Miért pont most és miért ezekkel a vádakkal jelentette be a közelmúltban a képviselőház demokrata vezetője, Nancy Pelosi, hogy megindítják az alkotmányos vádeljárást, az impeachmentet Trump elnök ellen, mégpedig egy nyári, Volodimir Zelenszkij ukrán kollégájával folytatott telefonbeszélgetése miatt? Hiszen Trump eddig eltelt, valamivel több mint két és fél éves hivatali ideje alatt bőven lettek volna az ő szemszögükből megalapozottabbnak tűnő vádak is, mint például az orosz beavatkozás a 2016-os elnökválasztásokba, de ezzel az ellenzék nem élt. Pedig Pelosi mindig is ellenezte a kapkodva megindított elnökbuktató eljárást, hiszen ez, ha balul sül el, akkor nagyobb károkat okoz a kezdeményezők soraiban, mint a megvádolt elnök táborában. És most a képviselőház sokat tapasztalt elnöknője mégis az élére állt az ügynek. Talán mert nem volt más választása. Számos demokrata képviselő kezdeményezett már alkotmányos vádeljárást az elnök ellen, de eddig mindegyik elbukott a kezdeti szavazáson. A Demokrata Párt kemény magja viszont a mai napig nem tudja megemészteni, hogy az Egyesült Államok 45. elnökét Donald Trumpnak hívják. Nem kell hagyni neki egy nyugodt napot sem – érveltek a megrögzött Trump-gyűlölők. Kapóra jött számukra a beszélgetés, amelyben szerintük az amerikai elnök „megzsarolta” ukrán kollégáját, hogy az indítson vizsgálatot a jelenleg az elnökjelölt-aspiránsi versenyben jó eséllyel induló volt demokrata párti alelnök, Joe Biden és fia ellen. Robert Hunter Biden egy ukrán gázelosztó igazgatótanácsában ül, és köze lehetett számos korrupciós ügyhöz. Ebben az esetben a demokrata képviselők zöme is helyénvalónak találta a kezdeményezést a vádeljárás megindítására.
Valószínűleg azért a józanabb demokraták sem hisznek abban, hogy az alkotmányos vádeljárás sikerrel jár Trumppal szemben. Egyrészt a vád, hogy Trump zsarolással próbált előnyt kiharcolni magának a következő elnökválasztásokon, önmagában is rendkívül labilis, bár az igaz, hogy Trump a félórás beszélgetésben nyolcszor említette meg a Biden-ügyet, de sohasem fenyegető éllel. Másrészt a demokratáknak a képviselőházban megvan a többségük ahhoz, hogy – egyszerű többséggel – elfogadják az indítványt, amely ezt követően a százfős konzervatív szenátus elé kerül. Az „ellenséges” táborból húsz szenátornak kellene együtt szavaznia a demokratákkal, ami jelenleg kizárt. Így az eljárás vesztésre van ítélve, csakúgy mint a történelemben eddig szenátus elé került három impeachment. Az elsőt még 1868-ban egy szavazattal nyerte meg a szenátusban az akkori elnök, Andrew Johnson. A második 1974-ben Richard Nixon ellen irányult, ő meg sem várta a szavazást, már előtte lemondott. Bill Clinton 1998-ban a Monica Lewinskyvel folytatott szexuális kalandja kivizsgálásakor hamis tanúvallomást tett, de őt sem kaszálták el, nem ment át az alkotmányos vádemelés a szenátuson, a republikánusok is mentőövet dobtak az elnöknek.
