Hangok a teremtett világból

Korunk az egyetemes és önmagát túlharsogó zaj kora, meg általában a túlterhelt érzékeké, de most maradjunk a hallásnál. A zene is rohamtempóban zárkózott föl a szép új ipari világ önpusztító lendületéhez, és lett ipari zene, ahol nem ám holmi dal szüli az énekesét, hanem képzett producerek hoznak létre terméket, amelyet aztán képzett hangmérnökök prezentálnak optimális technikai paraméterek mellett. Az, hogy műalkotás nem jön létre, hiszen a termék tökéletesen összemosódik más civilizációs zajokkal, illetve feloldódik a felhasználó tudatában, mint bármilyen más narkotikum (vagy a másik ember), a jelekből ítélve a történet egyik résztvevőjében sem kelt kínos érzéseket. Egy olyan lemezt ajánlok most, amelynek alkotói egészen más úton járnak.

Szabó Sándor gitárművész, zenekutató és Kobza Vajk, az úd (arab lant) mestere két teljesen korszerűtlen figura. A muzsikálás számukra nem funkcionális termelés, nem is adatfeldolgozás, és még csak nem is olyan dolog, amely elsősorban jelenidejű. A Ró címen idén megjelent első közös albumukon időtlen vagy inkább minden idejű zenét hallunk. Szabó Sándor nemzetközi hírnevű mester, akit egyszerre foglalkoztatnak a dzsessz és a keleti zenék különös tájai, Bartók Béla nyomdokain járva fejleszt ki új gitározási technikákat, és teszi mindezt különleges, az ő számára épített 16 húros vagy nyolchúros, bund nélküli akusztikus gitárokkal, ikernyakú kobozzal, és sok egyéb, csudaszámba menő instrumentummal. Kobza Vajk a régi zene és a népzene felől érkezik, világlátott muzsikus, játszott többek között Ökrös Csabával, az Úzgin Űverrel, de ott pengeti lantját a misztrálos Heinczinger Mika szólólemezén vagy a Thy Catafalque legújabb albumán is. 2007-ben találkozott először Szabó Sándorral, akitől elmondása szerint rengeteg tanítást kapott – az ő hatására fordult az improvizáció és a kortárs technikák felé.

A tízszámos, instrumentális Ró rögtönzésekből áll, a muzsikusok kevés dallamot találtak ki előre – a keret, koncepció két ilyen külön utas művész találkozásánál világaik, atmoszféráik spontán, játékos összhangjából teremtődik meg. Az efféle zenét nem lehet a megszokott fogyasztói szempontok mentén értékelni, hisz itt nincs fogós refrén, jól megjegyezhető szöveg, lábrázós ritmus, ütős téma (hazudok, az van, például mikor a második leghosszabb tétel, a több mint hatperces Különös érkezők I. kozmikus ügetésbe vált: sámáni révület, rituális eksztázis). Magukra a hangokra figyelünk: a sztereó térben rétegekben kirajzolódó, ölelkező elektromosgitár-szólamok éteri építményeire és a csak akusztikusan megszólaltatott úd (Kobza Vajk hangszere szintén nem sorozatgyártmány, egy szír lant­építő mester keze munkája) ősi hangulatú, komor, játékos vagy titokzatos gyöngysoraira. Hol egy karavánszeráj mellől nézzük a lassan változó csillagokat, mint a Különös érkezők II.-ben, hol már nem is földi tájakon járunk, mint az Időből épült fal vagy a Lélekhajó című tételekben. Az alaphangulatban jelen van a tűnődés, a szemlélődés, a meditatív jelleg, de aki a meditatív terminus hallatán arra gyanakodna, hogy itt valami túlértékelt, álmosító, köldöknézős művészkedés zajlik, azt megnyugtathatom: amellett, hogy sokszor megnyugtató a Ró, érdekes és izgató is, mint mikor az Ősök szentélyében Kobza elemi csapással zengeti meg az úd húrjait, és a kitartott gitárfüttyök kupolája alatt indulatosan lépkedő tempó indul el.

Hihetetlennek hangzik, de a Szabó Sándor maga építette Tandem Records Studiójában rögzített lemezen kizárólag azt halljuk, amit két ember a két kezével egyszerre csinálni képes. Nem rögzítettek több sávot, egyikük sem „játszott rá magára” utólag. Ezért a nyugodt, fenséges, ősi és időtlen hangulatok keresői mellett azoknak is ajánlom a lemezt, akik a hangszerkezelés technikai határai iránt érdeklődnek, például hogy miként lehet úgy játszani egy gitáron, mintha kettő lenne.

Kobza Vajk azt is elárulta, hogy már a következő albumon dolgoznak Szabó Sándorral, amelyen több, eddig sosem hallott hangszerpárosítást hallhatunk, illetve egy szólóalbuma (rengeteg vendégművésszel) is meg fog jelenni idén.

(Szabó Sándor–Kobza Vajk: Ró. Szerzői kiadás, 2020, Vác)