Kivégzett Mikulás

Az Iszlám Állam területi összeomlása nem jelenti azt, hogy a dzsihadista terrorszervezet emberi és anyagi forrásai kimerültek volna.

Népszerű volt a lefejezett Mikulás képe az ISIS Telegram-csatornáján 2018 decemberében. „Elhintik a félelmet a szívekben”

Az Iszlám Állam területi összeomlása nem jelenti azt, hogy a dzsihadista terrorszervezet emberi és anyagi forrásai kimerültek volna. Az ENSZ 2019. július 15-én kibocsájtott jelentése elég borúlátó. Bár 2019 márciusában az Iszlám Állam földrajzi értelemben megszűnt létezni, különböző csoportjai fedett hálózatok formájában tovább tevékenykednek, propagandájukban életben tartva a „virtuális kalifátus” vízióját. A jelentés megállapítja, hogyha visszanyerik képességeiket külső műveletek végrehajtásához, ismét terrortámadásokat követhetnek el bárhol a világon. Az al-Kaidához köthető szervezetek erősebbek Szíriában, főként Idlib tartományban, Jemenben, Szomáliában, Nyugat-Afrikában és Afganisztánban. Az ISIS erőtartalékai azonban jóval nagyobbak a finanszírozásban, médiában, élő harci tapasztalatokban, terroristaképességekben, és ezért az Iszlám Állam sokkal közvetlenebb veszélyt jelent a globális biztonságra, mint az al-Kaida.

Mindazonáltal az elemzők véleménye meglehetősen megosztott ebben a kérdésben. Vannak, akik arra hajlanak, hogy az al-Kaida, amely 9/11-et követően, majd Bin Laden halála után kisebb csoportokra és regionális szervezetekre esett szét, ismét a globális dzsihád meghatározó szereplője lesz, mivel különböző helyi csoportjai közvetlenebbül képesek megszólítani a muszlim lakosságot és főként a törzsi népességet, mint az ISIS harcosai. Hamza bin Laden halálával azonban az újjáéledő al-Kaida nem csupán reménybeli karizmatikus vezetőjét veszítette el, hanem azt az illúziót is, hogy Hamza lesz az, aki a fiatalabb nemzedékek számára vonzóvá teszi a csatlakozást a dzsihadista szervezethez.

Kiberhadviselés

Az Iszlám Állam földrajzi és szervezeti átrendeződését és várható virtuális megerősödését mérlegelve úgy tűnik, Európa számára a kiberhadviselés továbbra is komoly veszélyforrást jelenthet. A kibertér nyújtotta lehetőségekkel persze már az al-Kaida is élt: használta az internetet propagandája terjesztésére, adathalászatra, finanszírozásra, toborzásra és műveletek koordinációjára. Még ha utóbbi komoly biztonsági előírások betartásával történt is (Bin Laden a leveleit például soha nem küldte el a számítógépéről, hanem a pendrive-ot juttatta el két futár közbeiktatásával a címzetthez).

Az Iszlám Állam, noha az internetes rendszerek ellen nem volt képes komolyabb támadást végrehajtani, a kibertérben folyó hadviselést kiberegységeinek a létrehozásával igen magas szintre emelte. Számos esetben a kalifátus úgynevezett virtuális tervezői dolgozták ki és juttatták el a támadások forgatókönyvét titkosító alkalmazások segítségével az elkövetőkhöz (például a nizzai merénylőhöz, vagy 2016-ban a Notre-Dame felgyújtásának végül meghiúsított tervét a három kiszemelt végrehajtóhoz).

A kiberkalifátus működéséről és felépítéséről Nadine Liv, a Nemzetközi Terrorelhárítási Intézet munkatársa közölt átfogó tanulmányt. Az Iszlám Állam kikiáltása után gombamód szaporodtak az ISIS-nek dolgozó kiberegységek. Közéjük tartozott például a Kalachnikov E-Security Team (Kalasnyikov Internetes Biztonsági Csapat), a Ghost Caliphate Section (Szellem Kalifátus Szekció) vagy az Op Gas Chamber (Gázkamra Művelet). 2016 áprilisában jött létre a United Cyber Caliphate (UCC), vagyis az Egyesült Kiberkalifátus. A Kalifátus Kiberhadserege (CCA) pedig 2017. március 8-án jelentette be, hogy a nevét Cyber Caliphate Terrorism Army (CCTA)-ra változtatta.

