A kötetet szívesen ajánlanám a húsz évvel ezelőtti amerikai fiatalembernek. Nagyra értékelné. Csak a címben szereplő „hegei” szót nem tudnám neki megmagyarázni, tekintve, hogy az albumban nem gyógyulófélben lévő lőtt sebeket látunk, hanem beforratlan, nyílt, sőt átvitt értelemben mindmáig gyulladt, gennyedző, nyom nélkül talán soha el nem tűnő fájdalmak nyomait. Legalábbis ameddig a magyar nemzeti emlékezetből ki nem kopik ez az átkozottan hosszúra nyúlt XX. század, és be nem gyógyulnak végleg a falsebek.
(Békés Márton–Gyarmati István–Takács Tamás Péter: Budapest hegei. Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, Budapest, 2019, 144 oldal. Ára: 3500 forint)
