Képpel kezdem: a kép és az írás egymásnak esett. Képiesült a világ… Egyre több kép, vizuális hatás vesz körül bennünket. A képrobbanás új jelenség. Nemrégiben még ritka volt a „képes” újság. Egyre kevesebben emlékeznek a televízió nélküli világra. Ha fekete-fehér filmet látunk, első pillanatban távolinak és idegennek érezzük, ám ha a film tetszik, hamar elfelejtjük a színtelenséget, mert az agyunk már valódian, színesben értékeli a látottakat. Ez fontos élmény, mert azt mutatja, hogy nem pusztán és automatikusan érzékelünk valamit, hanem az agyunk kiegészíti azt. Azt szoktam mondani: valójában az agyunkkal látunk és hallunk.
Képi információk sokaságát ontják a képernyők. Az okostelefonon mindenki mindenhol pörgeti a képeket. Ha egy információhoz nincs kép, akkor a többség már halad is tovább. Azért tesznek mindenüvé képeket, mert azok – ellentétben a szöveggel – gyorsabban, egyszerűbben befogadhatók, vonzzák a tekintetet. Fontos tapasztalat, mert azt mutatja, hogy a kép elsődleges a szöveghez képest. Az ember előbb kommunikált képekkel. Az emberiség történetének jóval nagyobb részét tette ki a képi kommunikáció. Csak Gutenberg találmányának köszönhetően felbukkant és elterjedt az írott (nyomtatott) kultúra. A társadalomtudósok azt mondják, hogy korunkban „ikonikus, azaz képi fordulat” zajlik. Nevezik vizuális kornak, látványtársadalomnak, új reneszánsznak.
Analfabéták és demokraták
Vajon mit jelent ez a felfokozott, szinte mindent elárasztó új képiség agyunk s rajta keresztül a nyelvünk (nyelvhasználatunk) számára? A képi kommunikáció sajátossága, hogy holisztikus, azaz egészre törekvő és gyors. A képet egészében fogadjuk be, s csak akkor kezdjük el a részleteket nézegetni, elemezni, ha feltétlenül szükséges. Az írás is képből született. Eleinte utánzó ábrázolás, képírás volt, és csak később alakult ki az elvont, immár szimbolikus szótag- és betűírás. Máig vannak képi, azaz hieroglifikus írások. Az írás eleinte kevesek kiváltsága volt, de a nyomtatás és az iskolázás hatására demokratizálódott. Az analfabetizmus elleni harc a demokrácia jegyében fogant. Az írás újfajta gondolkodási módot alakított ki: a lineáris gondolkodást, amelynek nyelvi vonatkozása az ok-okozati összefüggések (szillogizmusok) láncolata.
Kép, beszéd, írás
Nem tudom eldönteni, hogy a gondolkodásunkat s így emberi létünket mi szolgálja jobban: a képiség vagy az írásbeliség. Kétségtelen, hogy a képiség gyorsít, tágabb asszociációkat enged meg, az alfabetikus rend viszont szigorúbb logikát követel meg. Napjainkban, az informatika korszakában támadás indult az írásbeliség ellen. Létrejött a másodlagos, spontán írásbeliség, amely eleinte írásjelekből alkotott képjelekkel (emotikonokkal), manapság pedig már ábrákkal (emodzsikkal) üzen hadat. A képjelek eleinte csak érzelmeket kifejező érzelemjelek (például mosolyjel) voltak, ma már mondatokat, sőt akár szövegeket (történeteket) is képesek közölni. Azt tapasztaljuk, hogy napjainkban a kép, beszéd és írás ötvöződik.
Anyanyelvünk
