A forduló kocka

Már napok óta zajlik az amerikai képviselőház bizottságaiban a támogatások megszerzése ahhoz, hogy a Donald Trump államfő eltávolítására irányuló folyamatot elindíthassák. Mi van akkor, ha az alkotmányos vádeljárásból maga az elnök jön jól ki?

Miért pont most és miért ezekkel a vádakkal jelentette be a közelmúltban a képviselőház demokrata vezetője, Nancy Pelosi, hogy megindítják az alkotmányos vádeljárást, az impeachmentet Trump elnök ellen, mégpedig egy nyári, Volodimir Zelenszkij ukrán kollégájával folytatott telefonbeszélgetése miatt? Hiszen Trump eddig eltelt, valamivel több mint két és fél éves hivatali ideje alatt bőven lettek volna az ő szemszögükből megalapozottabbnak tűnő vádak is, mint például az orosz beavatkozás a 2016-os elnökválasztásokba, de ezzel az ellenzék nem élt. Pedig Pelosi mindig is ellenezte a kapkodva megindított elnökbuktató eljárást, hiszen ez, ha balul sül el, akkor nagyobb károkat okoz a kezdeményezők soraiban, mint a megvádolt elnök táborában. És most a képviselőház sokat tapasztalt elnöknője mégis az élére állt az ügynek. Talán mert nem volt más választása. Számos demokrata képviselő kezdeményezett már alkotmányos vádeljárást az elnök ellen, de eddig mindegyik elbukott a kezdeti szavazáson. A Demokrata Párt kemény magja viszont a mai napig nem tudja megemészteni, hogy az Egyesült Államok 45. elnökét Donald Trumpnak hívják. Nem kell hagyni neki egy nyugodt napot sem – érveltek a megrögzött Trump-gyűlölők. Kapóra jött számukra a beszélgetés, amelyben szerintük az amerikai elnök „megzsarolta” ukrán kollégáját, hogy az indítson vizsgálatot a jelenleg az elnökjelölt-aspiránsi versenyben jó eséllyel induló volt demokrata párti alelnök, Joe Biden és fia ellen. Robert Hunter Biden egy ukrán gázelosztó igazgatótanácsában ül, és köze lehetett számos korrupciós ügyhöz. Ebben az esetben a demokrata képviselők zöme is helyénvalónak találta a kezdeményezést a vádeljárás megindítására.

Valószínűleg azért a józanabb demokraták sem hisznek abban, hogy az alkotmányos vádeljárás sikerrel jár Trumppal szemben. Egyrészt a vád, hogy Trump zsarolással próbált előnyt kiharcolni magának a következő elnökválasztásokon, önmagában is rendkívül labilis, bár az igaz, hogy Trump a félórás beszélgetésben nyolcszor említette meg a Biden-ügyet, de sohasem fenyegető éllel. Másrészt a demokratáknak a képviselőházban megvan a többségük ahhoz, hogy – egyszerű többséggel – elfogadják az indítványt, amely ezt követően a százfős konzervatív szenátus elé kerül. Az „ellenséges” táborból húsz szenátornak kellene együtt szavaznia a demokratákkal, ami jelenleg kizárt. Így az eljárás vesztésre van ítélve, csakúgy mint a történelemben eddig szenátus elé került három impeachment. Az elsőt még 1868-ban egy szavazattal nyerte meg a szenátusban az akkori elnök, Andrew Johnson. A második 1974-ben Richard Nixon ellen irányult, ő meg sem várta a szavazást, már előtte lemondott. Bill Clinton 1998-ban a Monica Lewinskyvel folytatott szexuális kalandja kivizsgálásakor hamis tanúvallomást tett, de őt sem kaszálták el, nem ment át az alkotmányos vádemelés a szenátuson, a republikánusok is mentőövet dobtak az elnöknek.

De mi lehet a demokraták célja az eljárás kezdeményezésével? Ez kétségtelenül alkalmas arra, hogy jó pár hónapig nyomás alatt tartsák az elnököt, ugyanis Trump zavaros ügyei fognak a vízcsapból is folyni. Az elnökön nincs jele a nyugtalanságnak, sőt derűt sugároz. Igazából a kiszivárogtató személye érdekelné, akiről annyit lehet tudni, hogy egy CIA-ügynök, aki hallotta a beszélgetést, és augusztus közepén főnökének jelentette: szerinte ez a felvétel alkalmas zsarolás bűntettének megállapítására. Miként került ki a Fehér Házból egy bizalmas telefonbeszélgetés összefoglalója, arra máig nincs magyarázat. Az első sajtóhírek szeptember elején jelentek meg Trump és Zelenszkij beszélgetéséről, amely még július végén zajlott le, amikor az amerikai elnök gratulált ukrán kollégájának a törvényhozási választásokon elért sikerhez.

Ha a demokraták elbukják a politikai kezdeményezésüket, akkor Donald Trump azonnal mártírrá válik, ártatlanul hurcolták meg a Fehér Ház urát. A republikánusok az impeachmentbejelentés után azonnal létrehoztak egy adományvonalat, amelyen Trump védelmére lehet adakozni. Huszonnégy óra alatt ötmillió, két nap múlva 8,5 millió, egy hét múlva pedig 13 millió dollár gyűlt össze a számlán. A jelenleg a népszerűségi listákon 45 százalékkal álló elnöknek csupán három százalékpontos emelkedést kell elérnie ahhoz, hogy biztosra menjen azon a jövő novemberi első kedden. Az ilyen vádemelési folyamat összerántja a híveket, még azt is, aki kezdett eltávolodni Trumptól. Az elnök kétségtelenül szerette volna elérni az ukrán államfőnél: bírja rá a legfőbb ügyészt, hogy kezdjen el kutakodni a volt alelnök apa és fia, Hunter Biden ukrajnai ügyletei körül. Mint mondta, ezért nagyon hálás lenne. Majd meglátjuk, hogy ezt miként fogják értelmezni a szenátus tagjai, akik az amerikai legfelsőbb bíró elnökletével vesznek majd részt az ülésen, ügyvédek jelenlétében pró és kontra fogják vizsgálni ezeket a kijelentéseket.

Trump már sikert ért el abban, hogy a Biden-ügy napirendre került, ha nem is Ukrajnában, de az Egyesült Államokban. Most például akár naponta elmondhatja, hogy a volt alelnök milyen úton juttatta be fiát ukrajnai zsíros állásába. Ha őt megvádolják azzal, hogy visszatartott egy 400 millió dolláros katonai fejlesztési segélyt Kijevnek, akkor mi a helyzet azzal az esettel, amikor Joe Biden nyilvánosan azzal kérkedett, hogy ő egymilliárdos segély felfüggesztésével érte el annak az ukrán főügyésznek a leváltását, aki túlzottan tevékenynek mutatkozott a fia ügyeinek felderítésében? Most már világos, hogy miért akarják gyorsan lezárni a demokraták ezt a még el sem kezdett vádeljárást, mert lehet, hogy nagyon sokba fog kerülni nekik ez a felelőtlenül elindított eltávolítási kísérlet.

Az egyik alapító atya, Benjamin Franklin, aki sokat tett azért, hogy 1787-ben az impeachment intézménye bekerült az Egyesült Államok alkotmányába, amellyel „hazaárulás, korrupció és más súlyos bűncselekmények, valamint visszaélések miatt” akár egy elnököt is el tudnak mozdítani hivatalából, így vélekedett az eljárásról: „Ez a jogszabály határozott fejlődést mutat azzal szemben, mint ha bárkit is meggyilkolnánk.” Ezt is szem előtt kell tartani.