Elmondották, hogy a merénylet megszervezésével a politikusok közül Fényes László, Friedrich István és Kéri Pál, valamint a tizenegyes katonatanácsnak Károlyi Mihály óhaja folytán megválasztott elnöke, Csernyák Imre bízattak meg. Ennek a bizottságnak a tagjai voltak állítólag azok, akik azzal a hamis beállítással akarták őket rávenni a gyilkosságra, hogy nemzeti hősökként fogják őket ünnepelni. Majd arról beszéltek a fölbujtók, hogy pénzáldozattól sem riadnának vissza.” A vádlottak arról is vallottak, hogy olyan, a nemzeti tanács tagjai által aláírt levelek is megfordultak a kezükben, „melyekben ki volt fejtve, hogy […] akik ezt végrehajtják, százezer korona jutalomban részesülnek.”
A Kis Újság körképet nyújt a magyarellenes jogtalanságokról. „Felvidéken egészen forradalmiak az állapotok. Jellemző a hangulatra a turócszentmártoni főszolgabíró hirdetménye, melyben fölhívja a járás és székhelye lakosságát, hogy legalább a nyilvánosság előtt, utcán, vendéglőkben, szórakozóhelyeken beszéljenek tótul és ne magyarul. […] A csehek […] Selmecbányán elfogták Nagy Endrét, az ismert kabaré-írót, ki magyar érzésű fölolvasásokat tartott a Felvidék városaiban. Az írót Pozsonyba szállították.”
A Budapesti Hírlap szeptember 16-án arról ír: „A pozsonyi cseh minisztérium a minap rendeletet bocsátott ki, amely fegyelmi büntetés mellett megtiltja a tisztviselőknek, hogy a hivatalos helyiségekben az egymással való érintkezésben a magyar nyelvet használják, mert – úgymond a rendelet – ennek a nyelvnek a használata a többi lakosságra provokálóan hat.” A Kis Ujság arról is tudósít 19-én, hogy a csehek „A levegőn kívül mindent megadóztatnak, még a gyümölcsfákat is. A házak ablakaira hat korona, a gyümölcsfákra egyenkint egy-két-három-négy korona adót vetettek.”
