Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Most még van, aki elmondhatja a fiataloknak, hogyan működik a mezőgazdaság a magvetéstől a betakarításig. A parasztcsaládban számos mesterséget ismertek, ez a tudás ma és a jövőben is jól jönne bárkinek.
A nyári kézművestáborukat eszerint szervezik, indiántábor lesz. Azért indián, mert ha így nevezik, sokkal vonzóbb a gyerekek számára, mint ha azt mondanák, hogy a szerb hétköznapokat fogják feldolgozni, pontosítja Brczán Krisztifor.
A Bánát Kulturális Egyesülettel megalakulása óta számos helyen felléptek, ismerkedtek, barátságokat kötöttek. A szerbiai Rékovác községgel nekik köszönhetően kötött Deszk már a nyolcvanas évek végén testvértelepülési szerződést. A virágzó külkapcsolatok ellenére nem volt jellemző, hogy a deszki szerbek átköltözzenek Szerbiába. Viszont tendenciává vált 1921 és 1930 között. A deszki szerb családok 85 százaléka ekkor költözött át Magyarországról Szerbiába, mivel ugyanazokat a javakat ígérték meg nekik, mint amilyenekkel Magyarországon rendelkeztek. Helyben háromszázhatvan szerb maradt. Következett 1956, amikor ismét sokan disszidáltak. Azóta egyre fogyatkozik a magyarországi közösség, igaz, az 1990-es években egyetlen szerb család távozott a Vajdaságból Deszkre.
A szerb nyelv azonban megmaradt a magyarországi családokban. Mára az is letisztult, hogy a tájnyelv megőrzése is fontos az irodalmi mellett.
A nemzeti és a lokális identitást meg kell őrizni, valahová tartoznunk kell. Nem mondhatjuk csak azt, hogy európaiak vagyunk
– fogalmaz a deszki szerb önkormányzat vezetője, amikor arról kérdezem, hogyan tudták feldolgozni a nyolcvanszázalékos veszteséget. Úgy, hogy volt színjátszó körük, zenekaruk, 1948-tól táncegyüttesük is. És persze annak köszönhetően, hogy sokat tettek az 1990-es évektől azért, hogy nyissanak a magyar lakosság felé. Az iskolásaik és az óvodásaik csaknem 85 százaléka ma már magyar ajkú. Elsőtől negyedikig helyben tanulnak, negyediktől Szegeden.
Nem az a cél, hogy szerbbé neveljük a magyar gyerekeket, hanem az, hogy velük együtt tartsuk fenn a mi kultúránkat. Azt szeretnénk, hogy amíg egy szerb gyerek is van, ez így maradjon
– mondja Brczán Krisztifor.
A templomudvarról kis kapun megyünk át az iskolaudvarra, ahol sok minden más mellett nyúlketrec is van. A nyulak mellé más háziállatokat is vásárolnak majd a tájház részére, hadd tanuljanak meg a gyerekek gondoskodni élő környezetünkről. Innen nyílik az ajtó a családias hangulatú Szent Száva központba.
– Dobar dan! (Jó napot!) – köszönök az alsó tagozatosoknak, akik kapnak az alkalmon, körülállnak, hogy elmagyarázzák, mi mindent tud a digitális iskolatábla. Az egyik tanteremből furulyaszó hallatszik ki, a ruhásszekrények tetején színes iskolatáskák sorakoznak. Az intézményben 36 tanulóval foglalkoznak a pedagógusok: kilenc elsőssel, 13 másodikossal, tíz harmadikossal, négy negyedikessel. A nyolcvanfős deszki szerb közösség ennek is örül, hiszen néhány éve még csak huszonvalahány gyerek járt az óvodába és tíz-tizenkettő az iskolába. Pedig a településen 1746 óta van szerb iskola, az 1900-as évek elején három is működött.
A Szent Száva központot egy régebbi épület helyére emelték, amelynek a felújítására 2010–11-ben Interreg-pályázaton nyertek pénzt. Ezt kiegészítve építettek fel egy új ingatlant, amely mellé tavaly új szárnyat emeltek, hogy az óvoda, az iskola és az egyesület közösségi tere egy helyen legyen.
