Állok a hatalmas hangárok előtt, és elképzelem, hogy a kilencvenes évek előtt a szovjet ármádia MiG-jei bújtak meg a vaskos betonépítményekben. Hiába a fűvel benőtt külső, a betoncsík mellett sorjázó hangárokról bármelyik légifotó-elemző tudhatta, hogy mik rejtőzhetnek a belsejükben. Komoly vasbeton építmények ezek, amelyeknek túl kellett élniük az esetleges légitámadást, majd indulhatott a válaszcsapás. Erre szerencsére nem került sor. A hangárok 15 tonnás kapuit mozgató motorokat kilopták – a magyarok a kivonulás után –, így traktor vonszolja ide-oda a hatalmas elemeket. Most apró gépek várnak a pilótáikra. Évek óta a tököli repülőtér az egyik munkahelye Magyari Gábor repülőoktatónak. Ha valakiben felmerül, hogy a 32 éves fiatalember a három évvel ezelőtt elhunyt űrhajós, Magyari Béla rokona, nem téved. A fia. Kilenc évvel a magyar–szovjet közös űrrepülés után, 1989-ben született.
Gagarin-diploma
Arról faggattam, édesapja hogyan élte meg, hogy nem repülhetett. Azt mondja, nem az volt a problémája, hogy nem ő lett az első magyar űrhajós, hiszen azzal, hogy vadászpilóta lehetett, megvalósította élet egyik nagy álmát. Az bántotta, hogy nem lett folytatás, nem volt második kör. Kilátásban sem volt, ha nem ő, de valaki második magyarként repülhet. Kiképzett űrhajósként hazajött, és sem vele, sem a világűrt megjáró Farkas Bertalannal az ország nem tudott mit kezdeni. Körbeutaztatták persze őket, de ennyi. Idegenül mozogtak a hazai közéletben. Talán érthető, hiszen speciális tudásukat csak az űrben tudták volna kamatoztatni. Büszke volt a Gagarin-diplomájára – ezt kizárólag repült űrhajósok kaphatták. Magyari Béla eredményei azonban olyan kiválóak voltak, hogy ő is megkaphatta. Farkas Bertalannal végig mély barátságban teljesítették a kiképzést, legendásan jó volt a kapcsolat közöttük.
Magyari Béla új célokat tűzött maga elé. Beült az iskolapadba, doktori címet szerzett. Az 1990-es évek elején a hátrahagyott szovjet repterek ellenőrzésével foglalkozott. 1998-ban fél évig Okučaniban a magyar műszaki kontingens összekötőinek a parancsnoka, Szarajevóban pedig egy SFOR-csoport irányítója volt. 2001-ben nyugdíjazták. Ezután a Magyar Asztronautikai Társaság elnökévé választották, később a Magyar Űrkutatási Iroda munkatársa volt.