A galamb csodálatos jószág, hamar hozzászokik a háborús zajokhoz, a sűrűn változó domborzati viszonyokhoz. Napszakoktól függetlenül röptethetők, ha értő kezekben vannak. Nem egy galamb kitüntetéssel, hősként tért vissza a háborúból. Újságcikkek jelentek meg róluk, akadt közöttük, aki egy ezredet mentett meg a lábára kötözött üzenettel, ami úgy jutott el a főhadiszállásra, hogy szegény madár lövést kapott, félig megvakult, egyik lába leszakadt, mire célhoz ért.
Engem a bátyám kedvenc galambja mentett meg. Berepülő pilóta voltam az első háborúban. Jani erősködött, hogy a bevetésekre vigyem magammal Alizt, aki még otthon a liblingje volt. Mikor Verdunnél lelőtték a gépemet, vele együtt ugrottam. Azonnal elküldtem Alízt az üzenettel, hogy hol értem földet. Csodával határos, hogy átjutott az arcvonalon, és rám találtak a mieink. Így maradtam életben.
Eltelt azóta több mint negyven év. Hallom, hogy a híres Pablo Picasso megfestette a béke jelképét: egy galamb, szájában olajággal. Nem mondom, szép kép, bár csak pár vonal az egész. Látszik azonban, hogy Picasso sosem járt a háborúban. Nem látta hadigalambjaink röptetését golyózápor közepetette, mert akkor biztosan más madarat választ.
Bár a galamb valóban egy békés állat. Légynek sem árt, ha nem hurcolják a háborúba.
Borítókép: 1917, galambász a háborúban. Adományozó: Österreichische (Nationalbibliothek/Fortepan)
Fortepan-történetek
