A leheletfinomságú képekben megrajzolt táj ad keretet a regénynek, az érzékeny leírások nyomán nem véletlenül idéződik fel az emberben a hópehely, mintha minden, benne az ember is pont olyan törékeny lenne. Az élő, eleven, a maga ritmusában lassan változó természet, mely tökéletességével megejt, gyönyörködtet és elszomorít – ahogyan az igazi szépséggel való találkozáskor történik általában –, amelyben minden magától értetődően a helyén van, a helyére kerül, ellenpontozza a lassan őrlődő szereplőket. Alig változó felszín és csöndben parázsló mélység, elfojtott szerelem és elzárkózás melankolikus, pontos rajza a regény.
Halk, finom mű Kavabata Jaszunari regénye. Egy kíméletlen és tragikus történet úgy megörökítve, hogy az ember könnyűnek érzi, egyszerűnek és mégis egyedinek, mint a cseresznyevirágot.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!