Az életszerűség a társasjátékból sem hiányzik, mert amint a hétköznapi csatározásainkban nem osztanak első helyet, itt is előfordulhat, hogy a legokosabb egy óvatlan pillanatban az utolsó helyen találja magát, és egy kis szerencsével a sereghajtókból akár elsők is lehetnek. Szerencse, vaksors – hogy is vélekedett ezekről Petőfi Sándor, amikor meglátta a segesvári csatatéren az orosz lovasság támadását? „Gyün az orosz, rohanjunk!” Vagy: „Potomság.” Esetleg: „Elveszett a haza, elvesztem én is.” Mennyi érzés, remény, várakozás, fájdalom és lemondás sűrűsödhet egyetlen kijelentésben.
Családi és baráti találkozókon bizonyára jól forog majd a kocka, pedagógusok ugyancsak kedvükre szemezgethetnek a kérdésekből. Ha az oktatás célja egy politikailag semleges anyagon erkölcsöt edzeni, történelmi szemléletet kialakítani a felnövekvő nemzedékben, mi lehetne alkalmasabb a közösségi tudás átadására egy társasnál? Élmény és öröm nélkül, pozitív érzelmi hangoltság nélkül nincs hatékony tanulás. Meghitt közösségben viszont játszva tanulunk! Öt brit tudósból 4,5 legalábbis ezt ajánlja.
(A kocka el van vetve. A Múlt-kor történelmi magazin társasjátéka. Életkor: 14+, játékosok száma: 3–6, játékidő: 30–60 perc. Ára: 9990 forint)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!