Tigris a vitrinben

Alaposan felpörgette a múzeumi szakembereket a koronavírus: míg kezdetben tiltakozó akciókat kellett megfékezniük, a folytatásban könnyen ráhangolódtak a korra, s gyorsabban válaszoltak a járványveszélyre, mint az összes többi kulturális intézmény. Ennek persze megvoltak az előzményei, hiszen a műtárgyállomány digitalizációja felkészítette őket az új feladatra.

A királyi múmiákat bemutató termet fertőtleníti egy munkás a kairói Egyiptomi Régiségek Múzeumában Fotó: MTI/AP–Hamada Elrasam

A nagyvárosi múzeumi élet mára összefonódott a turizmussal és a szórakoztatóiparral, ezért a legnagyobb intézmények a koronavírus helyi felbukkanása után is folytatták szokásos tevékenységüket, kitartottak az állami tiltó rendelkezések megjelenéséig. A kisebb intézmények működéséről sok esetben a fenntartó, a helyi önkormányzat döntött.

Sorok az üvegpiramisnál

Az egyik legérdekesebb helyzet a párizsi Louvre­ban állt elő, ahol a védőintézkedések hiánya miatt március elsején a teremőrök, a pénztárosok és a biztonsági őrök tiltakozni kezdtek, beszüntették a munkát. Az üvegpiramis előtt hosszú sor alakult ki, az érdeklődők egy része már arcmaszkban várta a hidegben, hogy beengedjék. Ekkor még senki sem gondolta, mekkora mé­reteket ölt majd a járvány. Franck ­Riester francia kulturális miniszter arra hivatkozott, hogy a ­tömegrendezvényekre vonatkozó tilalom azért nem alkalmazható a Louvre esetében, mert a látogatók egyenletesen oszlanak el a kiállítóterekben.

Ezzel egy időben több februárban bezárt észak-olaszországi múzeumot is újranyitottak azzal a kikötéssel, hogy a látogatók legalább egyméteres távolságot tartsanak egymástól. Március 9-én a Louvre és a Musée d’Orsay nyilatkozatban tette közzé, hogy nyitva marad, pusztán az egyszerre fogadható látogatók számát korlátozzák munkavállalóik egészségének védelmében.

A Louvre végül csak március 14-én jelentette be, hogy határozatlan időre bezár. Ugyanekkor vagy egy-két nappal korábban szinte az összes nagyobb európai és amerikai múzeum meghozta ezt a döntést, mutat rá Az igazság pillanata – Kik zárták be a múzeumokat? című helyzetelemzésében Kalla Zsuzsa, a PIM gyűjteményi főigazgató-helyettese. A Prado és az összes többi spanyol múzeum március 12-én, a Metropolitan 13-án, a Tate 16-án tette ki a zárva táblát, olyan késői pillanatban, amikor a koronavírus terjedése már ellenőrizhetetlenné vált Nyugat-Európában.

A nemzetközi gyakorlatot a hazai intézmények is követték, azt leszámítva, hogy itt senki sem lépett sztrájkba. A múzeumok megértették a helyzet súlyosságát, majd rendre bezártak. Az új működési feltételek, a Maradj otthon! felhívás azonban senkit sem állított kihívások elé.

A Néprajzi Múzeum például már évekkel az új koronavírus-járvány kitörése előtt elindította online jelenlétét, a költözés-előkészítés időszaka alatt, amikor már nem fogadhatott látogatókat a Kossuth téri épületben.

Legújabb kezdeményezése a Tigris a múzeumban virtuális kiállítás, amelynek alapja önkéntes közösségi tigrisgyűjtés. Ez a Nem a tigris nevű nyilvános Facebook-csoportban zajlik, amelynek már több mint háromszáz tagja van. Az adományok, többnyire fotók, tárgyakról, jelenségekről készült képek folyamatosan kerülnek fel az intézmény szabadon böngészhető online adatbázisába. Egy részük a múzeum új épületé­ben is megtekinthető lesz. A cél egy 999 tigrisből álló, műtárgy nélküli múzeumi gyűjtemény létrehozása. Az ország harmadik legnagyobb múzeumának oldalán egyébként csaknem százezer műtárgy, több mint 12 ezer hangzó anyag, többségében népzenei dallam, 11 450 rajz, festmény, képeslap, csaknem 40 ezer fénykép és dia, 290 kézirat és 150 film tanulmányozható.

A Magyar Nemzeti Múzeum is leleményesen reagált az eseményekre. A közgyűjtemény régész, történész és művészettörténész munkatársai visszavonultak otthonaikba, ahol home office üzemmódban, kanapéjukon üldögélve folytatják tudomány-népszerűsítő munkájukat, osztják meg nézőikkel érdekes, értékes gondolataikat. Az MNM YouTube-csatornáján 2020. március 23-án indították el azt a videósorozatot, amely minden este újabb résszel jelentkezik az elkövetkezendő hónapokban.

A Petőfi Irodalmi Múzeum Arany János- és Szabó Magda-emlékkiállítását tette virtuálissá, Kassák Lajos életművét új weboldalra költöztette, a Zárt múzeum, nyitott tartalom! keretében pedig irodalmi alkotásokba, rendezvényekbe enged belehallgatni. A PIM valójában annyit változtatott, hogy hangsúlyosabbá tette a már évek óta létező digitális kifejezésmódját.

