Nem kezdődött jól az év, holott a 2021-es romániai népszámlálás végleges eredményeit még közzé sem tették. Az előzetes bejelentés azonban elegendőnek bizonyult a hangulatrontáshoz, hiszen a közölt adatok alapján hatszázhúszezer fővel, vagyis több mint félmillióval kevesebb magyar él ma Erdélyben, mint a rendszerváltás évében, ami a határon túli közösség negyven százalékának az elvesztését jelenti.
Az eredetileg magyarok lakta székelyföldi megyékben a következőképpen változott a népességszám: Hargita megyében 1992-ben még 348 335 személyt írtak össze, 2021-ben már csak 291 950-et. A veszteség 56 385 fő, ami több egy közepes város lakosságánál, hiszen Székelyudvarhelyen 34 257-en élnek állandó jelleggel. Kovászna megyében 1992 óta 233 256-ról a tavalyi év végéig 200 042 főre apadt a lakosság. A veszteség 33 214 fő. Maros megye népessége 610 053-ról 518 193-ra csökkent harminc év alatt, azaz a régióban 91 860-an fővel élnek kevesebben, mint 1992-ben.
Azt még nem lehet tudni, közülük hány magyar nemzetiségű, de valószínűsíthető, hogy Maros a legnagyobb vesztese az elvándorlásnak és a beolvadásnak, valamint a gyengülő természetes reprodukciónak.
A fiatalok létszámát nézve is elkeserítő a helyzet. A néhány évtizede még színtiszta magyar megyének tekintett Hargitában a 2022–23-as tanévben a 27 633 általános és középiskolai diákból 24 208 (87,6 százalék) tanul magyarul, Kovászna megyében 12 683 fő (68,4 százalék), Maros megyében 15 536 fiatal (34,1 százalék), Szatmár megyében 9093-an (32,7 százalék), Biharban 10 033 fő (21,3 százalék), Szilágy megyében 3693 (19,3 százalék), Kolozs megyében 5105 (9,3 százalék). A többi régióban elenyésző a magyar nyelvű oktatásban részt vevő fiatalok száma.
Amennyiben Románia egészét nézzük, magyarnak valamivel több mint egymillió fő vallotta magát, a lakosság hat százaléka, magyar anyanyelvű magyar nemzetiségűnek viszont csak 977 450 fő. Hogy egyesek csupán az anyanyelvüknek tekintik a magyart, de nem érzik magukat magyarnak, az leginkább annak tudható be, hogy vagy vegyes házasságban élnek, vagy már abban születtek, így elveszítették az identitásukat. Az ő leszármazottaik valószínűleg már nem fognak tudni magyarul.
A vegyes házasságokból adódó morzsolódást a lakosság vallási hovatartozása is tükrözi. Ha csak a történelmi egyházakat nézzük, a 741 276 római katolikusból 405 212 magyar nemzetiségű személy vallotta magát ehhez a felekezethez tartozónak, reformátusnak 453 621 fő a 495 380-ból, amelyből 28 419 román nemzetiségű.
Elhitték volna a nagyszüleink, ha valaki azt mondja nekik, hogy ötven év múlva a református templomban románul fogják tartani az istentiszteletet és románul fognak esketni, mert a jelenlévők egy része vagy a többsége román?
Vagy azt, hogy 19 162 magyar 2021-re kitér a hitéből, elhagyja ősei egyházát, és ortodox vallásúnak mondja majd magát, mert, feltételezzük, a házastársa is az?
Az Erdélyi Magyar Szövetség országos elnöksége a közleményében úgy fogalmaz: a drámai fogyás riasztó katasztrófa, a magyarság ellen békeidőben folytatott csendes genocídium.
Tíz év alatt 225 ezer fővel csappant meg a romániai magyarok száma, ami ahhoz hasonlítható, mintha Hargita megye teljes magyar lakossága eltűnt volna.
Amennyiben a fogyás nem áll meg, az erdélyi magyarság még ebben a században évezredes történelme végére ér.
