Valójában Japán sohasem hagyott fel nagy testű tengeri állatok elejtésével. Az 1950-es évek elején csatlakozott a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottsághoz, amely egyre inkább korlátok közé szorította a vadászatot, míg 1986-ban következett be a fordulat, amikor is az egész világra moratóriumot hirdetett a tengeri elevenszülők elejtésére. A bálnavadászat Japánban ősi történelmi hagyomány. Jó szemű ügyvédek találtak egy pontot a szigetország által is aláírt egyezményben, amelynek alapján tovább folytathatják a valójában kereskedelmi szintű vadászatot. Ez a paragrafus kimondja, hogy tudományos célból továbbra is van lehetőség a bálnák elejtésére, így hát ezzel a címkével látták el a nagy halüzemekbe bevontatott bálnákat.
A Sea Shepherd állatvédő szervezettel szinte mindennaposak voltak az összetűzések, amikor a bálnák védelmét hangoztató aktivisták megpróbálták megakadályozni a Japán északi részére tartó hajókat, hogy azok bálnákat ejtsenek el. Az állatvédőket vízsugárral igyekeztek távol tartani a japán halászhajóktól, amiről számtalan pompás kép született. De miért nem lépett fel a bálnaügyekkel foglalkozó szervezet, amikor mindenki látta, hogy a „tudományos cél” valójában ürügy, amely mögött egyértelmű kereskedelmi szándék bújik meg?
Mert a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság legnagyobb szponzorát úgy hívták, hogy Japán. Kilóra megvette azokat, akik hallathatták volna szavukat, verhették volna a harci dobokat, ehelyett inkább a legutóbbi időkig csendben ültek. A Sea Shepherd állítása szerint az elmúlt 33 évben 22 ezer bálna vére szennyezte be a japán kezeket, ám óvatosan a számokkal, ugyanis e szervezet európai vezetője évi 330 ezerben jelölte meg a világon elpusztított bálnákat. Aztán jött a helyesbítés, hogy ebbe minden cetfaj beletartozott, amelyek vadászat, halászat, elhagyott halászhálók miatt hullottak el a különböző tengerekben.
Érdekes módon, ha bálnavadászatról esik szó, akkor egyből Japán neve kerül elő. Pedig van még két ország, amely nem kér a moratóriumból. Ezek Izland és Norvégia. Ők is arra hivatkoznak, hogy történelmük része a bálnavadászat. Izland röviddel a bálnabizottság megalakulása után kijelentette, hogy neki ne mondja meg senki, mennyi bálnát ejthet el, és kilépett a szervezetből. Reykjavík ebben az évben – tizenhét esztendő után – először kihagyja a bálnavadászszezont – jelentette a közelmúltban a bálnavadászatra szakosodott két izlandi halásztársaság főnöke. Az állatvédők ezt jó jelnek tekintik, szerintük ez a lépés közelebb visz ahhoz, hogy Izland teljes egészében elálljon a vadászattól. Meglepőbb Norvégia esete, egy olyan országé, amely a világon az elsők között áll a környezetvédelem terén, és mégis tesz a „biodiverzitás megőrzésére”, és ragaszkodik egy ilyen „barbár hagyományhoz”.