Fesztiválok sokasága újítja meg a kultúrát és a magyar nyelvet
Nem csak a nyáron várják a fesztiválok a művészetek rajongóit.
Rájuk utalnak az Olasz, Olaszi típusú helyneveink.

Az idegenszerű szórend az intézményszerű megnevezésekben kezdett elterjedni.

Néha azért nem árt: „A jobb back rüszttel passzolt a centerhalfhoz, az stoppolta a labdát, egyet driblizett, passzát a jobbszélső becenterezte.”

Avagy mi köze Zoltánnak a szultánhoz?

Valóban Aranynak köszönhetjük Madách fő művét?

Igaz, Pest egykor Budát jelölhette.

Az okostelefonon mindenki mindenhol pörgeti a képeket. Ha egy információhoz nincs kép, akkor a többség már halad is tovább.

Gyakran humor forrásául szolgálnak a többértelmű szavak.

A tüskebogyótól a koszmacskáig.

A Magyar Nemzet nemcsak a tartalma, de olykor a címe miatt is bajba került.

A túlzó jelzők használata már-már alapkövetelmény az internetes újságírásban. Az olvasóknak egy dolguk van: legyenek hitetlenek!

A tulajdonnevek világában több az archaikusan, korábbi íráshagyomány alapján írt családnév, ezért ezeket viszonylag gyakran tévesztik el.

„Nem tudjuk, de gyanús, hogy Magda akkor tűnik el, mikor a faluba megjönnek a lókupacok.”

Hölgy szavunk története nem éppen szokványos: inkább fordulatos, misztikus meseregényhez hasonlít, mint száraz etimológiához.

Amikor a szerzők rosszul fogalmaznak, a szerkesztők szunyókálnak, korrektorok pedig nincsenek.

A szóra nem kevesebb, mint ötven magyarítás olvasható, és ezek nagy többsége bizony gúnyos, ironikus.

A régi magyar nyelvben jóval gazdagabb volt az igeidők rendszere, mint manapság.

Ha azt írja az újság, hogy valaki menedzser, az nem jelent semmit.

A képes levelezőlap érdekes kordokumentum. Illusztrált lapokról már az 1870-es évektől tudunk.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.