Szoboráldozatok

Csallóközi Zoltán új könyve ékes példája a magyar kultúra és nemzeti történelem kiemelkedő ápolásának.

Szép kiállítású, jól lapozható, albumszerű kötet Csallóközi Zoltán új könyve, a Koszorú, amely sajátos összegzés: a Kárpát-medence szobrait és emlékműveit mutatja be. A szerző ez irányú érdeklődése nem új keletű, korábban dokumentumfilmet is készített a témában.

Csallóközi Zoltán már évtizedekkel ezelőtt eljegyezte magát a határokon átívelő magyar kultúra és nemzeti történelem ápolásával, mentésével, megörökítésével. Korábbi kötetei is mindezen nemes vállalások jegyében íródtak. Jelen mű azonban nemcsak történelmi mementóink egyszerű dokumentálása, a szoborhistóriákon keresztül a Kárpát-medencei, olykor szomorú és hányatott magyar sors is kibontakozik.

A Millennium című részben Dévény, Zobor-hegy, Cenk-hegy, Zimony, Munkács, Pannonhalma, Pusztaszer ezeréves történelmünk tiszteletére állított, egykor nevezetes, de olykor már a magyarellenes pusztítások eredményeként megsemmisült emlékhelyeit járhatjuk végig. Nagy részük – a Cenk-hegyi, dévényi, zimonyi – a Trianon utáni szoborrombolások áldozata lett. Az egykoron szép emlékű mementók történetét a szerző korabeli újsághírek alapján tárja elénk, így még nagyobb a kontraszt az olvasóban: látni a dicső múltat, és érzékelni az indulatokon és sérelmeken nyugvó pusztító törekvéseket. De a szerző igyekszik reményt is adni, azt is rögzíti, amikor a szobrok sorsa jóra fordult. Ilyen a munkácsi emlékmű története, amelyet 1924-ben a ­csehszlovák hatóságok elbontattak, de 2008-ban – széles körű társadalmi kezdeményezésnek és az anyaország támogató segítségének köszönhetően – újból felavathattak. Csallóközi Zoltán írásainak nagy értéke nemcsak abban rejlik, hogy a történelmi hűség alapján összegzi a szoborsorsokat, hanem írásaiban elénk tárja az emlékmű környezetének egyéb említésre méltó természeti és épített értékeit, örökségét is.

Fotó: Pexels

A Szobrok, sírok, temetések című fejezet szintén határon inneni és túli sajátos történeteket, legtöbbször szoboráldozatokat idéz fel. Ilyen Zala György 1890-ben állított aradi emlékműve, amelyet 2004-ben újból felállíthattak. De nem mindenhol alakult ilyen pozitív végkicsengéssel a magyarok történelmi emlékezetét megörökítő szobrok históriája. Az aradi vértanúk tiszteletére avatott délvidéki alkotások nagy részének már csak darabjait őrzik. Ilyen rövid életűnek bizonyult Nagybecskereken Kiss Ernő, Törökbecsén Leiningen-Westerburg Károly, Zomborban Schweidel József szobra, 1918–1919 fordulóján megpecsételődött a sorsuk.

Sok esetben a szoborrombolások után következett a szovjet hősi emlékek állítása. A Felvidéki honvédemlékek című írásban ezt szemlélteti a selmecbányai honvédszobor esete, amely végül 2000-ben újból felállíttatott. Akad azonban olyan is, amikor megtörtént a rekonstrukció, de a felirat részben módosult: a szepesváraljai – szintén Felvidék – temetői honvédemlék feliratának szlovák szövegéből hiányzik a branyiszkói ütközetre utalás. Egyértelmű ebből a rövid felsorolásból, hogy az elcsatolt területeken a rombolásokat a nacionalista düh és a kommunista diktatúra okozta, míg az anyaországban értelemszerűen az ideológiai alapú szobormegsemmisítések voltak jellemzők.

Történelmi turistakalauz Csallóközi Zoltán – több esetben a szerző saját fotóival ellátott – könyve, amely koszorúba fonja mementóinkat. Amelyeket olykor barbár kezek elbonthattak, de a feledés homályába akkor sem vesztek, ha nem tudták vagy nem akarták rekonstruálni őket. Kitörölhetetlen részeivé váltak nemzeti emlékezetünknek.

(Csallóközi Zoltán: Koszorú. Antológia Kiadó, Lakitelek, 2020, 126 oldal. Ára: 3000 forint)