Apja fia

A magyar űrprogram képzési és repülési vezetője lett Magyari Béla űrhajós fia, Magyari Gábor. A fiatalember fájdalma, hogy egy súlyos repülőbaleset miatt ő nem lehet űrhajósjelölt, de büszke arra, hogy részt vehet a kiválasztott felkészítésében, a program kidolgozásában.

2021.09.16. Tököl Magyari Gábor, űrprogram arca Fotó: Kurucz Árpád Fotó: Kurucz Árpád

Fia nem a katonai pályát választotta, polgári gépeken repül. Abban, hogy pilóta lett, biztosan szerepet játszott édesapja, akire mindig felnézett. Tőle örökölte a repülés szeretetét, de ha benne nincs meg ez az irány, kitartás, soha nem ült volna a pilótafülkébe. Azt mondja, egy nemzeti ikon családtagjaként nehéz helyzetbe került. Édesapja miatt számosan – tanárok és diákok – előítélettel közelítettek felé. Azt hitték, neki könnyebb elérni bármit, s akadt, aki emiatt tőle jóval többet kért, mint másoktól. Ezért hozta meg a család azt a döntést, hogy az egyetlen fiú – három lánytestvére van – külföldön tanul tovább. 

– A családi ház erkélyén összegyűltünk, ahol úgy határoztunk, érettségi után az Egyesült Államokban, Floridában tanulok. A család összes spórolt pénze ráment erre az évre. Azt reméltük, hogy ösztöndíjat szerzek, ami a jó eredményeim ellenére sem sikerült, ezért visszatértem Európába. Varsóban tanultam, s lettem polgári pilóta. Imádtam ezeket az éveket, mert amit elértem, a magam erejéből sikerült – emlékezett Magyari Gábor.

Álmai netovábbja volt nagy utas­szállító gép pilótájává válni, 2016 elején minden papírt megszerzett ­ahhoz, hogy Wizz Air-gépet vezethessen. Felvették a Wizz Airhez, 2016. február 25-én jött az értesítés, hogy mikor kell kiutaznia Franciaországba, elvégezni az Airbus adott típusára szóló tanfolyamot. Akkor már oktatóként dolgozott kétszemélyes kis gépeken. Ennek két oka volt. Az egyik, ahhoz, hogy valaki utasszállító repülőt vezessen, meghatározott számú repült óra kell. A szükséges órák megszerzésének egyik útja, ha oktatóként dolgozik. Magyari Gábornak ezzel a megoldással az órái is gyarapodtak, és a megélhetéséhez is hozzájárult. Amúgy programozóként, webfejlesztőként egészítette ki a bevételeit.

Kényszerű iránymódosítás

Utolsó munkanapját töltötte a gödöllői repülőtéren 2016. február 28-án. Növendékével teljesítette az előírt feladatokat, leszállt, és azzal oktatóként ott véget ért – legalábbis ezt hitte – a kis gépes karrier, és kezdődött volna a nagy gépes korszak. Utasként beült román pilótabarátja, Gheorghe mellé egy Cessnába. A gép a Gerecsében hegyoldalnak ütközött, és lezuhant, a pilóta szörnyethalt. Amikor Magyari magához tért a roncsban, próbálta felmérni a sérüléseit. A sípcsontja kilógott, a bal lábát inak tartották, a csípője és a medencéje négyfelé tört.

– Eltűntünk a radarernyőről. A leadott repülési terv alapján elkezdtek keresni. Négy órával később találtak meg bennünket. Az egyik mentős mondta, hogy egy-kettő-háromra kihúz. Mondtam neki, rendben, húzzon, de ha elkezd húzni, és közben leszakad a bal lábam, ne álljon meg, hogy mentsük meg a végtagot, hanem akkor ennyi volt. Felfogta a helyzetet, más megoldást talált, így a néhány ín és húscafat által tartott lábam is megmenekült. A román pilóta kiválóan felkészült a repülésre, rossz döntések sorozata vezetett a tragédiához. Tanulság, hogy egy pilóta nem lehet egyszerű utas, ha azt látja, hogy a parancsnok hibázik. Ha kételkedik, bele kell szólni. Amíg a repülők felszállnak, belekerülhetnek előre nem látható helyzetekbe, születhetnek rossz döntések, amelyek katasztrofális következménnyel járhatnak. Egyedül az édesapám bízott a felépülésemben. Két év kórházba járás után, mikor lábra tudtam állni, sokat dilemmáztam azon, hogy folytassam-e a repülést. Gheorghe felesége azt mondta nekem, hogy a férje biztosan repült volna. Két évvel a baleset után újra felszálltam. Utasként, majd hamarosan pilótaként. Nem okoz problémát a repülés, elfogadtam, hogy ez veszélyes üzem. Vannak pilóták, akikkel évtizedek alatt sem történt semmi – nekik lottózniuk kell.

