Egy gyergyói székely faluban történt. Nagyobb katolikus ünnep lévén a mise után a hívek elénekelték a pápai himnuszt, amelynek befejező sora a következőképpen hangzik: „Áldd meg, Isten, szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját!” Egy idős nénike, aki már valószínűleg nagyot is hallott, a következőképpen énekelte a dalszöveget sokak derültségére: „Áldd meg, Isten, szentatyánkat, Krisztusnak melytartóját!” A „melytartó” a helyi tájszólásban a melltartó megfelelője. Ez egy jellemző népi anekdota a félreértésre, még pontosabban a népetimológiára. Ez a ritkább szóalkotási mód tulajdonképpen ösztönös szószármaztatás, amikor az idegenből átvett szavakat a naiv beszélők úgy alakítják át, hogy a maguk nyelvén is „értelme legyen”. Nyelvünkből jó példa erre a latin tuberosa (‘gumós’) nyomán így lett tubarózsa, és cinterem a latin coemeteriumból, amely nyugvóhelyet jelent. Idesorolhatjuk a viszonylag új hini vírust is, ennek a létrejöttét az okozhatta, hogy a H1N1 betűszóban (az influenzaaltípus nevében a H a haemagglutinin proteinre, az N a neuraminidáz proteinre utal) a számjegyeket nagy I-nek olvasták. Népetimológiával lett az agronómusból ugró mókus, a diszpécserből díszpancser és a lucernából lócérna.

Hippodrom vagy Hyppolit?
Közismert a Hyppolit, a lakáj című film egyik jelenetében előforduló népetimológia: „A cseléd belépve mondja: – Hippodrom. Gazdái értetlenül merednek rá: – Micsoda?? – Egy úr jött, s aszonta, jöjjek be, s mondjam azt, hippodrom. (Megfeszített fejtörés után.) – Talán Hyppolit? – Úgy is lehet mondani, kérem, csak úgy nincs semmi értelme.” És egy másik eset: Hittanórán az egyik gyerek így mondja a 7. parancsolatot: „Ne barázdálkodj”. A lelkész megkérdezi: – Sanyi, szerinted ez mit jelent? – Hogy ne szánts bele abba a barázdába, amelyet más már felszántott. – Igen, valami ilyesmiről van szó.
Az egyik ismerősöm a következő kérdéssel keresett meg: „Rengeteg hivatalos iratban találkozom a »ködbér« szóval. Privát véleményem szerint az »kötbér« lenne. Igazam van?” Igen, teljesen igaza van, az összetett szóban sokak számára szokatlan, furcsa volt az összetételi előtag, a köt-. Például: „A szerződésben ködbér volt meghatározva a határidőn túli teljesítés esetére.” Érthető a bizonytalanság, ugyanis a kötbér úgynevezett igetöves szóösszetétel, a német mintára jött létre a nyelvújítás korában. Nem sok ilyen szavunk maradt fenn, például: véderő, rakpart stb. Néhányat szabályosra igazítottak ekképp: gyúpont = gyújtópont, látideg = látóideg, kötjel = kötőjel. Az ortológusoknak feltétlenül igazuk volt például abban, hogy a gyógyszer, hordágy, lőpor, szabálytalanul alkotott szó, de minthogy ma már szókincsünknek szerves tartozéka, nem üldözzük őket.