időjárás 14°C Jusztina 2022. szeptember 26.
logo
Kertészet – Az erdélyi születésű híres rózsanemesítő, Márk Gergely alig tíz éve ment el közülünk, érdemei mégis kezdenek homályba veszni. Pedig rózsafajtáit is magyar személyiségekről, történelmi helyszínekről nevezte el. Néhány ezek közül még fellelhető Szőregen.

A munkaerőhiány és az extrém meleg nyarak is visszavetették a szőregi rózsatermesztést

Gurzó K. Enikő
2022.07.25. 15:30
A munkaerőhiány és az extrém meleg nyarak is visszavetették a szőregi rózsatermesztést

Archaikus arcú öregúr kókadozik a szegedi buszmegállóban. Fején fehér vászonkalap, jobb kezében sétabot, arra támaszkodik. A templomtorony órája épp a delet jelzi. A hőmérő 42 fokot mutat, de ez csöppet sem enyhít a városi nyüzsgésen. A közeli pékségbe sütemény illata csalogatja be a járókelőket.

– Melyik busz megy Szőregre? – szólítom meg az idős férfit.

– A hatvanas. Én is oda tartok – válaszolja, majd szó szót követ. Amikor elárulom, hogy a rózsatermesztők érdekelnek, rávágja, hogy a menye is azzal foglalkozik, sőt a környéken még mindig nagyon sokan, a szőregi rózsaföldek Deszk és Újszentiván irányába is kiterjednek. A ballagások és az érettségik idején és most, hogy egymást érik az esküvők, különösképpen nagy a kereslet az itteni virágok iránt, de inkább a külföldről származó újabb nemesítésűek a kedveltek. Majd ez a mánia is elmúlik, teszi hozzá, és legyint egyet. Mivel megérkezik a busz, szép napot kívánunk egymásnak.

A szőregi Hősök terén a 13 aradi vértanúról, Táncsics Mihályról, Bem apóról és Árpád-házi Szent Erzsébetről elnevezett rózsák fogadnak a világháborús katonai emlékműveknél, utalva a település kertészeti hagyományaira. Innen a mesterséges dombon álló templom felé veszem az irányt. Godzsák Zoltánnéval, Ilonkával van találkám, hiszen ő az egyetlen, aki a híres magyar nemesítő, Márk Gergely rózsafajtáival foglalkozik a régióban. Takaros portájánál pattanunk be egy piros terepjáróba, hogy szem­ügyre vegyük vendéglátóm rózsaföldjét. Amíg kiérünk, megtudom, hogy ma már csak kicsiben foglalkoznak rózsatőtermesztéssel. Kereslet lenne rá, de nincs idénymunkás.

– Segítség nélkül én és a férjem már nem bírjuk, hiszen gyümölcsfákkal is foglalkozunk, de azok mennyiségét is csökkentettük. Tíz-húszezer fánk volt valamikor, most öt-hatezerre tehető a számuk, rózsatőből ugyanennyi van, összesen fél hektáron – mondja Ilonka.

– A fiatalok sem jelentkeznek nyári munkára? – kérdem. – Pedig jól jöhetne nekik a zsebpénz…

– Előfordul. Évekkel ezelőtt még három-négyszáz család foglalkozott rózsákkal Szőregen. Az ő gyerekeik mind eljártak kötni, és nagyon jól kerestek. De jól lehetett keresni a szemzéssel is. Most is 27 forint egy szemzés, a kötés tíz–tizenöt. Aki ezerötszáz–kétezer tövet beköt egy nap, egészen jól jár. Valamikor öt forinttal is meg voltak elégedve.
– Mikor kezdtek Szőregen rózsával foglalkozni?

– Százat is lehetne mondani, de inkább hetven éve. Működött itt egy kertészet, amelynek a tulajdonosai megfordultak külföldön, ott ismerkedtek meg a rózsával, majd idehaza is meghonosították. Az itteni adottságok, amiként ezt az elmúlt több évtized bizonyította, megfelelőek a termesztéséhez. Ugyanis a szőregi földeken rózsatővel foglalkozunk, a vágott rózsa termesztése üvegházban történik.

