Gyerekkoromban, amikor rossz voltam, bizony azzal ijesztgettek, hogy elvisz a pulyaszedő. Ami a busó Mohácsnak, az a pulyaszedő Panyolának, ugyanis a szabolcs-szatmár-beregi farsang egyik alakja a kócbajuszos, pörge kalapos, zsákos ember. A pulyaszedő a gyermekijesztőkben megjelenő fiktív lény, akivel a tilalmak megszegőit, vagyis a rosszul viselkedő gyerekeket fenyegették.
A pulya jelentése kisgyermek, gyermek nemre való tekintet nélkül. Pontosabb meghatározás esetében használatos a lyánypulya vagy a fiúpulya. Használata a Hajdúságtól keletre kisebb-nagyobb intenzitással gyakori. Íme két példamondatban az Új magyar tájszótárból: „Népes vót a család, mert vót hat puja” (1730); „Mit gondolsz, hászen puja még a’!” (1830). Szólásban is előfordul: „Félre puja, jön a gulya!” Egyébként a vasutasszlengben pulyaszedőnek nevezik az iskolavonatot, tehát azt, amelyik az iskolák rendjéhez igazodik, és amelyen sok gyerek utazik.
Megbélyegző szavak
Érdekes módon ezt a nyelvjárási szót van, aki megbélyegzőnek tekinti. Az egyik napilap sms-üzeneteinek sorában volt olvasható a következő: „Beszélünk a gyógyszerárról, de az udvarias kiszolgálásról nem. Egy NN patikában nem szokás ránézni a vevőre, és a gyerek korát úgy kell megkérdezni, hogy »Mekkora a pulya?« Gratulálok! És nem is volt fiatal.” Feltételezzük a jobbik esetet. Az eladó nem akarta megsérteni a vevőt, azonban valamelyest meg lehet érteni a patikában vásárlót is. A helyzethez illő kommunikációs forma megválasztása nemcsak a parlamenti képviselők, polgármesterek és más közszereplők számára fontos, hanem íme: egy eladó számára is. Az más kérdés, hogy a nyelvjárási pulya szót tekinthetjük-e sértőnek, van-e rosszalló, stilárisan árnyaló mellékjelentése. Az sms írója szerint igen.
Mi az a csuszpájz?
Gyakran van hangulati különbség az idegen szó és a helyette használatos magyar között. Nyilvánvaló, hogy a férj nem dicséretként kérdezi meg a feleségétől: „Mi ez a csuszpájz, drágám?” Azaz főzelék. És egy festőművész sem örül annak a mondatnak, hogy „piktor uramtól megrendelnék egy portrét a feleségemről”. És az is nyilvánvaló, hogy egy ügyvéd sem venné jó néven, ha prókátornak neveznék. Természetesen a perszóna sem pozitív kicsengésű szó hölgyre alkalmazva, mint ahogy a fráter a férfira.
