Ültessünk marhahúst!

A kocka el van vetve a Múlt-kor társasjátéka, 1500 kérdést tartalmaz a történelem, az irodalom és a művészet témaköréből. Váratlan feladatokat és különleges küldetéseket két játéktáblán.

Tudja, kedves olvasó, miért Olvasztó Imrét választották ki az Indul a bakterházban Bendegúz szerepére? Talán mert ízes tájszólása volt, vagy mert kecskét is tudott fejni? Nem, nem, a helyes válasz: egyedül ő merte fenékbe rúgni a rendezőt. Talán emlékszik, ki írta: „Kutya ­nehéz hazudni, ha az ember nem ösmeri az igaz­ságot.” Kitől származik az alábbi idézet? „A feleség olyan, mint a monokli. Elegáns viselet, de nélküle jobban lát az ember.” Hogyan szöktette meg leendő feleségét a nimbscheni kolostorból Luther Márton? Idős apácának maszkírozta, vagy heringeshordóban csempészte ki? Melyik uralkodó hitte, hogy a bifsztek fán terem, ezért el is ültetett egy marhaszeletet? Segítek – angol volt…

A Múlt-kor történelmi magazin olvasói bizonyára kapásból tudják ezekre a kérdésekre a választ. Az évente négyszer megjelenő folyóirat tudományos ismeretterjesztést folytat 2000 óta azzal a szándékkal, hogy a múltról szóló információkat, valamint a legfrissebb kutatási eredményeket érthetően és korszerűen mutassa be az olvasóknak weben és nyomtatásban. A legfrissebb számban például fagyos téli ütközetekről olvashatunk, Hunyadi hadjáratáról, Zrínyi áldozatáról, Napóleon kudarcáról, Sztálingrád pokláról és a Don-kanyar tragédiájáról. De hogy a tudás megszerzése ne csak magányos tevékenység legyen, nemrégiben megszületett a Múlt-kor társasjátéka is: A kocka el van vetve. Az egyedi fejlesztésű magyar táblajáték 1500 kérdést tartalmaz a történelem, az irodalom és a művészet témaköréből. Váratlan feladatokat és különleges küldetéseket két játéktáblán.

A kérdések már önmagukban is élvezetesek, ráadásul nem is kell történésznek lennünk ahhoz, hogy célba érjünk. Az általános műveltség felelevenítésén túl bepillanthatunk régi korokba, megismerhetünk különféle szokásokat, gondolkodásmódokat, sajátos összefüggéseket. Az azték társadalomban például a várandós nőket a férfiakkal egyenjogúnak tekintették, és ugyanakkora tisztelettel bántak velük, mint a harcosokkal. Hogy miért? Talán féltek a mérges asszonyoktól? Már ez a képtelen felvetés is oldja a feszültséget a győzelemre törő játékosban, aki furcsállhatja vagy mélyen elgondolkodhat azon, hogy egykor a szülést ugyanolyan veszélyesnek tartották, mint a harcot. De meg is botránkozhatunk Benjamin Franklin cinizmusán, aki meggyőzően érvelt amellett, hogy csak akkor tudnak hárman titkot tartani, ha kettő közülük halott. Esetleg fejet hajthatunk az amerikai diplomata életismerete előtt…

Az életszerűség a társasjátékból sem hiányzik, mert amint a hétköznapi csatározásainkban nem osztanak első helyet, itt is előfordulhat, hogy a legokosabb egy óvatlan pillanatban az utolsó helyen találja magát, és egy kis szerencsével a sereghajtókból akár elsők is lehetnek. Szerencse, vaksors – hogy is vélekedett ezekről Petőfi Sándor, amikor meglátta a segesvári csatatéren az orosz lovasság támadását? „Gyün az orosz, rohanjunk!” Vagy: „Potomság.” Esetleg: „Elveszett a haza, elvesztem én is.” Mennyi érzés, remény, várakozás, fájdalom és lemondás sűrűsödhet egyetlen kijelentésben.

Családi és baráti találkozókon bizonyára jól forog majd a kocka, pedagógusok ugyancsak kedvükre szemezgethetnek a kérdésekből. Ha az oktatás célja egy politikailag semleges anyagon erkölcsöt edzeni, történelmi szemléletet kialakítani a felnövekvő nemzedékben, mi lehetne alkalmasabb a közösségi tudás átadására egy társasnál? Élmény és öröm nélkül, pozitív érzelmi hangoltság nélkül nincs hatékony tanulás. Meghitt közösségben viszont játszva tanulunk! Öt brit tudósból 4,5 legalábbis ezt ajánlja.

(A kocka el van vetve. A Múlt-kor történelmi magazin társasjátéka. Életkor: 14+, játékosok száma: 3–6, játékidő: 30–60 perc. Ára: 9990 forint)