S e nagy természetnek férfi tagja lettem” (A Tiszának reggeli gyönyörűsége).
Nyelvünkben is él a Tisza
Tisza folyónk a legmélyebben épült be nyelvkincsünkbe. Ennek oka, hogy ezt tartják a „legmagyarabb” folyónak.

A legmélyebben mégis Petőfinek A Tisza című verse él a szívünkben, számos szállóigévé vált sorával: „Ottan némán, mozdulatlan álltam, / Mintha gyökeret vert volna lábam. / Lelkem édes, mély mámorba szédült / A természet örök szépségétül”, „Oh természet, oh dicső természet! / Mely nyelv merne versenyezni véled? /
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz, / Annál többet, annál szebbet mondasz”,
„Szegény Tisza, miért is bántjátok? / Annyi rosszat kiabáltok róla, / S ő a föld legjámborabb folyója”, „Pár nap mulva fél szendergésemből / Félrevert harang zugása vert föl. / Jön az árvíz! jön az árvíz! hangzék, / S tengert láttam, ahogy kitekinték”, „Mint az őrült, ki letépte láncát, / Vágtatott a Tisza a rónán át, / Zúgva, bőgve törte át a gátot, / El akarta nyelni a világot!”
A hazaszeretet megnyilvánulásaként mondják: Lassan foly a Tisza, boldog, aki issza (boldog ember az, aki a Tisza vidékén él), és ennek folyománya: Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza (a Tisza vidékére való ember mindenünnen visszavágyik szülőföldjére).
További Lugas híreink
Borítókép: A Tisza folyó Szolnoknál (Fotó: MTVA Bizományosi/Jászai Csaba)
Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhezNe maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!