Sőt, Majkától a performansza után megtudtuk, hogy valójában ő itt az áldozat, mert az adott fejbelövős koncertje után heves támadásokat kapott. Aztán, mintha mi sem történt volna, az RTL tovább alkalmazta, ott mosolyog most is a képernyőn különféle vetélkedők műsorvezetőjeként. A liberális média tehát nagyon gyorsan megkezdte a mosdatását.

Még nagyon friss a Pintér-féle botrány, de a rendező a liberális érinthetetlen kaszt legbelső magjának tagja, a Schmidt-ügy meg se fogja érinteni. Ő már rég „áldozata” ennek a rezsimnek, de micsoda abszurditás, hogy mindeközben a fővárosi önkormányzat anyagilag, minden fővárosi, tehát a jobboldaliak adófizető pénzéből is támogatja radikális, „haladó”, formabontó társulatát. A relativizálás mindenesetre már beindult, hiszen Karácsony Gergely főpolgármester szerint minden Pintér-darabban agyonvernek valakit, úgyhogy kalap-kabát, a felháborodásnak nincs alapja. Az nem különös, hogy még egyetlen Pintér-darabban sem vertek össze Karácsony Gergelyről mintázott magas, szemüveges, hülyén mosolygó figurákat? Ha ez megtörténne, akkor is csak ennyi lenne a reakció? Vagy akkor is, ha egy jobbos színházi szerző vagy rendező tenne ilyet? Akkor vajon nem tombolna itt a fasiszta diktatúra, ha egy jobbos rapper imitálná az ellenzék vezetőjére hajazó karakter kivégzését?

Vajon ezekben az esetekben is csak a „műbe transzponált én” követné el mindezt? Vajon nem ülne-e össze már másnap az Európai Parlament LIBE-bizottsága a súlyos jogsértértésekre reagálva? Nem születne-e rögtön elítélő határozat a plenáris ülésen, nem indulna-e hetes cikkelyes eljárás Magyarországgal szemben?!

Biztosak lehetünk benne, hogy a világsajtóban is hatalmas hullámokat vetnének az ilyen koncertek vagy színházi előadások. Látom is az elképzelt címeket: Orbán házi rappere lelőtte az ellenzék vezetőjét, Orbán színházi direktora előadásában agyonverték az ellenzéki főpolgármestert. 
A már jól ismert hálózati propaganda olyan anyagokat faragna mindebből, hogy komolyan felmerülne akár a magyar ENSZ-tagság felfüggesztése, és kéksisakos békefenntartók Magyarországra küldésének terve is.

Nem véletlen a szexuális kisebbségek erőltetett, a kontextusban és a történettől idegen, oda nem illő szerepeltetése a különféle amerikai sorozatokban, filmekben. Az abnormális viselkedés normává emelése, az érzékenyítés erőltetése is hatékony eszköz az agymosásban, és a politikai aktivistahálózat utódképzésében. A majkai–pintéri provokáció pedig a szuverenista kormányzattal szembeni direkt politikai eszköz, a hangulatkeltés, és a destabilizációs kísérlet része.

Az eldurvult közbeszéd csak egy állomás azon az úton, amely végső esetben tettlegességhez vezethet. 

Ez egy olyan kísérlet, amely birodalmi ihletettségű, és épp az ezzel a világhálózattal szembeni harcot hirdető, elnyomás elleni küzdelemben álló független ország kormánya ellen zajlik. Ezért sem állja meg a helyét az az összehasonlítás, miszerint egykor például Petőfi Sándor is királyok megöléséről verselt. Csakhogy ezek az uralkodók épp a nemzeti függetlenség elnyomói voltak, ellenük hirdetett nemzeti ellenállást a legnagyobb magyar költő.

Petőfi nem azért lett feledhetetlen hős, mert az abszolutista Habsburgok mellett állt ki, hanem épp ellenkezőleg, ellenük lázadt. A szuverenista jobboldal ezért is tekinti magát a magyar ellenállás, a kurucok, a márciusi ifjak és a pesti srácok szellemi örököseinek is. Az elnyomás természete változott csak, a magyar patrióták ellenfele mindig ugyanaz: ők a birodalmi talpnyalók, s betagozódásunkért, különállásunk letöréséért, nemzeti érdekeink semmibe vételéért hazai embereiket is bevetették, és bevetik most is. Olyanokat is, akik az sem biztos, hogy tudják, felhasználják őket, és csupán eszközök egy nagyobb játszmában, de végül nem mások ők, mint a behódolás, az önfeladás aktivistái.

 Itt lenne az ideje véget vetni ennek az őrületnek, hogy nehogy tragédia legyen a vége. A legnagyobb felelősségük ebben a „pintérbélamajkáknak” van. Ideje lenne az önvizsgálatnak és a lehiggadásnak. Higgyék el, megéri! Ez már korántsem a művészi szabadság kérdése, ez már sokkal fontosabb annál. A független Magyarország jövője is múlik rajta.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője