Köszméte, pöszméte
A Bodrog–Tisza-vonaltól keletre a „köszméte” és „pöszméte” szavakat használják e bogyós gyümölcs megnevezésére. A köszméte kifejezés jövevényszó, valószínűleg a keleti szlovákból származik – pöszméte változatának kialakulásában talán a piszke forma játszott szerepet.
A Dunántúl középső, keleti részén a „csipkeszőlő”, déli vidékein pedig a „tüskeszőlő” változat a gyakori. Mindkettő belső keletkezésű, és azonos megnevezési szemléleten alapul.
A Székelyföldön (és ezzel összefüggésben Moldva székely eredetű nyelvjárásaiban is) a „füge” változat bukkan föl az egres megnevezésére, amely metaforikusan vonódott át a növényre. A vadon termő egresre a „szőrös füge” szókapcsolat is előfordul a székely nyelvjárásokban.
Ezt a gazdagságot látva felmerülhet bennünk, hogy mi is a köznyelvi neve ennek a bogyónak. A túlburjánzó nyelvművelés korszakában, 1886-ban a Magyar Nyelvőr hasábjain meg is jelent egy írás, amely szerint ideje „kiosztani a szerepeket”, és rendet vágni ebben a sokféleségben – egységesíteni ezt a megnevezési rendszert. Hála istennek, ez a törekvés nem járt sikerrel – az egres, piszke, köszméte köszöni szépen, megbújik a kertekben, és jelzi, hogy nem feltétlenül van szükség minden fogalomnak köznyelvi formára, és nem igényli a nyelv egy-egy változat „erőltetését” sem.
Borítókép: Getty Images/Johner Bildbyra
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!