A jövevény elemek között néhány olyan szópár is akad, amely ugyanazon forrásból ered, de különböző időben, különböző nyelvek hatására honosodott meg a magyarban, és jelentése is más irányba változott, olykor igen meghökkentő módon. Így alakult ki többek között a bazár ~ vásár, hártya ~ kártya, puska ~ buksza, turbán ~ tulipán, virsli ~ vurstli kettőssége a nyelvünkben. A nyelvtörténet kutatói – mint Grétsy László – ezt a jelenséget párhuzamos átvételen alapuló alak- és jelentésmegoszlásnak nevezik. Ismerkedjünk meg még további közismert és kevésbé közismert példáival!
Kun kalauz, a pusztai kalóz
A latin eleemosyna valószínűleg szláv közvetítéssel került a magyarba, így alakult ki a ’könyöradomány’ jelentésű alamizsna szavunk. Azonos eredetű párja, az ’útravaló élelem’ jelentéstartalmú elemózsia újabb keletű kifejezés, valószínűleg a XIX. századi diáknyelvben jött létre.
A végső soron török eredetű, ’ismeretlen helyen átvezető, utat mutató személy’ jelentésű „kalauz” kun jövevényszó, de a kifejezés megfelelői a balkáni nyelvekben is kimutathatók. A török hódoltság korában „kalóz” változatának ’útonálló’ értelmezése alakult ki, bizonyára azért, mert az útmutatásra, vezetésre felfogadott személyek között sok gazember, rabló akadt. A „tengereken fosztogató kalóz” metaforája pedig csak a XIX. században járult ehhez a kifejezéshez, de rövid idő alatt kiszorította korábbi jelentését – miközben a kalauz használata leginkább ’menetjegykezelő’-ként állandósult.
Trágya gyömbérből és nádmézből
A „citera” olasz közvetítéssel a latinból került a magyar nyelvbe a középkorban, egyfajta népi húros hangszer megnevezéseként. Az ugyanazon görög szóra visszavezethető „gitár” már újkori átvétel, a francia és a német nyelv közvetíthette nyelvünk felé.

Sajátos utat járt be a latin tragea ’ételízesítő, desszert’ kifejezés magyar „trágya” formája: az 1500-as években még szakácskönyvből idézhetjük: „Mikor az húst fel akarod adni, gyömbér és nádmézből trágyát csináltass, az trágyával meghintsed”. A XVII. századtól metaforikus jelentésváltozással nyerte el mai értelmezését: az étel ízletességét fokozó fűszerből a ’talaj termőerejét növelő anyag’ megnevezőjévé vált – és eredeti jelentése elhalványult. A vele megegyező latin szóra visszavezethető francia „dragée” a XIX. századtól terjedt el „drazsé” formában, ’nyalánkság, cukorka’ jelentésben.