Rikkancsok ősapja
A rikkancsok bevonultak az irodalomba: Ha rikkancs volna mesterséged, / segítnék kiabálni néked (József Attila); Bőgtek a rikkancsok: – Szenzáció… (Kosztolányi Dezső). Krúdy Gyula történetileg is árnyalja: „Pesten rikkancsnak hívják őket, de ősapjuk ott ácsorgott a londoni nyomdaműhely eresze alatt, amikor Dickens regényeit még füzetekben adták ki. Magyar őse búcsújáró helyeken énekelte a kegyes imádságokat, majd kórushangjával a pesti utcán állítgatta meg a járókelőket.”
A rikkancsok mára kihaltak. Olyannyira, hogy egyetemi hallgatók azt sem tudták, hogy kik voltak. Nekik szól leginkább a szó magyarázata. A szó eredetileg tájszó, ráadásul hangutánzó eredetű, ahogy azt a rikácsol, rikít, rikkant formája mutatja is. Erdélyben (éjjeli, mezei) őr, csősz, (tehén)pásztor, csordás, kanász jelentésben ismeretes. Baranyában a kanászt jelenti. A rikkan-hoz járuló cs kicsinyítő képzővel keletkezett a rikkancs (hasonlóan a lebbencs, puffancs, vakarcs) szavainkhoz. Az 1800-as években kikiáltó, az 1900-as évektől újságárus értelemben használták. Szily Kálmán közlése szerint Kozma Andor nevezte el így az újságárusokat. Emléküket őrzi Szőke Lajos rikkancsszobra a budapesti Hild téren.
Borítókép: Lapkínálat 1960-ban (Fotó: Fortepan/UWM Libraries)
Anyanyelvünk
