Háromszor többen tanulnak a deszki szerb iskolában ma, mint néhány évtizede

A felújítás alatt álló deszki ortodox templom udvarán, a régi temető helyén beszélgetek Brczán Krisztiforral, az idén hetvenöt éves Bánát Szerb Kulturális Közhasznú Egyesület és a deszki szerb önkormányzat elnökével. Alattunk kétszáz évesnél is régebbi csontok porladnak. A közösségi emlékezeten kívül azonban még egy betű sem maradt az első telepesek után, hiszen Deszk régi szerb okmányait abban a templomban őrizték, amely az 1848–49-es forradalmi események során leégett. A deszki szerbek mégis tele vannak tervekkel. Lelkészük, Szvetomir Militity Bartók Béla szülővárosából, Nagyszentmiklósról jár misézni és hittanórát tartani Deszkre, világosít fel az elnök, látva, hogy nézegetem a román rendszámú autót a kapu előtt.

Brczán Krisztifor, a deszki szerb közösség „lelke” nagyon fontosnak tartja a tudásátadást. Fotó: Bánát Szerb Kulturális Közhasznú Egyesület

A templom gyűjtőhely, megtartott bennünket. A hit és a nyelv az, amelyre építkezhetünk

 – mondja, és felidézi, hogy a szerbeket az ezerhatszázas évek közepén telepítették be a környékre, a határvédelemben vettek részt. Deszken, Magyarcsanádon, Újszentivánon és Szőregen rendezkedtek be, Szegeden is, de ott inkább kereskedők éltek. A férfiak Kikindáig nősültek, így a deszkiek rokoni kapcsolatai egész Észak-Bánátot behálózzák.  

A deszki szerbek hagyománytisztelete

– Volt egy nagyon öreg, görbe törzsű cigánymeggyfánk. Ha az a bizonyos régi, piros vájdling púposra meg volt szedve, onnantól kezdve szabad volt a préda, de addig nem lehetett enni a gyümölcsből. Minden szem meggynek megvolt a rendeltetése, ha valamiből nem termett elég, fogta magát a nagyanyám, bement a piacra, és elcserélte – emlékezik Brczán Krisztifor.

A nagymama észrevétlenül tanított. Végtelen türelemmel, odaadással, teljes nyitottsággal. Az unokák úgy nőttek fel mellette, hogy az életről mindent megtanultak, de anélkül, hogy erre kényszerítve lettek volna.

 A nagyi bevonta őket a munkába, ők pedig szótlanul követték. Tudott úgy főzni egy teljes hónapig, hogy nem ismételt.

– Alsó tagozatosként én már menüt főztem. Apám kertész volt, paprikát, paradicsomot, uborkát termesztett 27 fóliasátorban. Ebből a munkából mi, gyerekek is kivettük a részünket. Önellátók voltunk. Én 2019 decembere óta nem vettem húst, hiszen mindent megtermelünk magunknak – meséli a deszki szerbek közösségi vezetője.

Az önellátásra is megtanítják a szerb fiatalokat Deszken. Fotó: Szent Száva Kulturális és Hitéleti Központ/Handcraft-projekt

Most még van, aki elmondhatja a fiataloknak, hogyan működik a mezőgazdaság a magvetéstől a betakarításig. A parasztcsaládban számos mesterséget ismertek, ez a tudás ma és a jövőben is jól jönne bárkinek. 

A nyári kézművestáborukat eszerint szervezik,  indiántábor lesz. Azért indián, mert ha így nevezik, sokkal vonzóbb a gyerekek számára, mint ha azt mondanák, hogy a szerb hétköznapokat fogják feldolgozni, pontosítja Brczán Krisztifor.

A Bánát Kulturális Egyesülettel megalakulása óta számos helyen felléptek, ismerkedtek, barátságokat kötöttek. A szerbiai Rékovác községgel nekik köszönhetően kötött Deszk már a nyolcvanas évek végén testvértelepülési szerződést. A virágzó külkapcsolatok ellenére nem volt jellemző, hogy a deszki szerbek átköltözzenek Szerbiába. Viszont tendenciává vált 1921 és 1930 között. A deszki szerb családok 85 százaléka ekkor költözött át Magyarországról Szerbiába, mivel ugyanazokat a javakat ígérték meg nekik, mint amilyenekkel Magyarországon rendelkeztek. Helyben háromszázhatvan szerb maradt. Következett 1956, amikor ismét sokan disszidáltak. Azóta egyre fogyatkozik a magyarországi közösség, igaz, az 1990-es években egyetlen szerb család távozott a Vajdaságból Deszkre.

