Az N28-ban

Barta Karcsi Öreg Király dűlő hárslevelűjéből egy palack, méghozzá 2019-es, amitől Rezeda Kázmér mindig elgyöngült egy kissé.

S persze ott volt a sótlan és humortalan Mácsfalviné is, született Barbakáni Barbara, továbbá Alsómezővárosi-Vásárhelyi Bonifáci Stefán, a vendéglátás koronázatlan királya, valamint Barta Karcsi, a híres tokaji borász, aki mindenben, de különösen a hárslevelű terén alkotott nagyot s maradandót.

Rezeda Kázmér ekkor még nem gondolta, hogy aznap esti elhatározását sem sikerül majd betartania. Csak akkor kezdett gyanakodni, amikor a kedves, udvarias és feltűnően türelmes pincér kihozta az első előételeket. (Amúgy ehhez a társasághoz végtelen türelemre van szükség, valóban…) Szóval kijöttek azok az étkek, azok a pintxók, vagyis falatkák.

Na most, emberek… akkor sorolom: olívabogyó-válogatás – gordal, nocellara, kalamata; N28 pintxo – vagyis iberico érlelt mangalicasonka, grillezett kacsamáj, rák, balsamico igp; „Gilda” olívamininyárs, ajókával és kápiával; füstölt kápia, padlizsán, ajóka, mindez tradicionális katalán „coca” kenyérrel; 

iberico érlelt mangalicasonka erdeigomba-raguval és pirított bagettel; iberico bellota chorizo – mindez balsamicóval, hagymalekvárral, brie-vel, mandulával és coca kenyérrel; grillezett padron paprika Maldon sóval; mallorcai tapenade à la Ca’s puers; libarilette tárkonyos kovászos uborkával és pirított kovászos kenyérrel; 

kovászolt ördögszekérgomba; luxus Angus steak pintxo szarvasgombaolajjal és római salátával; N28 mediterrán ízelítő, amely áll articsókából, szárított paradicsomból, capriból, ajókából és olívából.

És akkor egyelőre még csak a falatkáknál tartunk, s igaz, ami igaz, Rezeda Kázmér úgy teleette magát ezekkel a pintxókkal, hogy mozdulni is alig bírt, bár, tegyük hozzá, túl nagy kedve sem volt az izgéshez-mozgáshoz. 

Éppen csak pörgette poharában Barta Karcsi Egy kis furmintját, a frisset, a 2020-ast, és azon töprengett, hogy akkor most végül is, de tényleg, mi a fenéért kell meghalni… 

Azután meg azon, hogy ha már egyszer meg kell halni, akkor feltétlenül intézkedni szükséges, miszerint a mennyországban naponta legyen mindenféle pintxo, innen, az N28-ból, csak az nem volt még teljesen világos, hogy ki lesz a futár, aki hozza, mert a dolgok mai állása szerint ebben a munkakörben akkor elég nagy lesz a fluktuáció, avagy sikerül találni egy Protesilaost, akit majd Laodameia naponta visszakönyörög a túlvilágról.

– Lássuk be, ez elég valószínűtlen… – osztotta meg ebbéli aggályát Rezeda Kázmér a társasággal, akik azt hitték, kissé túl sokat ivott már. Ami nagyjából fedte a valóságot, ugyanis előkerült Barta Karcsi Öreg Király dűlő hárslevelűjéből egy palack, méghozzá 2019-es, amitől Rezeda Kázmér mindig elgyöngült egy kissé. 

S gyöngülésében, szinte öntudatlanul, éppen úgy, ahogy Frőhlich tanár úr feleltetni kezd Karinthynál, rendelt magának egy kacsamájpástétomot pirított brióssal és fügével, s elmorzsolt egy könnycseppet a szeme sarkában…

S azután szarvasgulyást is rendelt Rezeda Kázmér, aztán beleevett Mácsfalvi Oborzil mangalicasteakjébe, felesége beregi csirke­szuprémjébe (hozzá petrezselyem s bulgur­rizottó), s falt még égetett baszk túrótortát (mellé piros erdei gyümölcs), valamint kevéske csokoládécrémaux-t (hozzá passiógyümölcs, mangó, vanília s csili dukál), de mindezt csak azért ette végig Rezeda Kázmér, hogy bele tudjon kötni végre valamibe.

De nem tudott.

Úgyhogy inkább ivott még kevés 10. szüret furmintot 2015-ből, majd Barta Karcsi előállt egy palack aszúval, amelyen nem volt címke, viszont 1956-os aszú volt az, s a nyakán egy papíron ez állt: 2/1/2 sok alj, 47 vonás. 

S Barta Karcsi mesélt valamit arról az aszúról, de Rezeda Kázmér nem hallotta, mert azon merengett, mi lehet azokkal a magyarokkal, akik 1956-ban ezt a bort palackba zárták.

– Nagyon kellene egy Laodameia, aki a jó embereket sorra visszakönyörgi a túlvilágról, hogy csak egyszer elbeszélgethessek mindegyikkel – mondta még Rezeda Kázmér, hozzátéve, hogy például Krúdy Gyulát azért elhozná ide, az N28-ba, hogy nyugodjon meg, vannak még azért helyek, s azért is, hogy adjon már valami rendes nevet ennek az egységnek, ha már egyszer ennyire tökéletes itt minden, a fene egye meg…

Borítókép: Szerényi Gábor rajza