Ómagyar igeidők

A régi magyar nyelvben jóval gazdagabb volt az igeidők rendszere, mint manapság. A különféle formák sokszínűsége leginkább a múltbéli cselekvés folyamatosságának, illetve befejezettségének árnyaltabb kifejezését tette lehetővé az ómagyarban.

Szent Péter is megijedt volt 

Az irodalomban bőven találunk példát ezekre a nyelvtörténeti-nyelvjárási jelenségekre – ezáltal használatuk, pontosabb jelentésük is tanulmányozható. A székelyföldi Zágonból származó Mikes Kelemen Törökországi leveleiben szép számmal találunk példákat régmúlt, folyamatos múlt kifejezésére: „azt a várost Constantinus építette vala, ugyan Constantinus nevű görög császár is veszté el életével együtt”; „látja kéd, még Szent Péter is megijedett volt, mikor a vízben sipadoztak a lábai”. Tamási Árontól is bőségesen idézhetünk ilyen szerkezeteket: „úgy jártam, ahogy Ábrahám járt volt, amikor Izsák nevű fiát fel akarta áldozni”; „pálinkám maradt vala még, de azt nem szerettem volna elkomázni véle”.  

A Mikes Kelemen szülőföldjéhez közel élő, háromszéki (Kovászna megyei) beszélőktől pedig a közelmúltban is hallhattam efféle mondatokat: „telefonált volt, hogy jöttek a vendégek”, „könyveket hozott volt”. Szoktam volt örülni, ha ilyesmiket hallok. 

Borítókép: A történetíró a Képes Krónika iniciáléjában, XIV. század (Forrás: Wikipédia)