Korunk az egyetemes és önmagát túlharsogó zaj kora, meg általában a túlterhelt érzékeké, de most maradjunk a hallásnál. A zene is rohamtempóban zárkózott föl a szép új ipari világ önpusztító lendületéhez, és lett ipari zene, ahol nem ám holmi dal szüli az énekesét, hanem képzett producerek hoznak létre terméket, amelyet aztán képzett hangmérnökök prezentálnak optimális technikai paraméterek mellett. Az, hogy műalkotás nem jön létre, hiszen a termék tökéletesen összemosódik más civilizációs zajokkal, illetve feloldódik a felhasználó tudatában, mint bármilyen más narkotikum (vagy a másik ember), a jelekből ítélve a történet egyik résztvevőjében sem kelt kínos érzéseket. Egy olyan lemezt ajánlok most, amelynek alkotói egészen más úton járnak.
![](https://cdn.magyarnemzet.hu/2024/07/fEKzpmZ6ZnnbqsOMmuG83IDp2aNr_aI4LRNyhUdFH74/fill/550/310/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzE4MWYwODU5MGZiZTRkMzdiYzkxOWU0ZjAzOTk2MzU5.jpg)
Magyarországnak és az olimpiának ezért különleges a viszonya, többször is meghiúsult már a hazai rendezés
Az olimpia a kezdetektől fogva része történelmünknek és önképünknek, de a sportnemzet kifejezés nemcsak a világversenyeken való kiemelkedő szereplést takarja.