Kiderül a könyvből, hogy a V4-országokban sem jobb a helyzet. Ugyanis a visegrádi országok fiataljai a magyarokhoz hasonlóan nem vesznek részt a közéleti-politikai folyamatokban, sőt nagyon szkeptikusak saját politikai befolyásukat illetően.
Persze a kiadvány nem mulasztja el hangsúlyozni, hogy 2010 után olyan politikai szocializációs modell kezdett teret nyerni, amely egyre kevésbé hordozza magában a demokratikus szocializációs elemeket, sőt több cseles módszerrel érte el a fiatalok teljes kiábrándítását a politikából. Mindennek azonban ellentmond a tanulmány által ismertetett tény, mely szerint az utóbbi pár évtizedben nem nagyon találni olyan időszakot, amikor a politika vonzó lett volna a fiatalok számára, még abban a húsz évben sem (1990 és 2010 között), amikor – ahogy a könyv szerzői fogalmaznak – Magyarország megfelelt azoknak az elvárásoknak, amelyek egy demokratikus országgal szemben támaszthatók.
Összességében az ismertetett könyv egyértelműen a tudományos szövegek közé sorolható, ami akár megalapozója is lehet egy ifjúsággal kapcsolatos szakmai vitának. Viszont elfogult kritikát fogalmaz meg a kormányzat intézkedéseivel szemben, és egyöntetűen a regnáló kormányt teszi felelőssé a fiatalok közéleti-politikai szférától való elidegenedéséért, és csak részben tesz utalásokat arra a jelenségre, amely a probléma igazi gyökerét jelenti: hogy a politikából való kiábrándulás leginkább hosszú folyamat, ok-okozati összefüggés következménye, olyan magatartás, amelyet – ha úgy tetszik – megörököltek a volt szocialista országok fiataljai.
(Oross Dániel–Szabó Andrea: A politika és a magyar fiatalok. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2019, 110 oldal. Ára: 2600 forint)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!