A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum új videósorozatában, amely a YouTube csatornán lesz elérhető, tudósok, feltalálók, közlekedési szakemberek mesélnek életükről, munkájukról, fejlesztéseikről. Bemutatják Stefan Lengyel ipari formatervezőt, akinek a ma is közlekedő budapesti Ganz csuklós villamosokat köszönhetjük, Wenzel Klárát, aki kidolgozta a színtévesztők látását korrigáló szemüveglencsék ötletét, Örsi Ferencet, az Ikarus formatervezőjét, Bojár Gábort, az ArchiCAD-ot, a világ egyik leg­ismertebb építészeti szoftverét létrehozó cég alapítóját és Somlóvári Lászlót, a Mahart utolsó tenger­hajózási igazgatóját. A 25 perces, dinamikus, számos archív felvétellel kiegészített rövidfilmek a történelem- és a fizikaórákat is kiegészíthetik.

A királyi múmiákat bemutató termet fertőtleníti egy munkás a kairói Egyiptomi Régiségek Múzeumában
Fotó: MTI/AP–Hamada Elrasam

Színház nehéz időkben

Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet virtuális kiállításában hangos-képes illusztrációkkal idézik meg Jászai Mari, P. Márkus Emília, Bajor Gizi és Gobbi Hilda emlékét, legismertebb szerepeiket, de Karády Katalin, Rácz Vali, Psota Irén, Balázs Samu és Téri Árpád pályaképével is foglalkoznak. Az emeleti állandó kiállításhoz hangos tárlatvezetést biztosítanak magyar és angol nyelven. Valódi különlegesség az első világháború front- és hadifogolyszínházait felidéző honlap, amely megmutatja, hogy a színház a legnehezebb időkben is utat tör magának. Az új médiumokat kedvelő virtuális látogatók számára bábokról, jelmezekről, színházi makettekről és kellékekről készítettek 3D-modelleket. A nemzet színészeivel webjátékban lehet megismerkedni.

A Magyar Nemzeti Galéria Változatok a realizmusra – Munkácsytól Mednyánszkyig című kiállítása a napokban vált hozzáférhetővé a Digitális Múzeum program részeként.

A tárlat ­virtuális megtekintésekor minden műalkotásnál elidőzhetünk, elgondolkodhatunk. Szintén az MNG hirdette meg a #kreatívkarantén pályázatot is. Az elkészült munkákat az alkotóknak kell lefényképezniük, és beküldeniük a megadott e-mail-címre. Ezekből készül majd el az on­line tárlat.

A Szépművészeti Múzeum honlapján tizenkét kisfilm tekinthető meg a Rubens, Van Dyck és a flamand festészet fénykora című kiállításhoz kapcsolódóan. A virtuális tárlatvezetések bepillantást nyújtanak a festmények keletkezésének történetébe, a kurátorral és a múzeum igazgatójával készült interjúk érdekességekre mutatnak rá, míg a kiállítás építéséről szóló anyagok a kulisszatitkokat fedik fel.

A vészhelyzettel a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum is könnyen megküzd, hiszen 2018-ban számlagyűjteménye 19 dobozát és a teljes plakáttárat, valamint falragaszait, mintegy négyezer műtárgyat digitalizált az Arcanum Adatbázis Kft. közreműködésével. Ezek a Hungaricana oldalon kutathatók, a már korábban digitalizált műtárgykartonok és kiadványok mellett.

Skanzen helyett gyógytea

A világ nagy múzeumai által diktált trendet a hazai vidéki múzeumok is igyekeznek követni. Sőt némelyikük új ötleteket is megvalósít. Legaktívabb felületük a Facebook és az Instagram. Ezeken naponta több poszttal is jelentkeznek, múzeumpedagógiai játékokra invitálnak. Újabban a kiállításmegnyitókat és a finisszázsokat is ezekre a felületekre helyezik át.

A Pulszky Társaság honlapja, a Magyar Múzeumok Online #múzeumozzaszobádból címmel igyekszik összefogni a funkcióváltó hazai közgyűjteményeket. Ehhez a kampányhoz csatlakozva tesz közzé minden hétköznap egy-egy felvételt a Kedvenc műtárgyaink sorozatból a szolnoki Damjanich János Múzeum. Az összeállításokban történészek, régészek, műértők, ­kutatók és gyűjtők mesélnek a kuriózumnak számító, történelmünket, múltunkat meghatározó emlékekről, tárgyakról, eseményekről. A pécsi Janus Pannonius Múzeum Digitális barangolás a múzeumban nevű új sorozatát mutatta be a hon­lapján.

A gyulai kiállítóhelyeken on­line tárlat­vezetéseket tartanak, a debreceni Modem ­Varrjunk maszkot – összefogással címmel indított mozgalmat.

A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum ismeretterjesztő videósorozattal rukkol elő.

A szentendrei Ferenczy Múzeum világhálós elérhetőségén két huszadik századi, kultúrtörténetileg meghatározó folyóirat, a betiltott Mozgó Világ és a délvidéki Új Symposion saját honlapot kapott, így a belőlük készült kiállítások ma is bejárhatók a virtuális térben. A skanzen arra buzdít, hogy mindenki maradjon otthon, készítsen gyógyteákat, és böngéssze a Skanzenblogot.

A digitális múzeumi programokban részt vevők egyaránt úgy vélik, virtuális gyűjteményeik és home office tevékenységük mind a diákoknak, mind a tanároknak, sőt még a kutatóknak is nagyon hasznosak. A felsorolt példák azt bizonyítják, hogy az informatikai fejlesztések kulcsa az egyéni kreativitás, de ahhoz, hogy ez átütő legyen, nem maradhat el a szakértelem és az átgondolt, jól felépített, másokra is figyelő munka.