Bár a deszki szerb közösség megfogyatkozott, a 2011-ben átadott kulturális központjukat tavaly ősszel újabb szárnnyal kellett bővíteni. Fotó: Szent Száva Kulturális és Hitéleti Központ

A szerb nyelv azonban megmaradt a magyarországi családokban. Mára az is letisztult, hogy a tájnyelv megőrzése is fontos az irodalmi mellett.

A nemzeti és a lokális identitást meg kell őrizni, valahová tartoznunk kell. Nem mondhatjuk csak azt, hogy európaiak vagyunk

 – fogalmaz a deszki szerb önkormányzat vezetője, amikor arról kérdezem, hogyan tudták feldolgozni a nyolcvanszázalékos veszteséget. Úgy, hogy volt színjátszó körük, zenekaruk, 1948-tól táncegyüttesük is. És persze annak köszönhetően, hogy sokat tettek az 1990-es évektől azért, hogy nyissanak a magyar lakosság felé. Az iskolásaik és az óvodásaik csaknem 85 százaléka ma már magyar ajkú. Elsőtől negyedikig helyben tanulnak, negyediktől Szegeden.

Nem az a cél, hogy szerbbé neveljük a magyar gyerekeket, hanem az, hogy velük együtt tartsuk fenn a mi kultúránkat. Azt szeretnénk, hogy amíg egy szerb gyerek is van, ez így maradjon

 – mondja Brczán Krisztifor.

A hagyományos szerb esküvőket is felelevenítették Deszken. Fotó: Bánát Szerb Kulturális Közhasznú Egyesület

A Szent Száva központban háromszor annyi gyerek tanul, mint korábban

A templomudvarról kis kapun megyünk át az iskolaudvarra, ahol sok minden más mellett nyúlketrec is van. A nyulak mellé más háziállatokat is vásárolnak majd a tájház részére, hadd tanuljanak meg a gyerekek gondoskodni élő környezetünkről. Innen nyílik az ajtó a családias hangulatú Szent Száva központba.

– Dobar dan! (Jó napot!) – köszönök az alsó tagozatosoknak, akik kapnak az alkalmon, körülállnak, hogy elmagyarázzák, mi mindent tud a digitális iskolatábla. Az egyik tanteremből furulyaszó hallatszik ki, a ruhásszekrények tetején színes iskolatáskák sorakoznak. Az intézményben 36 tanulóval foglalkoznak a pedagógusok: kilenc elsőssel, 13 másodikossal, tíz harmadikossal, négy negyedikessel. A nyolcvanfős deszki szerb közösség ennek is örül, hiszen néhány éve még csak huszonvalahány gyerek járt az óvodába és tíz-tizenkettő az iskolába. Pedig a településen 1746 óta van szerb iskola, az 1900-as évek elején három is működött.

A Szent Száva központot egy régebbi épület helyére emelték, amelynek a felújítására 2010–11-ben Interreg-pályázaton nyertek pénzt. Ezt kiegészítve építettek fel egy új ingatlant, amely mellé tavaly új szárnyat emeltek, hogy az óvoda, az iskola és az egyesület közösségi tere egy helyen legyen.

A Szent Száva központban található, korszerűen felszerelt deszki szerb iskolában háromszor többen tanulnak ma, mint néhány éve. Fotó: Havran Zoltán

Múzeumot, kézművesműhelyt, előadótermet és vendégszobákat is kialakítottak itt. Idén megvásároltak egy szerb parasztházat is az intézménnyel szemben, hogy tájházat nyissanak benne. Az udvarán tankertet alakítottak ki. 

