Amióta világ a világ, az emberek szeretnék megtudni, milyen sors vár rájuk életük folyamán. Kíváncsiak vagyunk – ha nem is minden ember, de úgy vélem, a többség – arra, hogy mit hoz a jövő, akár társadalmi, akár magánéleti szinten a földi életünk idején. A jövendőmondók, a jövőbe látó emberek mindig is tiszteletet vívtak ki maguknak, akár rendkívüli műveltséggel rendelkező emberek voltak, akár a társadalom szegényebb rétegeiből valók, még akkor is, ha tévedtek. Mert arra mindig jók voltak, hogy kérdéseket ültessenek az emberekbe, azt is mondhatjuk, azért, hogy gondolkodásra késztessék őket a világ, s benne az emberi közösség sorsát illetően. Megtapasztalhattuk azt is, hogy sok kókler próbálta már jósként eladni magát, a jóslatok iránt érdeklődők meg bizony sokszor csalódtak a jövendőmondókban. Nostradamus jóslatai például, ha jól emlékszem, nálunk is megjelentek egy könyvecskében jónéhány évvel ezelőtt. Az írás 2025-re például háborút és járványt jósolt Európában, s ez bizony bejött. Mint ahogy megjövendölte a második világháborút, méghozzá az atombomba bevetését is, valamint a Kennedy-gyilkosságokat. Kutatói szerint még az orosz-ukrán békéről is jövendölt a nem éppen ma született ember, itt a gyengébbek kedvéért ugyanis hozzá kell tennünk, hogy Nostradamus az 1500-as években élt és jósolgatott. A „műfaj” szakértőitől tudjuk, hogy asztronómiai mozgásokhoz és tudnivalókhoz kötötte látomásait, s versekben hozta ezeket az emberek tudomására. Állítólag még az orosz-ukrán békekötést is megjósolta, mondván, hogy a lemerült államkasszák lesznek, lehetnek a háború leállításának előidézői. Bár már látnánk! – tesszük hozzá, s megígérjük, Nostradamust haló poraiban is tisztelni fogjuk.
Aztán betüremkedett a politikai élet színterére egy kortársnak is mondható jós, egy asszony, méghozzá a vak bolgár Baba Vanga, aki már nincs közöttünk, de olyan természeti katasztrófákat jósolt meg jóval azok bekövetkezése előtt, melyek vitathatatlanul megtörténtek. Ami meg a jövőt illeti, nem igért világbékét, viszont megjósolta, hogy a tudósok 2026-ban áttörést érhetnek el az emberi elme megértésében. No, ez az utóbbi jóslat megérdemelné, hogy imádkozzunk érte, mert bizony a jelen világunkban a legnagyobb titok maga az ember. Az olykor csodálatos, olykor meg önpusztító ember. Titkait a tudomány segítségével felismerni igazi csoda lenne, s reméljük, lesz is egyszer majd. Ha már leírtam, hogy csodálatos az ember, s a jövendölésekről írok most, akkor idézem az Életem Pio atya közelében című könyvet, melyben a szerző leírja, hogy az atya – aki tényleg egy rendkívüli teremtés volt, egy csodálni való ember – jövendölése szerint „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni, és sok szenvedés után páratlan dicsőségben lesz része, amelyből nagy boldogság árad majd az egész emberiségre.”



























