Számos pedofil nevelőapa maga is elismert tudós volt, hasonlóan magas polcon, mint a program névadója – a Max Planck Intézet tagjaként, a Berlini Szabadegyetem oktatójaként vagy épp a hírhedt hesseni Odenwald Iskola tanítójaként dolgoztak. (Mellékszál: ez utóbbi intézmény 2015-ben zárt be, épp egy szexuális zaklatással összefüggő botránysorozat miatt.) Aki tehát fel szeretett volna lépni a projekt ellen, valójában egy, a társadalmi hierarchiában igencsak előkelő helyen lévő, befolyásos kört illetett volna vádakkal. Végül, de nem utolsósorban: az, hogy ilyen sokáig ekkora csend övezte a programot, annak tudható be, hogy az oktatási és tudományos intézmények, a részt vevő Jugendamtok és a berlini városvezetés között szoros együttműködés állt fenn, melynek során nem pusztán elfogadóan kezelték, de támogatták és védelmezték a pedofíliát. (A Frankfurter Allgemeine Zeitung kitér rá: az ifjúsági jóléti hivatalok folyamatosan figyelmen kívül hagyták a tárgyban hozzájuk érkező bejelentéseket. Az áldozatok leveleire, amelyekben gyermekpornográfiáról, valamint az őket érő visszaélésekről számoltak be, egyszerűen nem válaszoltak.)
Az elkövetők és az áldozatok száma még nem ismert. Ami az első csoportot illeti, egy név már felbukkant a sajtóban: Fritz H. A férfi tizenkét év alatt legalább tíz gyerek nevelőapja volt, köztük fogyatékossággal élőké is, akik Fritz gondozása alatt haltak meg. Eddig három áldozata tett vallomást ellene.
A program 2000 környékén véget ért. Kentler 2008-ban, nyolcvanéves korában elhunyt, Fritz H. 2015-ben távozott az élők sorából, és a berlini hatóságok most, 2020-ban végre bejelentették, hogy kivizsgálják az ügyet.
Jobb későn, mint soha?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!