Adja Isten, hogy így legyen, ránk fér meg az emberiségre is! No, de szálljunk le az ezoterikus magasságokból, s maradjunk még itt, a földi realitásoknál, már csak azért is, mert Nostradamus, valamint Baba Vanga és Pio atya ezoterikus tudásán elmerenghetünk ugyan, viszont a mindennapok realitásait nem tudjuk magunktól távol tartani. Jövendöléseket ugyanis a való élet formálóitól is hallunk, méghozzá leginkább szomorú és felháborító jóslatokat. Nos, valószínűleg nem sokan tudják, hogy 2011-ben hozták nyilvánosságra bizonyos nyugati elit lapok az Egyesült Államok külügyminiszterének, néhai Henry Kissingernek a helyzetelemzését Földünk jövőjéről. Csaknem tizenöt éve tehát. Ezt olvasva a magam részéről sokkal inkább Nostradamus és Pio atya világában óhajtanék létezni, az önbizalommal jócskán megáldott Kissinger jövendölését meg szívesen elfelejteném. Végtére is másfél évtized távlatából már sok tapasztalatot szerezhettünk arról, hogy a világ urai miképpen gondolkodnak sorsunkról, jövőnkről – helyettünk. Érdemes tehát megismerni és elmerengeni azon, miképpen gondolkodott a világ egyik fontos embere, Kissinger úr bolygónk jövőjéről, magyarán arról, hogy mit szántak és szánnak nekünk a nagyhatalmak, milyen lé fortyog a boszorkányüstökben, azokban, melyekhez mi, egyszerű halandók sosem juthatunk közel. Íme a 2011-ből származó helyzetelemzés egy részlete: „Az Egyesült Államok visszaszorítja Kínát és Oroszországot, és az utolsó szög koporsójukban Irán lesz, amely természetesen Izrael fő céltáblája. Kínának eddig megengedtük, hogy növelje katonai erejét és Oroszországnak, hogy magához térjen a kommunizmusból. Ezt azért tettük, hogy elbizakodjanak, így aztán nagyobbat fognak huppanni. Olyanok vagyunk, mint a mesterlövész, aki megengedi a pancsernak, hogy puskája után nyúljon, aztán bumm, bumm. Az eljövendő háború olyan súlyos lesz, hogy csak egy szuperhatalom nyerheti meg, és az mi vagyunk. Ezért van az EU is oly nagy sietségben, hogy egy szuperállamot létrehozzon, mert tudják, mi lesz, és hogy túléljék azt. Európának egy nagy állammá kell válnia. Sietségükből úgy látom, hogy tisztában vannak azzal, hogy a végső harc előttünk áll. Ó, mennyire vágytam erre a pillanatra! Az átlagember úgy készül fel a háborúra, hogy vidékre költözik, és létesít egy farmot. De vigyen magával egy puskát is, mert éhezők hada fog kószálni mindenütt. Habár az elitnek meglesznek a saját biztonságos kuckói és menedékhelyei, nekik is vigyázni kell, mert a menedékeik is veszélybe kerülhetnek. Megmondtuk a hadvezetésnek, hogy nyersanyagforrásaik miatt át kell vennünk hét közel-keleti országot, s már majdnem befejezték a munkát. Az utolsó akadály Irán, ami átbillenti a mérleget. Meddig nézheti Kína és Oroszország tétlenül az amerikai tisztogatást? A nagy orosz medve és a kínai kuli felébred félálmából, és akkor kell Izraelnek küzdeni minden erejével, hogy annyi arabot megöljön, amennyit csak tud. Katonáink Amerikában és Nyugaton jól fel lettek készítve, mert jó katonáknak, ágyútölteléknek nevelték őket, és ha el kell indulniuk, hogy küzdjenek azokkal az őrült kínaiakkal és ruszkikkal, engedelmeskedni fognak a parancsnak. A hamuból egy új társadalmat fognak felépíteni, s csak egy szuperhatalom marad, és aki nyer, az a globális kormány lesz. Ne felejtsük, hogy az Egyesült Államok rendelkezik a legjobb fegyverekkel, ami másnak nincs, és be fogjuk dobni azokat a fegyvereket, ha eljön az idő.”

Nos, ennyit az amerikai „agytröszt” egyik jeles képviselőjének nem is oly régi jövendöléséről, jóslatáról vagy inkább terveiről meg arról, hogy mily demokratikus a világunk, s mily magabiztossággal tár elénk bizonyos vérlázító terveket a világ egyik kétségtelenül igen fontos posztot betöltő „véleményformáló” embere. Nostradamus, Baba Vanga és Kissinger sincs már az élők között. Valamennyiük jövendölése és terveinek nyilvánosságra kerülése óta sok víz lefolyt nemcsak a Dunán, hanem mindegyik folyón, mi meg elmerenghettünk a világ s az élet furcsaságain, kiszolgáltatottságunk mértékén is. Nyugodtan kinevethetjük a jósokat, megpróbálhatjuk elhallgattatni az igazságot kimondókat és elhallgatni mindazt, amit nem volna szabad elhallgatni. Már csak azért sem, mert a történelem, még a jelenkori is őrzi titkát. Csakhogy előbb-utóbb lehull a lepel a legtöbb titokról. Ugyanakkor az is igaz, hogy legyen Baba Vanga vagy a réges-régen élt Nostradamus, a titkolódzók és a hamisak előbb-utóbb lelepleződnek. Sajnos inkább utóbb, az kétségtelen. Aztán hogy az emberiségnek lesz-e kellő ereje arra, hogy például egy-egy olyan Kissinger-nyilatkozatot és jövőképet, mint amit fentebb idéztem, kikérjen magának, és tiltakozzon ellene, no azt már a világ legtehetségesebb jövendőmondója sem biztos, hogy meg tudná mondani. Ma ugyanis parancsuralmi rendszerben él a világ, s nem a józan ész, a belátás, a tisztesség és a másik ember tisztelete diktálja életünket, hanem a teremtés, a Fennvaló, a Teremtő szándékának és parancsolatjainak semmibevétele. S ezen ez idő tájt egyetlen jósnak sem sikerült változtatnia. Majd megteszi az idő. Persze nem ártana neki segíteni.

A szerző újságíró