Elterelendő a fájó emléket megkérdezem, találkozott-e ufókkal. – Naponta. A felhőkről visszaverődő napsugarak érdekes képződményeket hoznak létre, a párás levegőben is különleges látvány tárul elénk, mint ahogy az üvegfelületekről vagy a napelemekről visszaverődő fények is elkápráztatnak. Összezavarhatja az ember érzékeit a fényjáték, amit kezelnünk kell. A lényeg, ha repül is a jelenség, ne felénk tartson – elneveti magát.

Magyari Gábornak minden szükséges engedélye megvan, hogy nagy gépet vezessen, de átértékelte a céljait. Légitársasági pilótakarrier helyett saját repülős iskoláját építi, és elfogadta Ferencz Orsolya, az űrkutatásért felelős miniszteri biztos felkérését, csatlakozzon a csapatához, legyen az egyik vezetője a magyar űrhajósprojektnek.  

Toborzó asztronautáknak

– Amikor szólt, bevallom, elérzékenyültem. Nem hittem, hogy ilyen szinten kamatoztathatom a repülés során szerzett tapasztalataimat. Édesapámmal egyébként nagyon sokat beszélgettünk arról, hogy egy ilyen programnak miként kell kinéznie, milyen szempontokra, célokra kell figyelni. Eljátszottam a gondolattal, ha nincs a balesetem, esetleg magam is jelentkezhettem volna. 

Ez a hajó elúszott, illetve mégsem. Édesapja öröksége az a gondolat, nem az számít, hogy valaki kijut-e az űrbe, vagy sem, hanem az, hogy része volt-e a csapatnak, vagy sem. 

Egyébként két program megy párhuzamosan. Az egyik a magyar–amerikai űrrepülés, amelynek a célja, hogy magyar kutatóűrhajós amerikai segítséggel jusson fel a Nemzetközi Űrállomásra. A két évvel ezelőtt bejelentett terv részleteit az érintettek kidolgozták, hamarosan közzéteszik, hogy milyen felkészültségű jelentkezőket várnak. Az egyetemi diploma, a nyelvtudás alapvető, mint ahogy az is kritérium, hogy a jelentkező 45 évesnél fiatalabb legyen, illetve 150–190 centiméter között kell lennie. Ha a repülő-egészségügyi vizsgálaton is megfelel, akkor indul az érdemi válogatás. Aki minden követelménynek megfelel, biztosan repülhet az űrben – akinek szintén lesz tartalékja. Utóbbi lesz a következő – hangozzék bármilyen különösen – Magyari Béla.

Emellett javában tart az Európai Űrügynökség (ESA) űrhajósprogramja. Az ESA idén (2008 óta először) újra asztronautákat toborzott. Óriási volt az érdeklődés: míg 2008-ban alig nyolcezren jelentkeztek, addig idén több mint 22 ezren. A jelentkezők között volt 150 magyar is: 116 férfi és 34 nő. Fizikus, planetológus mellett olyan is jelentkezett, aki az ESA-nál dolgozik. A 150-es jelentkezéssel több országot – Litvániát, Szlovéniát, Ausztriát – is megelőztük. Érdekes lenne, ha az ESA valamelyik magyar jelentkező mellett döntene, mert akkor az amerikai programmal együtt két űrhajósa lenne Magyarországnak.

Édesapja hamvait Kiskunfélegyháza mellett, a repülőtér közelében szórta szét. Megbeszélték, hogy mi történjen az űrhajós földi maradványai­val. Ez a forgatókönyv segített neki feldolgozni a történteket. – Ha élne, biztosan részt venne a magyar űrprogramban, talán ő vezetné.
Beszélgetésünk után beült a száz lóerős, kétüléses, alig kétéves, lengyel gyártmányú repülőgépbe, és elrepült a Duna felé.

Borítókép: Magyari Gábor kétéves lengyel gépével a Duna fölött. Édesapja hírneve miatt mindig többet követeltek tőle. Fotó: Kurucz Árpád