Az 1960-as, 70-es években a Monimpex külkereskedelmi vállalaton keresztül történt az értékesítés. Egy-két millió tő évente napjainkban is elhagyja az országot, főként Nyugat-Európába viszik. A termesztés azért csökkent, mert nagyon munkaigényes. Az idősebb generáció, amelyik még bírta a kánikulát, kiöregedett a szakmából, a fiatalok pedig nem kedvelik ezt a tevékenységet. De a rózsa felvásárlási ára sem inspirálja őket, hiszen viszonylag alacsony, például a muskátliéhoz képest. Van két-három nagyobb cég, amelyik több százezres nagyságrendben termeszti a rózsát, a kisebb termesztők is nekik adják el a virágaikat.
Gyalog járjuk be Ilonkáék földjét. Talpunk alatt porlik a talaj.

– Mit jelent konkrétan, hogy a rózsatő gondozása igencsak munkaigényes? – érdeklődöm.

– Csipkebokrot biztosan látott – mondja Ilonka, majd lehajol egy vöröslő tőhöz, és elmutogatja, mit kell tenni. – A bokorról leszedjük a bogyót, a bogyónak pedig kivesszük a magját. Ezt az első év telének végén vagy tavasszal elvetjük. Ősszel, amikor kikel a rózsacsemete, osztályozzuk, válogatjuk, majd a következő év tavaszán nyolcvan centiméteres sorokban, tíz–tizenöt centis távolságra kiültetjük. Még azon a nyáron be kell szemezni. A szemzés, amely épp most kezdődik, a legmunkásabb. A tő föld feletti nyakába kell belehelyezni a szemet, ehhez ejteni kell rajta egy T-vágást, amelybe a vesszőről levett szemet bele kell helyezni. Majd jön a kötő, aki beköti. Ez két hétig marad így, majd leszedik a kötést. Ahogyan elkezd nőni a tő, kapálni, gyomlálni is kell.

Megtudom továbbá, hogy mindezek előtt a csemetesort is ki kell nyitni, mivel az ültetéstől kezdve a tő fel van „kupacolva”, vagyis körül van bástyázva földdel, hogy nedves közegben legyen, ne száradjon ki. Ezt a földet szedik le róla. Ám ezzel sincs még vége a dolognak. Lombhullás után, november végétől, legkésőbb tavasszal vissza kell vágni a tövet szem felett, és el kell távolítani a vadágakat. Ezután kezdődik a rózsatő egész nyáron át tartó nevelése, gondozása.

Régebben kosarakban hordták Pestre a virágot. Beletették a táblás jeget a kosárba, ráhelyezték a csomókba rendezett rózsát, így vitték ki hajnalban a vasútállomásra, hogy feltegyék a vonatra. A fővárosban vagy meg volt bízva valaki, aki árulta, vagy kísérte valaki a szállítmányt. Akkor még leszedték a tőkéről a rózsát, manapság ezt már nem csinálják.

Ilonka húsz éve került a Szőregi Virág-Dísznövény ÁFÉSZ-hoz Nyíregyházáról. Márk Gergellyel – aki alig tíz éve távozott az élők sorából, és akinek több mint négyszáz magyar rózsafajtát köszönhetünk – egy virágkiállításon ismerkedett meg, ahol az ÁFÉSZ is bemutatta a növényeit. A gyémántdiplomás kertészmérnök a Budatétényi Rozáriumban dolgozott az 1950-es évektől nyugdíjazásáig, ő kezdeményezte a hazai rózsakiállításokat, amelyek európai szinten is nívósnak számítottak. A rózsáit Ilonka akkor kezdte el termeszteni, amikor 2019-ben felmondott az ÁFÉSZ-nál.

