Képözön: az informatika korszakában támadás indult az írásbeliség ellen – míg a magyar nyelv megőrizte ősi képiségét

Az okostelefonon mindenki mindenhol pörgeti a képeket. Ha egy információhoz nincs kép, akkor a többség már halad is tovább.

1184216905 Fotó: Catherine Falls Commercial

Kép, beszéd, írás

Nem tudom eldönteni, hogy a gondolkodásunkat s így emberi létünket mi szolgálja jobban: a képiség vagy az írásbeliség. Kétségtelen, hogy a képiség gyorsít, tágabb asszociációkat enged meg, az alfabetikus rend viszont szigorúbb logikát követel meg. Napjainkban, az informatika korszakában támadás indult az írásbeliség ellen. Létrejött a másodlagos, spontán írásbeliség, amely eleinte írásjelekből alkotott képjelekkel (emotikonokkal), manapság pedig már ábrákkal (emodzsikkal) üzen hadat. A képjelek eleinte csak érzelmeket kifejező érzelemjelek (például mosolyjel) voltak, ma már mondatokat, sőt akár szövegeket (történeteket) is képesek közölni. Azt tapasztaljuk, hogy napjainkban a kép, beszéd és írás ötvöződik.  

A magyar nyelv esetében van egy érdekes sajátosság: nyelvünk eredményesen megőrizte a nyelvek keletkezésénél lényeges képiséget. A magyar ember mindmáig erőteljesen képekben gondolkodik. Mondhatjuk, hogy a mi esetünkben a nyelv is őrzi az egykori teljes értékű képi kommunikációt. Nyelvünknek ezt az értékes sajátosságát tehát nem adhatjuk fel. Ennek elsajátítását szolgálja a mese, az irodalom, az oldott történetmesélés. A magyar élőszó elszürkülése a verbalitáson (nyelviségen) túl a képi gondolkodás hanyatlásához is vezethet. Aligha lehet jövő az emberi kommunikációban a puszta kép.  

Borítókép: Fotó: Getty Images