Hangtalan gyászmenet

„Most némán tiltakozunk, majd némán dolgozunk, összeszorított fogakkal és duzzadó izmokkal...”

Megnyomorítottak bennünket, de úgy, hogy ­Európát is nyomorékká tették. Nyavalyánk a civilizáció nyavalyája, amelyet meg kell gyógyítani, ha őszintén akarják Európa békés fejlődését. Nem bízhatunk tegnapi ellenségeink hirtelen kitörő szeretetében, de bíznunk kell és lehet is, hogy önzésük józansága be fogja látni a régi Magyarország visszaállításának szükségességét. De akkor be is kell bizonyítanunk – jelenlegi szűk határaink között is – Európának, hogy nem vesztettük el fajtánk államfenntartó képességét, ezeréves jogtiszteletünk és rendszeretetünk erejét. Most némán tiltakozunk, majd némán dolgozunk, összeszorított fogakkal és duzzadó izmokkal, tele hittel és eréllyel mindaddig, amíg nem üt az óra, amely visszaadja régi nagyságunkat. Egyelőre bévül legyünk nagyok. Ez tőlünk függ. Nem ellenségeinktől.

*

Június harmadika és negyedike két legszomorúbb és legkegyetlenebb napja Magyarország történetének. Budapesten az elkeseredés és a kétségbeesés néma tüntetésének napja. Minden magyar csak megjelenésével demonstrál az ellen a gyilkos békeszerződés ellen, amelynek aláírására pénteken délelőtt kényszerítik rá Magyarországot. A demonstratív felvonulásnak nincs hangja, kiabálása, egyetlen rendzavaró frázisa, egyedül csak némasága, kétségbeesése és elkeseredése van és ez a hangtalan gyászmenetes felvonulása demonstrálóbb és kiabálóbb ma minden tüntetésnél és minden szónoklatnál.

Nincs gyászlobogó az utcákon, csak a reménység zöld­galyait látjuk nemzetiszinü kokárdák mögött az utcán sétálók ruháján és kalapjaiknál és elszoruló szívvel, meghökkenve nézzük a fekete ünneplőben némán felvonulók végtelen sokaságát – Budapest és az ország gyászolóit, – akik szobortól-szoborhoz, tértől-térre, főútvonalról-főútvonalra vonulnak hangtalan, néma, gyászos tüntetésekkel.

(8 Órai Ujság, 1920. június 4.)

*

Az országos menekültügyi hivatal felhívja az ellenséges megszállás alatt levő területekről kiutasított, illetve menekült lakosságot, hogy nyilvántartásba vételük céljából személyesen, vagy írásban mielőbb jelentkezzenek a jelenlegi letelepedési helyükhöz legközelebb eső m. kir. menekültügyi kirendeltségnél, Miskolcz thjf. város, Borsod, Gömör és Kishont, Abauj, Zemplén és Heves vármegyék kirendeltsége Miskolcz vármegyeháza I. em. írásbeli jelentkezésnél a név, életkor, eredeti lakhely, a menekülés ideje, a jelenlegi lakhely és foglalkozás, valamint a családi állapot is feltüntetendők.

(Miskolczi Napló, 1920. június 4.)

*

Nemcsak a főváros, hanem az ország minden községének közönsége tüntetett ma az igaz­ságtalan békeszerződés ellen. Az ország minden templomában megkondultak a harangok, mindenütt népgyűléseket tartottak és minden magyar ki­fejezést adott tiltakozásának. A béke aláírásának órájában az összes közhivatalokban a tisztviselők tíz percre abbahagyták a munkát. A békealáírás mai napjára megérkezett a kormányhoz minden kis falunak és vidéki testületnek a tiltakozó távirata.

A főváros tanácsa a tegnapi ünnepre való tekintettel ma tartotta meg rendes tanácsülését, melyet tíz órakor nyitott meg Bódy Tivadar polgármester.

A békeszerződés elleni néma tiltakozás jeléül a tanácsülést egy órára felfüggesztették.

A budapesti büntetőtörvényszéken ma délelőtt tíz órakor az összes tárgyalásokat tíz percre felfüggesztették, hogy a bírói testület is kifejezést adjon hazafias tiltakozásának.

A főkapitány elrendelte, hogy a mai napon a vendéglők és kávéházak étkezés céljából délután három óráig és este hat órától tíz óráig nyitva tartandók. Zenélni sehol sem szabad.

(Friss Ujság, 1920. június 5.)

*

Az Excelsior május 23-iki számának címlapja bemutatja olvasóinak az új Európa térképét „a hivatalos szerződések és egyezmények alapján.” Száz, meg százezer ember kezén fordult meg ez a francia világlap, temérdek szem látta a nagy ügyességgel összeállított térképet, melyről rögtön kitűnik, mely országok területe és milyen mértékben változott meg 1914 óta. Valahol a közepe táján, hol eddig a mi csaknem szabályos köralakú Magyarországunk volt, látunk most egy ellipszis-szerű, bekockázott, csonka kis területsávot, melyben alig-alig fér el az ország és a főváros neve: Hongrie, Budapest. Körülveszi testünkből-vérünkből naggyá lett Roumaine, melynek négy első betűje a mi drága Erdélyünkön terpeszkedik, a torzszülött, girbe-görbe- vonalú Tchéquo-Slovaquie, Jugoszlávia és aki szintén részt kér belőle: Ausztria. Könny tódul a szemünkbe, elszorul a szívünk, ha ezt a térképet nézzük, de rendületlenül hisszük, eljő még, közel van az idő, mikor a magyar országhatár fekete vonalai ismét magukba fogják zárni a három hegyet és a négy folyót, apáink oszthatatlan szent örökségét.

(Kecskemét és Vidéke, 1920. június 5.)

Az idézetek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár

TRIANON100 összeállításunkat ide kattintva érheti el!