Hot dogból vifli: érdemes-e mindent magyarítani?

Az első magyarításokra már a középkorban lehet példát találni. Kétségtelenül neológusnak, sokszor ügyes és merész újítónak kell tekintenünk azokat a szerzeteseket, akik a latinból fordítás során gyakran kényszerültek az új, ismeretlen fogalmaknak magyar nevet adni, hacsak nem akarták az idegen szót átvenni. Ilyen például a címerlet a ’titulus’, az éneklet a ’zsoltár’, a szorgalmatos a ’serény’, a szellet a ’lélek’ fordításaként. 

AUSTRALIA-FRANCFORT-SAUSAGE Fotó: DAMIEN MEYER

Hunburger és hun dog

Ugyanez történt a hamburger szóval. Ez egyébként nemzetközi kifejezés, a német Hamburg város nevéből származik. Az elnevezés alapja az volt, hogy a Hamburg és Amerika között közlekedő hajókon ezzel a könnyen elkészíthető, olcsó étellel etették a kivándorló utasokat. Az amerikai angol terjesztette el, a magyarba is közvetlenül az angolból került be. Nem bontható összetett szóra, amelynek az előtagja a ham, az utótagja pedig a burger lenne. Azonban az történt, hogy lerövidült a burger kifejezésre, és ez az utótagnak vélt elem kelt újfent életre, így született a sajtburger, betyárburger, csibeburger, sertésburger, mangalicaburger, marhaburger, kondiburger. Sőt mi több! Kiskunhalason a hamburger magyar változata a hunburger, mint ahogy Győrött a hot dogé a hun dog.

Borítókép: Amerikai szurkoló hot dogot eszik az Egyesült Államok és Franciaország közötti világbajnoki mérkőzésen az ausztráliai Wollongongban, 2003. Fotó: AFP/Damien Meyer