Múzeumot, kézművesműhelyt, előadótermet és vendégszobákat is kialakítottak itt. Idén megvásároltak egy szerb parasztházat is az intézménnyel szemben, hogy tájházat nyissanak benne. Az udvarán tankertet alakítottak ki.
A befektetéseknek köszönhetően három év alatt megtriplázódott a gyereklétszám. Mivel a pedagógusok fele szerbiai szerb, indítottak egy harmadik óvodai csoportot is, amelyben intenzíven tanítják a nyelvet, hogy felkészítsék a gyerekeket az iskolai évekre. Így aki komolyan veszi, érettségizhet is szerb nyelvből, megszerezve a nyelvvizsgát.
– Ön hol tanult meg anyanyelvi szinten magyarul, hiszen említette, hogy a családban szerbül beszélnek? – kérdezem Krisztifort, miközben bejárjuk a központot.
– Itt élek, tudnom kell magyarul. A Délvidéken komoly gond adódott abból, hogy már a második generáció végezte el úgy az egyetemet, hogy nem tud szerbül. Elindul Szabadkán munkát keresni, és nem talál, mert nem beszéli az ország nyelvét – válaszolja a deszki közösségépítő.
A deszki iskolában nem csak a nyelvtanítást tartják fontosnak, 12 kismesterséget tanítanak a gyerekeknek. Ezek a foglalkozások az órarendbe is bekerültek, a népzene- és a néptáncoktatással együtt, amely különösen közkedvelt, hiszen 120 gyerek és felnőtt táncol a községben.
Ezt már Brczán Éva fejtegeti a Szent Száva központ műhelyében. Nyertes uniós projektjük arról szólt, miként adják át a népi kézművességet a gyerekeknek. Brüsszelben ezt közönségdíjjal jutalmazták, a menedzsmentje második helyezést ért el. 2022 májusában Üzbegisztánban vettek részt a nemzetközi aranyhímző fesztiválon, ahol szintén sikert arattak, hiszen a vendéglátók nem is gondoltak arra, hogy az aranyhímzés Magyarországra, Deszkre is eljutott, ahol máig az élő kultúra része.
Az aranyszövésre és a szerb szőttesre úgy tekintettünk, mint a múlt hírnökeire, amelyek nélkül vége az életünknek. Ez a nézőpont háttérbe szorult, miután elkészültek az új darabok. Azt akartuk, hogy újra a hétköznapok részévé váljon a hagyomány, és ezt sikerült elérnünk
– mutat rá Brczán Krisztifor a muzeális térben, ahol a restaurált régi darabokat az újonnan készített főkötőkkel és a hímzett bánáti szerb papucsokkal együtt állították ki.
– A gyerekeink úgy mennek majd tovább az iskolánkból, hogy mindegyikük ismeri az aranyhímzés alapjait. Ez a mi brandünk – teszi hozzá Brczán Éva.
Úgy véli, az a műhelymunka, amely a deszki szerb közösségben folyik, alapot és biztonságot ad a jövő generációinak.
Az aranyhímzés technikáját határon átnyúló pályázat keretében tanulta a deszki Arany Kezek Kézművesműhely tagsága a Békés Megyei Népművészeti Egyesület oktatóitól. Mivel a táncos lányoknak nem volt elég főkötőjük, úgy gondolták, ha a nagyanyáik el tudták készíteni, nekik is menni fog. Az iskolásokkal most a szövést gyakorolják. Vettek szövőszéket, azon készítik el a népviseletükhöz az öveket és a tánccipők bizonyos részeit. Emellett faragnak is, régi bútordarabokat restaurálnak, és megtanulják elkészíteni a deszki szerb ételeket, többek között az ajvárt. Augusztus közepén, szeptember elején minden hétvégén közösen sütik a paprikát a deszki tájház udvarán.
– Kukutyinfalván – mert így nevezik Deszk egy részét – nem csak zabot hegyeznek, mint látja. Ez a titkunk – mondja Brczán Krisztifor a szerb nemzeti zászló alatt, amelyet a Szent Száva központ főhomlokzatán lenget békésen a szél.
Borítókép: A deszki szerbek mindennapjainak fontos része a hagyományok megélése (Fotó: Bánát Szerb Közhasznú Kulturális Egyesület)
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Aki nem tiszteli az őseit, a hagyományait, a múltját, az nem érdemli meg a jövőjét.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!