Szomatu megpróbáltatásainak követése közben rácsodálkozhatunk a nyenyecek képes beszédének egy-egy fordulatára („a tűzhely vasához ütődött a lába” kifejezés például azt jelenti, hogy az illető meghalt); megismerhetjük e tundrai nép legfontosabb gesztusait (a vendég nyers hússal kínálása a tisztelet és megbecsülés jele) s néhány szokását (a gazdát a tulajdonát képező állat néhány szembeötlő vonása, jellemzője után nevezik el).
Persze nem árt felkészülni arra, hogy az énekek (fejezetek) sorrendje nem következetes: a harmadikban szereplő Szomatu mintha idősebb lenne a negyedik énekben elénk lépő, gyerekből fiatalemberré serdülő alaknál, sőt a harmadik ének úgy, ahogy van, erősen kilóg a cselekményből. Az a bizonyos balladai homály pedig némely mozzanatok esetében sűrűbb a kelleténél.
„Tudom, hogy eljárásom önkényes. […] Egy kísérletről van szó, amelynek elvégzése sok örömet szerzett nekem”, jegyzi meg a szerző, és ehhez csak annyit lehet hozzáfűzni: azon olvasók, akik kedvelik a kalandos történeteket – származzanak a folklórból, vagy legyenek a fantasy műfaj részei –, szintén örömüket lelhetik e kötetben.
(Pusztay János: Szomatu – Szamojéd eposz. Nap Kiadó, 2021, 133 oldal. Ára: 2188 forint)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!