Az Iszlám Állam szíriai és iraki összeomlása után a kibertevékenység is alábbhagyott. Az UCC három vezetőjét, Junaid Hussaint, Siful Haque Sujant és Osed Aghát dróntámadás ölte meg. Az elemzők többsége azonban egyetért abban, hogy 2019-ben már észlelhetők az erősödő aktivitás jelei. A Nemzetközi Terrorelhárítási Intézet dzsihadista weboldalakat figyelő csoportja, a Jihadi Websites Monitoring Group (továbbiakban: JWMG) vezetője, Michael Barak szerint a dzsihadisták keményen dolgoznak azon, hogy főként a Telegramon és a Google-on keresztül folytassák a lélektani hadviselést a közösségi médiában.

Az egyiptomi Al-Azhar Extremizmus Elleni Megfigyelőközpont tanulmányát idézve ír arról, hogy máris elindítottak új weboldalakat, létrehoztak új, magas minőségű médiatermékeket és propagandaüzemeket, elsősorban Afganisztánban és Pakisztánban. Dacára a területvesztésnek a médiagépezetet irányító személyiségek, al-Adnani, al-Furqan és mások halálának, az olajbevételek elvesztésének és annak, hogy a Szíriába eljutó szakemberek száma csökkent, számos Facebook- és Twitter-fiókot, YouTube-csatornát pedig a szolgáltatók bezártak, a kiberhadviselés ismét mozgásba lendült, mivel, ahogy al-Bagdadi fogalmazott: „A médiadzsihád adja a dzsihád felét.”

A fentiekből kiindulva kíváncsi voltam, hogy az elmúlt egy-másfél évben milyen Európát érintő üzenetek jelentek meg. A JWMG folyamatosan nyomon követi a dzsihadista fórumokat és posztokat, és angol nyelvű kivonatokat tesz hozzáférhetővé a kutatók számára. Az elmúlt év termésében megjelentek olyan tartalmak, amelyek ha önmagukban véve nem tekinthetők is újdonságnak, de az elmúlt másfél évben hangsúlyossá válva talán bevilágíthatnak az előttünk álló időszak stratégiai bugyraiba.

Tavaly decemberben az Iszlám Állam harci médiája, az Al-Abd Al-Faqir megjelentetett egy Tartsd magad erősen a fogadalomhoz! című arab nyelvű videót angol felirattal. A videó végén feltűnik egy álarcos ember, aki bejelenti az Abu Bakr al-Bagdadinak tett hűségeskü megújítását, és magasztalja a műveleti cselekmények és sejtek számának növekedését Európában. Egy másik közleményben az Iszlám Állam követői gyújtogatásra buzdítanak nyugati országokban, vagy ahogy nevezik, a „Keresztes Koalíció” országaiban, „válaszul arra a tűzre, amelyet a koalíciós erők alkalmaznak muszlim otthonok ellen” Irakban és Szíriában. Magas épületek, erdők (különösen száraz időszakokban), kereskedelmi központok, raktárházak, benzinkutak felgyújtását javasolják.

Már 2018 elején az Al-Furqan, az ISIS médiaközpontja különböző dzsihadista fórumokon, a közösségi médiában és Telegram-csatornákon közzétette az Iszlám Állam szóvivőjének, Abu al-Hasszán al-Muhadzsirnak a beszédét, amelyben követőik harci morálját kívánta erősíteni. Felszólította az Iszlám Állam híveit, hogy intézzenek támadást a zsidók ellen, bárhol találhatók, és folytassák a gázolásos és késes támadásokat Nyugaton, beleértve Párizst, Londont, Manhattant és más városokat. „Kardjainkat nem dugtuk vissza, a háború csak elkezdődött.”

Beszédében az ISIS szóvivője kitért arra, hogy új korszak és éles fordulat következik a dzsihád útján: ezentúl megkülönböztetett figyelmet fordítanak Oroszországra és Iránra. Fanatikus ellenségnek nevezi őket, és érdekes gondolati csavarral azzal folytatja, hogy úgy tekint rájuk, mint az örökösére annak, amit az USA hátrahagyott. „Oroszország és Irán kerültek támadásaitok és a dzsihád színpadának a célkeresztjébe.”

Ez az elképzelés és türelmetlen buzgalom fejeződhetett ki egy 2019 elején elhangzott, később valótlannak bizonyult bejelentésben is. Elkészítettek egy videót, amelyben maguknak tulajdonítottak egy többtucatnyi halottal járó támadást Magnyitogorszk városában. A videót főként sajtóhírekből vágták össze, és a végén további támadásokat helyeztek kilátásba a „Keresztes Oroszország” ellen. Az orosz hatóságok szerint azonban az épület összeomlását gázpalack robbanása okozta, nem terrortámadás.

Magányos farkasok

A tavalyi év dzsihadista médiájában előtérbe került a keresztény közösségek elleni támadások célképzete és az a gondolat, hogy a keresztények ellen minden eszköz bevethető.

