Holló-Szabó Ferenc matematikussal, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kara Matematikai Intézetének adjunktusával annak kapcsán találkozom, hogy negyed évszázada alapította meg a Magyar Matematikai Múzeumot. Mivel a múzeum felújítás alatt áll, a geológiai tanszék egyik laborjában beszélgetünk.
– A múzeum ajtajára azt írták ki, hogy aki belép rajta, a Matematikai Testépítő Szalonban találja magát. Utalás lenne ez arra, hogy ép testben ép lélek?
– Jól gondolja. Foglalkozásainkon az emberi és a mértani testeket egy időben építjük. Amikor olyan iskolából érkeznek hozzánk gyerekek, amelyik nem egyetemre készít fel, kellenek olyan görcsoldó szlogenek, amelyek azonos szintre hoznak bennünket. Jót nevetünk egy jó viccen, és azonnal van közös kiindulópont. A mi múzeumunk interaktív. Nem kitömött matematikusokat mutogatunk, hanem a legendás Öveges József professzor útján járunk, és abból gazdálkodunk, amink van. A kisemmizett kiskunfélegyházi parasztember, aki elindított az életbe, akitől az első leckéket vettem, a futóhomokon is meg tudott élni. Az ő kreativitása munkálkodik bennünk. A matematikus azt nézi, mi miből következik, és azt fogadja el igaznak, amit bizonyítás támaszt alá. Nyíltan, egyenesen, tiszta szívvel tesszük a dolgunkat, és mindenkitől alázattal tanulunk.
– A matektanárok nem épp a tanulók kedvencei. Ön mégis népszerűségnek örvend. Mindegyik tanítványával megszeretteti a matematikát?
– A matek csak egy lehetőség. Azt szoktam mondani a diákoknak, ha akarjátok, bármikor megtanítom nektek, ha viszont nem érdekel benneteket, elmondom, mit kellene tudnotok. Az a tapasztalatom, hogy a legtöbben kerülik a problémamegoldást. Ha valami első nekifutásra nem megy, azonnal rávágják, hogy nem tudják. Fel sem merül bennük, hogy talán rossz irányból közelítik meg a kérdést. Megkeresett egyszer egy harmadikos kisiskolás, és azt mondja: én azt vettem észre, hogy két négyzetszám különbsége csak akkor lehet prímszám, ha a négyzetszámok szomszédosak. Mondom, ez igen! Felírtam neki, hogy a2–b2, mire ő: hűha, tényleg, ezt fel tudjuk bontani szorzatra! Nemrég behoztak egy másik kisfiút is, egy ovist. Neki mindene a szorzás volt, izgatta, érdekelte a téma. A professzorok úgy beszélgettek vele, mintha kollégák lennének. Szerencsére mindig akadnak a gyerekek között kivételes képességűek, akik nyitottak a matematikára.
– Maroknyian működtetik a múzeumot. Vannak külső segítőik?
– Sok jó barátunk van, köztük Bozóki Sándor, a Corvinus Egyetem professzora, aki pihenésképp játékos elfoglaltságokat talál ki, és ezeket időnként nálunk is bemutatja. A gyufa például magyar szabadalom. Mit kezdjek a matematikai múzeumban ezzel a témával, hiszen mégiscsak meg szeretném említeni, hogy a magyarok kreatívabbak, mint bárki más, és meg szeretnék győzni mindenkit arról, hogy úgy is lehet „rosszalkodni”, hogy létrehozok valamit. Lehet például kockát készíteni gyufaszálakból, ragasztás nélkül. Bozóki barátunk például üvegekbe építi bele a kompozícióit.
– Gyakori meghívottjaik humán területről érkeznek: művészek, írók, költők. Ennyire összefonódik a bölcsészet a tudománnyal?
– A matematikai múzeumban is lehet kulturális estet tartani, főként, ha vannak kapcsolódási pontok, mert a matek alapvetően művészeti ág, hiszen mintázatokkal foglalkozik. Kányádi Sándor Bolyai János kapcsán tartott nálunk író-olvasó találkozót, az 1978-ban elhunyt Szász Pali bácsi pedig Pí-verset írt nekünk, megkönnyítve a számsorozatok megjegyzését. Olyan tekintetben, hogy ki jöhet be hozzánk, vagy kinek érdemes bejönnie, nincsenek korlátok. Elvégre úgy hívjuk a Magyar Matematikai Múzeumot, hogy MaMa, mottónk pedig az, hogy Téged is vár a MaMa! És bár MaMa még csak egy van, a jövőben remélhetően számos „pótmamát” helyezünk ki az ország különböző iskoláiba.
– Nagy tervei vannak. Szeretné megnyitni a Tudományok Palotáját is.
– Ha átnézek a Dunán, látom a Müpát, és adja magát az ötlet, hogy a Duna innenső oldalán mennyire jól mutatna a Tupa. A Bolyai-féle geometria hozta szóba az állandó görbületű felületet, a pszeudoszférát. Ez egy rendkívül szép forma, egy nagyon kecses torony. Ilyen lenne a Tupa. Most, hogy létrejött a Múzeumi Negyed Budapesten, lobbiznom kellene a múzeumi harmadért, amelybe a magyar matematika, az innováció panteonja is beleférne. Lenne kit bemutatnunk. Az első, aki megkapta a mindenkori amerikai elnök legmagasabb tudományos elismerését, Kármán Tódor volt. Róla nevezték el a Kármán-örvényeket a repüléstanban. Beszélnünk kellene Neumann Jánosról is, a számítógép atyjáról, aki a játékelmélettel lemodellezte az atomháborút, és meggyőzte az akkori amerikai vezetőket arról, hogy az ilyen összecsapásnak csakis vesztesei lehetnek. Tájékoztatni kellene mindenkit arról, hogy Zeppelin gróf léghajóját Schwartz Dávid gépész tervezte, a Ford T modellt és a cég logóját a makói Galamb József, a „bogárhátút” pedig Barényi Béla konstruktőr szabadalmaztatta, aki 16 évig pereskedett miatta a Porsche céggel. És szólni kellene arról is a Tupában, hogy az első elektromos autót Jedlik Ákos szerzetestanár, a dinamó feltalálója szerelte össze. A flopilemezt Jánosi Marcell találta ki, mégis ő lett az, aki nem sok centet keresett rajta. De vannak egészen friss magyar innovációk is, mint az átlátszó beton, a fémhab. Be kellene mutatni Eötvös Loránd munkásságát is az egyetemen, amely a nevét viseli, és ahonnan nagyon hiányzik egy torziós inga, pedig az én szemszögemből vizuálisan hozzátartozik a képhez.
– Kit tart a legnagyobb magyar matematikusnak?
– Nem könnyű megjelölni, de ha szükséges, nevezzük ki Bolyai Jánost. Ő írta le, hogy az anyag meghatározza önnön geometriáját. Einstein előtt megfogalmazni, hogy ahol nagy tömeg jelenik meg, ott görbül a tér, hatalmas eredmény. Géniuszát ma sem tudjuk értékelni, az átlagdiák és az átlagmagyar nem is ismeri a tevékenységét. Én azt a feladatot vállaltam, hogy a nagy matematikus elődök munkásságából azokat a szemeket szedegetem ki, amelyekre a kisgyerek is azt mondja: hű, de érdekes!
