Az élőnyelvi példa mindig önmagát igazolja. Az egyik vasútállomáson kézzel írott tájékoztató fogadja a kedves utasokat: „Menetjegykiadás az állomáson nincs! Megváltás a vonaton.” Természetesen senki nem fogja félreérteni, azonban a szándék és az eredmény elcsúszott. A jó szándék, hogy az utasok informálva legyenek, az eredmény egy kis mosoly, hiszen ki hallott már olyat, hogy a vonaton történik meg az eredeti ősállapotából kiesett és most rossz, tökéletlen, áldatlan állapotban lévő ember, nép vagy akár az egész világ megszabadítása ebből a nyomorúságos helyzetből. A feliratot a közösségi oldalán is megosztotta valaki nem kevés iróniával és címmel: Átütőerő a kommunikációban. A komment: Bárhol érhet a megvilágosodás.
A plázacica festőnő
Ugyancsak a vasúthoz kapcsolható a következő mosoly. Gyakran utazom az intercity járatain, és az előre felvett szöveges tájékoztató mindig ekképp szól az utasokhoz: „A vonaton bisztrókocsi közlekedik.” Vigyázz, ha jön a bisztrókocsi! – így is felkiálthatnánk. Egy alkalommal nem működött a tájékoztatóeszköz, és az egyik kalauz mondta be a tudnivalót, azonban jó érzékű nyelvhasználattal ekképp korrigált: A vonaton bisztrókocsi üzemel.
Gyakran a humor forrásául szolgálnak többértelmű szavak, szószerkezetek. Ezen alapul néhány viccünk is, például: „Egy férfi elmegy egy plázacica amatőr festőnőhöz, hogy örökítse meg meztelenül. – Nem lehet, ezt nem vállalhatom – mondja a festőnő. – Könyörgök, adok ötszörös pénzt, csak fessen le meztelenül! – erősködik tovább a megrendelő.
Na jó – egyezik bele nagy nehezen a plázacica –, de egy feltételem van: a zoknimat nem vagyok hajlandó levenni, mert nagyon hideg a padló…
Tehát ki is a meztelen? Nem mindegy, de bárhogy érthető. Mint ahogy az is, amikor két ember találkozik, és azt mondja az egyik a másiknak: – Láttam én már magát részegen! Mire a megszólított: – És mit ivott olyan sokat? Tehát korántsem mindegy, melyik jelentésben értelmezzük, azaz ki volt részeg.
Nem mindegy a jelentés
Az amerikai leíró nyelvészeti strukturalizmus – az európai iskolák nagyrészt elméleti tevékenységével szemben – főként a nyelvleírást gazdagítja több olyan strukturális-formális módszer kidolgozásával, amely bizonyos adaptációval a magyar nyelv vizsgálatában is hasznosítható. A kidolgozott strukturális elemzési módok közül az egyik legismertebb a transzformáció, vagyis az átalakítás módszere. Előfordul a hagyományos grammatika módszerei között is, tág értelmezésben, mindenfajta átalakítást ideértve. Erre azért van szükség, mert a nyelvi szerkezetek jelentős része felfogható más szerkezetek meghatározott szabály szerinti átalakításának.