A JWMG 2018. decemberi összefoglalója tartalmazza, hogy az Iszlám Állam a különböző fórumokon az egyiptomi keresztény közösség elleni támadásokra szólította fel a követőit.

A keresztények – írták – nem tekintendők a továbbiakban „védett személynek”, és ezért a keresztény nők, gyerekek és idősek elleni általános háború is támogatható. A Próféta ellenségeinek a megölése megengedett című húszperces videóban például bemutattak egyiptomi keresztények és keresztény templomok ellen elkövetett korábbi támadásokat, és ostorozták többek között a Muzulmán Testvériséget, mert elítélte azokat. A nők, gyerekek és öregek megölése elfogadható, hirdették a videóban, ha nem szándékosan történik, csupán velejárója annak a hadviselésnek, amely a keresztényeket kollektív büntetéssel sújtja.

A karácsony a tervezett támadások kitüntetett időszakaként szerepelt a tavalyi évben a dzsihadista médiában. Az Iszlám Állam fórumain a „magányos farkasokat” buzdították tömeges rendezvények, zsúfolt helyek, például piacok elleni támadásokra a nyugati országokban, javasolva a karácsonyi nagy bevásárlóközpontokat, ahol magas lehet az áldozatok száma.

Népszerű volt a lefejezett Mikulás képe az ISIS Telegram-csatornáján 2018 decemberében. „Elhintik a félelmet a szívekben”

Közvetlenül karácsony előtt az ISIS egyik Telegram-csatornáján képekkel is inspirálták követőiket. Az egyiken egy késsel felszerelkezett ember követ egy Mikulást, a képaláírás pedig arról tudósít, hogy akár a keresztények, a dzsihadisták is vágynak az ünnepekre, de „ők ezeket a vágyakat a maguk módján értelmezik”. Másutt a Mikulás kivégzésére készülnek, illetve van olyan kép, amelyen már meg is tették. Hívek egy másik csoportja „#soon_your_holidays” hashtaggel jelentetett meg felhívást, amely arra bátorítja az Iszlám Állam követőit, hogy nyugati országokban a karácsonyi ünnepek idején is terjesszenek olyan többnyelvű propagandavideókat és fenyegető üzeneteket, amelyek „elhintik a félelmet a szívekben”.

Az Iszlám Államhoz köthető fórumok karácsony előtti aktivitásának az időszakában jelent meg egy újságcikk arról, hogy milyen veszélyekkel néz szembe Európa a visszatérő harcosok – ahogy fogalmaznak – áradatának a következtében. A cikk szerint a kurd milíciák azt tervezik, hogy szabadon engednek mintegy ezer fogva tartott különböző nemzetiségű dzsihadistát azután, hogy az USA elnöke bejelentette az amerikai kivonulást Szíriából. Néhány internetes szörfölő kétségének adott hangot az információ hitelességét illetően, közlője azonban elmagyarázta, csak azért posztolta, hogy világos legyen a másik oldal terve és stratégiája. Al-Bagdadi bejelentkező beszédében is foglalkozott az idegen harcosokkal.

A neves amerikai kutatóközpont, a RAND munkatársa, Colin P. Clarke a beszéd elemzésében arra a következtetésre jutott, hogy bizonyára a terrorszervezet nemzetek feletti természetét dicsérendő említett meg Bagdadi név szerint is néhány jól ismert idegen harcost, például a militáns francia Clain testvéreket, és utalt azokra az európai születésű, Szíriából visszatérő terroristákra, akik az elmúlt évek súlyos európai terrortámadásaiban kulcsszerepet játszottak. Az Iszlám Állam mindig is a Nyugat elleni háború globális jelentőségére összpontosított, írja Clarke, fenyegette a riválisait, és felmagasztalta azokat a harcosokat, akik részt vettek a Belgiumban, Franciaországban, Törökországban és bárhol másutt elkövetett támadásokban.

A deradikalizációs programok hatástalanítása is szerepelt a tavalyi dzsihadista célkitűzések között. Az Iszlám Állam egyik Telegram-csatornája, válaszul a már említett RAND Corporation radikalizációellenes programjára, rövid cikkben foglalkozott azzal, hogy a program az ISIS ellen folyó harc eszköze lett, válaszul arra, hogy a Nyugat kudarcot vallott a szervezet elleni nyílt csatában. Hatástalanításának érdekében a cikk szerzője felhívást intézett az ISIS követőihez, hogy kizárólag a szervezet hivatalos és elismert médiájából származó információkra támaszkodjanak. Két hónappal korábban már a Shumukh al-Islam nevű dzsihadista weboldal látogatói is foglalkoztak azzal, hogy a RAND programja azt az al-Madhili iskolát erősíti, amely a „dzsihad ellenségeit” képviseli, mivel nem szólít fel a szekuláris kormányok megdöntésére.

