Te bitang! Már a múlt vásárkor elmentél. Azóta vissza sem jöttél. Két tehenet elvittél. Annak is a nyakára léptél. De haza ne jöjjél! Mert kitekeri a nyakadat a te édes feleséged a Zsuzsi. Jó néhány évvel ezelőtt írt levelezőlapon szerepeltek a fenti mondatok, és hogy teljes legyen az információ, a címzés a következő: Alsóvégi János férjemnek valahol a korcsmában. De hol van a tavalyi hó!
A levelezőlap szinte teljességgel eltűnőben van mint kommunikációs eszköz, csatorna, és a képeslapok száma is erősen megcsappant az utóbbi évtizedben. Annak idején a decemberi ünnepi időszakban a postásoknak gyakran pluszműszakokat kellett vállalniuk, mert a rengeteg karácsonyi üdvözletet éjszaka szortírozták. Milyen jó volt annak idején a zánkai úttörőtáborból képeslapot küldeni a szüleinknek, vagy a külföldi utazásról, még akkor is, ha hamarabb megérkeztünk, mint a küldemény.
A képes levelezőlap érdekes kordokumentum. Illusztrált lapokról már az 1870-es évektől tudunk, és sokan tulajdonítják magukénak e hamar népszerűvé váló termék „feltalálását”. Ha valaki még a múlt efféle csodájában kíván gyönyörködni, annak feltétlen ajánlom, hogy látogassa meg a szerencsi Zempléni Múzeum kiállítását, még pontosabban tekintse meg a képeslapgyűjteményét, amely folyamatosan gyarapszik, nagyságrendje az egymillió darabhoz közelít. Igazi csemegékre fog lelni. Íme, sajátos humorú újévi képeslap szövege:
„Szépnek láttad álmaidban / Jövendőbeli férjedet, / Ha e képet jól megnézed: / Csalódás ér tégedet.”
A képen pedig álmodozó kiskisasszony látható, akinek a lelki szemei előtt kackiás bajuszú, snájdig fiatalember jelenik meg.
Úgy vélem, hogy a fenti klapanciákat megjelenítő képeslapokon még a postások is jól szórakoztak, és még csak fel sem kellett bontaniuk, hogy elolvassák, mint Örkény Tóték című művében bolond Gyuri, a levélkézbesítő.
Ugyancsak újévi a következő szövegezésű képeslap, bár ebben az esetben a kép a meghatározó, amelyen hölgy pillant a tükörbe, azonban onnan liba néz vissza rá. A szövege pedig a következő:
„A tükör hasznos eszköz, minden ember tudja, / Mert a valóságot sokszor megmutatja.”
E képeslaphoz még annyi magyarázatot kell fűzni, hogy a századforduló újítása volt az úgynevezett átvilágítható lap, amely természetes állapotában, illetve a fény felé tartva két különböző képet mutatott. Napjaink poénos, előre gyártott képeslapszövegei például:
„Zavard össze a világot, mosolyogj hétfőn!” „Nincs olyan probléma, ami elől ne lehetne megfutamodni.” „Egyszer azt hittem, hogy tévedtem, de tévedtem.”
Több mint húsz éve egy barátomtól Egyiptomból képeslapot kaptam, amelyen a következő szerepelt:
Üdvözletemet küldöm Egyiptomból. Mindent tudok. Lelepleződtél. Idáig kellett eljönnöm, hogy megtudjam, te itt várost alapítottál El-Minya hangzatos névvel. Aggódom is, hogy a címzés nem fogja-e megtéveszteni az egyiptomi postát. De a huncut, csak hadd járjon pórul! Így elmondhatod: a térképen város őrzi a neved maradandóan. Péter.
Tehát a vezetéknevem, a Minya írásképe egy egyiptomi városnévvel egyezik meg. Ezt a Kairótól 250 kilométerre délre fekvő, virágzó kereskedelmi várost az iszlám fundamentalizmus hátországának tartják. Talán a túlzott óvatosság az oka, hogy senkinek nem ajánlják ezt a helyet. Nos a hallgatóimnak szókincstanórán mindig meg szoktam jegyezni viccesen, hogy ha hinnék a csalfa, véletlen egybeeséseknek, akkor már rég az őseim kincsét kutatnám Kairó fölött… Azonban nem teszem, mivel egyrészt tudom, hogy a Minya név a Mihály egyik beceneve, másrészt szeretek tanítani. Legfeljebb egy alkalommal turistaként ellátogatok oda, és készíttetek egy fényképet a várostábla mellett.
Borítókép: Üdvözletek a világ minden tájáról, 1986 (Fotó: Fortepan/Magyar Rendőr)
