Naivan azt gondolhatnánk, hogy a nyelvész, névkutató számára minden nyelvi adat, szó, tulajdonnév egyformán izgalmas, ha megfejtésükön, eredetük magyarázatán munkálkodik. A kiemelkedő történelmi-kulturális jelentőségű helyek neve azonban mégis több figyelmet kapott a magyar nyelvtudományban – hiszen a nevekben (vagy eredetükben) hordozott szimbolikus jelentéstartalmak nyilvánvalóan szélesebb körű érdeklődésre számíthatnak.
A magyarság névadása
Az idén százötven éves Budapest neve körül is bőségesen találhatunk nyelvi-történeti kérdőjeleket, kutatástörténete is ennek megfelelően szerteágazó. A viszonylag fiatal összetett névformából a hajdanán Óbudát jelölő Buda helynév az egyszerűbben magyarázható: minden bizonnyal személynévből keletkezett, hiszen ilyen néven több embert is emlegettek a fennmaradt középkori oklevelekben, és a személynevek – képzés, összetétel vagy egyéb nyelvi eszköz nélkül – helynévként alkalmazására rengeteg példát találhatunk. Ez a magyarság egyik legjellemzőbb névadási formája volt a régiségben (Solt, Ják, Fajsz stb.). Nehezebb, talán nagy biztonsággal meg sem válaszolható kérdés, hogy ki volt az a személy, birtokos, elöljáró, akiről egykor nevét kaphatta ez a település.
Pest nevének végső nyelvi forrásáról nagyjából egybehangzó véleménnyel voltak nagy nyelvtudósaink (Melich János, Moór Elemér, Pais Dezső): ez utóbbi a ’kemence’ vagy ’barlang’ jelentésű régi „pest” főnévből ered.
Ez a szó korai átvétel a bolgár nyelvből, ahol (és más szláv nyelvekben is) szintén ’sütőkemence’ vagy ’barlang’ jelentése mutatható ki.
A település névadását tehát nagy valószínűséggel már a magyarsághoz köthetjük, hiszen a „pest” közszói használata is kimutatható (’kemence’ jelentésben) egyes nyelvjárásokban, például a Székelyföldön, illetve többfelé találkozunk „Pest” elemet tartalmazó helynevekkel az egész magyar nyelvterületen.
Barlang a Gellért-hegyen
A név és jelöltjének viszonya azonban további magyarázatot kíván.
Ha a „pest” elnevezés eredetileg barlangra vonatkozott, akkor elsődlegesen a Duna jobb partján, a mai budai oldalon lévő helyet kellett jelölnie.
Nagy valószínűséggel a „Pest-hegy” magát a Gellért-hegyet jelenthette, valamely azon található látványos üreg alapján. A név idővel átvonódott a hegy lábánál lévő hely (a mai Tabán környéke) jelölésére, ahol a dunai rév is kialakult. Az átkelő bal parti fejénél keletkezett telep, amely hamarosan jelentősebb településsé fejlődött, lassanként átvette a Pest nevet. Párhuzamos okleveles említések mellett ezt a fejlődéstörténetet bizonyítja a német „Ofen” név is, amely a Pest helynév tartalmi megfelelője (’kemence, sziklabarlang’), de a Duna jobb parti településrész régi elnevezésének elhomályosulása után ’Buda’ német neveként állandósult.
Kikopogtatott nevek
A „pest” köznevet tartalmazó helynevek történetének feltárásához nagyban hozzájárult Dénes György (1923–2015) történész, geográfus, barlangkutató sokszínű munkássága. A történettudós alaposságával kutatta föl, gyűjtötte össze a pestemlítéseket az írott forrásokból, oklevelekből, névtárakból, térképekről. Elkülönítette az egykori mészégető kemencékre utaló Mészpest-típusú, illetve a sziklaüregekre, odúra, barlangokra vonatkozó Kőpest, Pestkő (Pes-kő) helyneveket (amely utóbbiak a Kárpát-medence magyarlakta területein számos helyről kimutathatók). Emellett pedig a valóságban, fáradságos helyszíni terepbejárásokkal, a barlangász-földrajztudós szemével vizsgálta meg a névadókat egykor megihlető sziklákat, barlangokat. Aprólékos tanulmányainak köszönhetően a főváros nevének eredetéről is szilárdabb a tudásunk, módszertana pedig arra figyelmeztet: nem lehet minden kérdést az íróasztal mellett megoldani – néha ki kell menni az emberek közé, vagy megkopogtatni a sziklákat.
Borítókép: Lesenyei Márta 1982-ben készült Kilátókő című szobra a gellérthegyi víztároló tetején. A Buda királyfi és Pest királykisasszony találkozását ábrázoló kompozíció a városrészek hajdani egyesülését jelképezi (Fotó: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba)