A kommentelők dühöngtek, hogy a program keretében olyan iszlamisták juthatnak nyilvánossághoz, akik támogatják a demokráciát, és állást foglaltak amellett, hogy muszlimnak lenni és a demokráciát akarni együtt lehetetlen.

Vihar előtti csend

Kétezertizenhét februárjában dzsihadista fórumokon megjelentették arabul és angolul, majd a közösségi médiában is megosztották Szaif al-Adel 2000-ben írt, közel negyvenoldalas kézikönyvét Előadás az emberrablásról címmel, amelyből a JWMG hosszabb kivonatot tett közzé. Az egyiptomi születésű Szaif al-Adel, eredeti nevén Muhammad bin Szalah al-Din Zidan az al-Kaida felső vezetői közé tartozott, Bin Laden személyes biztonságáért felelt, a szervezet fő robbantási szakértője és merényletek tervezője volt. Nem tudni, hol rejtőzhet; feltételezések szerint Iránban tartották házi őrizetben, ahonnan 2015 szeptemberében szabadult. A JWMG elemzése szerint az időzítés arra mutat, hogy az al-Kaida számára az emberrablás és a túszejtés – főként foglyok kiszabadításának az eszközeként – ma is terítéken van. Az al-Kaida jelenlegi vezetője, az-Zavahiri is buzdított már nyugati emberek elrablására, utoljára 2017 júliusában. Szaif al-Adel olvasókönyvében az emberrablással elérhető célok nyolcpontos listáján szerepel többek között az információszerzés, az elrettentés és a pénzszerzés is.

A művelet megtervezésének és kivitelezésének az állomásait és a hozzájuk tartozó gyakorlati és taktikai követelményeket lépésről lépésre mutatja be a kézikönyv. A célpontok között prioritást élveznek a zsidók, az amerikaiak és az angolok (ebben a sorrendben). Másodlagos prioritást jelentenek a nyugat-európai országok, és harmadlagosat Kelet-Európa és Oroszország polgárai. A felkészülés fontos állomása a hírszerzési információk összegyűjtése, egyrészt nyílt forrásokból, internetről, médiából, másrészt emberi erőforrásokból, lehallgatásból, megfigyelésből és fényképekből. Felderítendő a célszemély napirendje, a körülötte lévő emberek, az ügynökök, akik védik, a szokásai és a gyengéi. Szaif al-Adel egy turistacsoport példáján keresztül mutatta be hírszerzési módszereit.

Lehet, hogy csupán a vihar előtti csend idejét éljük: az ENSZ jelentése szerint terrortámadások várhatók az év második felében. Az Iszlám Állam a megváltozott körülmények között is erősödik, és félő, hogy felveheti a kapcsolatot azokkal az Európába visszatérő harcosokkal, akik – amint a jelentés fogalmaz – „csalódtak a kalifátusban, de sokan közülük megtartották extremista nézeteiket. A deradikalizációs programok nem bizonyultak teljesen hatásosnak.”

Egy-egy felröppenő, ötletszerűnek tetsző tartalom, mint a gyújtogatás vagy a karácsonyi bevásárlóközpontok megtámadása, talán nem feltétlenül több, mint gyűlölködő képzelgés vagy félelemkeltő fenyegetőzés a dzsihadista propaganda színpadán. De jelezheti is, akár hónapokkal vagy évekkel előre, egy bekövetkező terrortámadás helyét vagy módszerét. Korábban már számos esetben megfigyelhető volt, hogy a célpontok és a módszerek előbb a médiában bukkannak fel, azután rövidebb-hosszabb időre alámerülnek, eltűnnek az üzenetek közül, majd egy váratlan pillanatban terrortámadások véres valóságában öltenek testet.

Mivel az Iszlám Állam gyakorlatában a média és általában a kibertér eszköztára a Nyugat elleni hadviselésben mindig is elsődleges szerepet játszott, a dzsihadista fórumok szórványos üzeneteit is érdemes vizsgálat tárgyává tenni. Akár abban az összefüggésben is, hogy az Iszlám Állam számos esetben álhíreket, megtévesztő üzeneteket kezdett el terjeszteni azért, hogy elterelje a figyelmet egy-egy készülőben lévő valóságos támadásról. A terrorelhárító szolgálatok feladatkörüknek megfelelően vélhetőleg a kibertérben is elvégzik a szükséges felderítést. De talán a manapság sokat emlegetett biztonságtudatos gondolkodás szempontjából sem felesleges ezeket a folyamatokat és jelzéseket a nyílt elemző munka keretében is figyelemmel kísérni.