A befektetéseknek köszönhetően három év alatt megtriplázódott a gyereklétszám. Mivel a pedagógusok fele szerbiai szerb, indítottak egy harmadik óvodai csoportot is, amelyben intenzíven tanítják a nyelvet, hogy felkészítsék a gyerekeket az iskolai évekre. Így aki komolyan veszi, érettségizhet is szerb nyelvből, megszerezve a nyelvvizsgát.

– Ön hol tanult meg anyanyelvi szinten magyarul, hiszen említette, hogy a családban szerbül beszélnek? – kérdezem Krisztifort, miközben bejárjuk a központot.

– Itt élek, tudnom kell magyarul. A Délvidéken komoly gond adódott abból, hogy már a második generáció végezte el úgy az egyetemet, hogy nem tud szerbül. Elindul Szabadkán munkát keresni, és nem talál, mert nem beszéli az ország nyelvét – válaszolja a deszki közösségépítő.

Visszatanulták az aranyhímzést, amely a deszki közösség brandje

A deszki iskolában nem csak a nyelvtanítást tartják fontosnak, 12 kismesterséget tanítanak a gyerekeknek. Ezek a foglalkozások az órarendbe is bekerültek, a népzene- és a néptáncoktatással együtt, amely különösen közkedvelt, hiszen 120 gyerek és felnőtt táncol a községben. 

Ezt már Brczán Éva fejtegeti a Szent Száva központ műhelyében. Nyertes uniós projektjük arról szólt, miként adják át a népi kézművességet a gyerekeknek. Brüsszelben ezt közönségdíjjal jutalmazták, a menedzsmentje második helyezést ért el. 2022 májusában Üzbegisztánban vettek részt a nemzetközi aranyhímző fesztiválon, ahol szintén sikert arattak, hiszen a vendéglátók nem is gondoltak arra, hogy az aranyhímzés Magyarországra, Deszkre is eljutott, ahol máig az élő kultúra része.

A deszki szerb fiatalok újratanulták az aranyhímzést, hogy maguk díszíthessék a népviseletüket. Fotó: Bánát Szerb Közhasznú Kulturális Egyesület 

 Az aranyszövésre és a szerb szőttesre úgy tekintettünk, mint a múlt hírnökeire, amelyek nélkül vége az életünknek. Ez a nézőpont háttérbe szorult, miután elkészültek az új darabok. Azt akartuk, hogy újra a hétköznapok részévé váljon a hagyomány, és ezt sikerült elérnünk

 – mutat rá Brczán Krisztifor a muzeális térben, ahol a restaurált régi darabokat az újonnan készített főkötőkkel és a hímzett bánáti szerb papucsokkal együtt állították ki.

– A gyerekeink úgy mennek majd tovább az iskolánkból, hogy mindegyikük ismeri az aranyhímzés alapjait. Ez a mi brandünk – teszi hozzá Brczán Éva. 

Úgy véli, az a műhelymunka, amely a deszki szerb közösségben folyik, alapot és biztonságot ad a jövő generációinak.

Az aranyhímzés technikáját határon átnyúló pályázat keretében tanulta a deszki Arany Kezek Kézművesműhely tagsága a Békés Megyei Népművészeti Egyesület oktatóitól. Mivel a táncos lányoknak nem volt elég főkötőjük, úgy gondolták, ha a nagyanyáik el tudták készíteni, nekik is menni fog. Az iskolásokkal most a szövést gyakorolják. Vettek szövőszéket, azon készítik el a népviseletükhöz az öveket és a tánccipők bizonyos részeit. Emellett faragnak is, régi bútordarabokat restaurálnak, és megtanulják elkészíteni a deszki szerb ételeket, többek között az ajvárt. Augusztus közepén, szeptember elején minden hétvégén közösen sütik a paprikát a deszki tájház udvarán.

– Kukutyinfalván – mert így nevezik Deszk egy részét – nem csak zabot hegyeznek, mint látja. Ez a titkunk – mondja Brczán Krisztifor a szerb nemzeti zászló alatt, amelyet a Szent Száva központ főhomlokzatán lenget békésen a szél.

Borítókép: A deszki szerbek mindennapjainak fontos része a hagyományok megélése (Fotó: Bánát Szerb Közhasznú Kulturális Egyesület)