– Milyen konkrét eredményekre jutott?
– Azt tapasztaltam, hogy társadalmi rétegenként különböző gombtípusokat használtak, tehát nemcsak dísz, hanem státuszszimbólum is volt a pityke. Sokat elárult a viselőjéről, hogy a gomb milyen anyagból, milyen technikával, milyen méretben készült, illetve mennyi díszítette a ruházatot. Az előkelőségek pitykegombjai nemesfémből készültek, nagyobb mennyiségben és jobb minőségben jelentek meg az úri öltözeten. A falun élők színesfémekből készült pitykéket használtak, amelyeket kisebbre szabtak, viszont egyik-másik településen, főként a nyugati és a keleti palócoknál elég nagy mennyiségben alkalmazták az apró gombokat. Rimócon és Hollókőn például a sorozatban gyártott egyszerű, kúpos pitykék terjedtek el. Ezek és az ezekhez hasonló egyszerű típusok kisüzemi módon készültek rézből, alpakából és ónötvözetből. A palócoknál olyan szirmos-csecses pitykegombtípus volt használatban, amely az átlagostól eltérően nem gömbölyű, nem hosszúkás, hanem úgy néz ki, mintha összenyomták volna. Ezen a tájegységen sűrűn, több sorban borította a gomb a ruházatot, nemegyszer kiegészült zsinórozással. Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében a mellényeken, lajbikon inkább a sujtás, a zsinórozás és a paszomány kapott hangsúlyt. Csongrádban a fazettált, a sima és a félgömb formájú pitykét is szerették, amely egyaránt készült ezüstből, alpakából és rézből. A Kis- és a Nagykunságban az ezüstgomb dominált. Itt a dupla galléros, dupla tornyos pitykegombokat sikerült lokalizálni, amelyekből létezett metszett, gömb és nyújtottabb formájú. A Bakonyt és a Dél-Dunántúlt annak a módja tette sajátossá, ahogyan elhelyezték a gombokat a ruházaton. A készítés technikáját nézve a gyöngyösi pitykék a legegyedibbek.
