A katonák színpadias szónoklatot tartva, kijelentették Tisza István grófnak, hogy őt tartják a háború és minden abból keletkezett szenvedések okozójának és most végórája ütött, leszámolni jöttek. Tisza István egyéniségéhez méltó nyugalommal azt felelte, hogy a háborút nem ő okozta. Egyike a katonaruhás embereknek rászólt, tegye le pisztolyát, Tisza pedig látván a vele szemben álló túlerőt, s hogy az ellenállás hasztalan volna, búcsútekintetet vetett övéi felé, a pisztolyt a kandalló párkányára letette és támadóival többé beszédbe nem elegyedett. Ezek csak arra vártak, hogy a pisztoly saját testi épségüket ne veszélyeztesse, nyomban eldördültek a gyilkos fegyverek. Tisza István gróf a földre rogyott, s pár pillanatnyi szenvedés után Magyarország e nagy fia kilehelte lelkét.” Az indokolás kitér a felbujtókra: „a vádlottak állhatatosan és következetesen tagadták, hogy a merénylet terve és kivitele az ő agyuk szüleménye, saját akciójuk lett volna.