagy arab nyelvű csatornákat.

A helyi integrációs törekvések annyiban viszont eredményesek, hogy az új generációs bevándorlók meggyőző százaléka már folyékonyan beszéli a helyi nyelvet, így Schilderswijkben járva gyakori, hogy egyértelműen nem európainak kinéző emberek hollandul szólnak hozzánk.

Mielőtt még afféle sikertörténetként könyvelnénk el a migránsnegyedet, érdemes arról is szólni, hogy azért problémák is akadnak: tavaly például magát a hágai polgármestert rabolták ki a kerület egy villamosmegállójában, amit a liberális politikus a rossz nyelvek szerint megpróbált a szőnyeg alá söpörni.

Ennél is nagyobb visszhangot kaptak a 2015 nyarán Schilderswijkben történtek: egy arubai férfi őrizetbe vétele, majd halála nyomán a városrész napokig forrongott. A hatóságok négy nap alatt mintegy kétszáz embert – többségükben tinédzsereket – tartóztattak le, mert azok gyújtogatással és az egyenruhások provokálásával válaszoltak a rendőri erőszakra.

A negyedben élő fiatalok egyébként a mai napig bizalmatlanok a holland egyenruhásokkal szemben, derül ki a friss kutatásokból. A helyi főiskola egy kutatója tavaly a holland sajtónak úgy jellemezte a schilderswijki helyzetet: „Az itt élő fiatalok másodrendű polgároknak érzik magukat. Ha fehér embert látnak, az nagy valószínűséggel rendőr vagy egy őket rágalmazó újságíró, netalán egy tanár, aki folyamatosan büntetésekkel fenyegeti őket.”