Ügyvezetőből topmenedzser?

A menedzser önmagában nehezen körülírható, valósággal értelmezhetetlen fogalom a magyar nyelvben. Nem foglalkozás, sokkal inkább beosztás, és úgy is eléggé körvonalazatlan.

A jelenség hasonlatos ahhoz, ami már korábban megtörtént más szavakkal. Az utat kitaposta a szuper. A latin super (fölött, fölé) szó a magyarban előbb fölötti, fölötte lévő, meghaladó, túllépő jelentésben idegen összetételek előtagja lett: szuperegó, szuperlektor, szuperrevízió; szuperszonikus, szuperprodukció, szupermarket, szupersztár. Később magyar szavak előtagja is lett: szuperjó, szupermagas, szuperférfi, szupernő, szupercsalád, szuperhős. Hasonló utat járt be az öko- és a bio- szó is fölöslegesen, mert vagy evidenciát jelentő, vagy túlbonyolítást okozó előtaggá válva: ökoház, ökoiskola, ökotakarékos, ökotermék, ökopalack; biobor, bioház, bioágy, biopálinka. Egyre több magyar szónak ürül ki a jelentése, s lesz belőle előtag. Ilyen például a mély szavunk. Alapjelentését még őrzi a mélyhűtő, mélygarázs, mélyvasút, mélyharapás, mélymulcs, de már elszakadt tőle a mélybarna, mélymeleg, mélyciklusú (akkumulátor). Ugyanez figyelhető meg a vér szó esetében is. Alapjelentésben még létezik: véradó, vérbő, véredény, vérfürdő, vérnarancs, de már elszakadt tőle: vérciki, vérkomoly, vérprofi.

Fölösleges topmenedzser

A magyar szavak nyelvtanilag főleg jobbra bővülnek, mégpedig névutókkal és toldalékokkal. Ugyanakkor balról is tudnak bővülni, egyrészt igekötőkkel, másrészt összetételi előtagokkal, mind az eredeti jelentésükben (például mélygarázs), mind átvitt értelemben (például mélymagyar). A top-, a bio-, az öko-, a vér- mint előtag tehát teljesen szabályos, de az újszerűségük, olykor szlenges stílusértékük vagy feltűnő terjedésük miatt nem mindenki szíveli őket.
Én is így vagyok a topmenedzserrel: számomra tökéletesen fölösleges, mert félrevezető, pusztán csak az öncélú figyelemfölkeltést szolgáló nyelvi igyekezet.

Borítókép forrása: Pixabay.com