– Sajnos már nem mindegyik rózsafajtája elérhető, fáj is emiatt a szívem. De szelektálnom kellett, hiszen nem mindegyik fajta alkalmas arra, hogy a parkokban ugyanúgy díszítsen, mint az ADR minősítésű rózsák – részletezi a Szőregre visszavezető úton. Elmagyarázza, hogy azok a fajták kapják meg ezt a jelzést, amelyek ellenállónak bizonyulnak. Ezeket érdemes kiültetni a parkokba. Oda ugyanis olyanok valók, amelyeket nem kell permetezni, és különlegesebb visszavágásokat sem igényelnek. A virágok úgy váltják egymást a tövön, hogy közben nem barnulnak meg a szirmok, hanem szépen elszáradnak, és észrevétlenül eltűnnek a bokorról. Amelyiknek őszig megmarad a lombja, és amelyiknek szép fényes, sötétzöld a levele, az számít rezisztensnek.

– Gergely bácsi nyugdíjazása után is folytatta a nemesítést törökbálinti kertjében, szélsőséges időjárási viszonyok között. Csaknem hatszáz fajtát nemesített. A szemeket én hoztam el tőle, majd elkezdtem termeszteni, reklámozni a rózsáit – idézi fel a kezdeteket Ilonka.

A magyar rózsanemesítő virágait végül több hazai parkban elültették. Legnagyobb számban a fertődi Esterházy-kastélyban. Ide nyolcezer tő került. Négyszáz fajta lett leszemezve, de 350-et ültettek be. Ezeket Ilonka termesztette négy éven át. Ezenkívül Szolnokon, Nyíregyházán, Keszthelyen, néhány Balaton környéki városban, a budapesti Szent István parkban, Szegeden és Szőregen is megtekinthetők bizonyos rózsafajtái.

Visszatérünk a szőregi Hősök terére, Márk Gergely rózsáihoz. A kertészmérnök az erdélyi Magyarrégenben született, saját nemesítésű rózsáit magyar írókról, költőkről, szentekről, történelmi helyszínekről, a Trianonban elcsatolt területek településeiről nevezte el, ezzel kívánt emléket állítani történelmünknek. Fontosnak tartotta, hogy tanuljanak belőle a fiatalok. Pont emiatt több település, közösség vásárolt a virágaiból. A kárpátaljai II. Rákóczi Ferenc főiskola a vármegyék elnevezéseit viselő fajtáiból parkot kívánt kialakítani.

– Sokszor eszembe jut, hogy a Budatétényi Rozáriumot Gergely bácsi úgy alakította ki, hogy bejárta az országot, és összegyűjtötte a fellelhető rózsafajtákat. Aki az ő rózsáit szeretné felkutatni, annak is fel kell vennie a vándorcipőt, hiszen magánkertekben is megtalálhatók a virágai – mondja Ilonka.

Sajnálattal jegyzi meg, hogy bár a szőregi termesztésű virág hungarikum lett, a magyar nemesítésű rózsák nincsenek kiemelve a külföldi fajták közül. A szőregi ügy érdekében össze is fogtak néhányan. Nemcsak a Rózsaünnepet hozták létre 1990-ben a művelődési ház akkori igazgatója, Makó Mária javaslatára, hanem a Rózsahölgyek Rendjét is, amelynek egy időben Ilonka az elnöke is volt.

Márk Gergely ezt írta egyik könyvében: „Remélem, hogy könyvem megjelenése felhívja a figyelmet arra, hogy eddigi munkám nemzeti célt szolgált, és bizonyítéka annak, hogy nem vagyunk alábbvalók a nagy nemzeteknél. Hiszek olyan további új fajták előállításában, amelyek bizonyítják – ha az Isten éltet és megsegít –, hogy mi, magyarok alkotóképességben versenytársai vagyunk a világnak.”
Felidézése után néhány percre elcsendesedünk a hősök emlékterén, a Rózsaember virágai között.

Borítókép: Godzsák Zoltánné Márk Gergely rózsafajtáival foglalkozik szőregi rózsakertjében (Fotó: Bach Máté)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.